Vadregényes szurdok, impozáns várrom, misztikus erdei temető a Vértesben

A Vértes egyik klasszikus túraútvonala a Körtvélyesi kilátóhoz, majd  Körtvélyespuszta elhagyatott, erdei temetőjét érintve a Vitányvár meredek szirten magasodó falaihoz, a Vértes fenséges bükkösein, vegyes erdőin keresztül haladva a gyönyörű, sziklás Mária-szakadék szurdokán át vezet vissza Csákányospusztára. Útközben az idilli fekvésű Szép Ilonka-forrásnál frissülhetünk fel és a Gráciák bércén állva csodálhatjuk a Vértes rengetegét.

A túra hossza: 15,6 km

A túra időtartama: 5 óra

Szintkülönbség: 390 m fel, ugyanannyi le

A túra jellege:

Az útvonal nagyrészt az Országos Kék Túra kitűnően jelzett útvonalán halad, felváltva keskeny ösvényeken, széles erdészeti utakon. A Vitányvárhoz rövid, de meredek kaptató, egyébként kevés szintkülönbség, az emelkedők viszonylag rövidek. Több helyen találunk forrásokat, kutakat. A Gráciák bércéhez jelzetlen, de jól követhető út vezet.

A túra viszonylag hosszú, mindenképpen viseljünk megfelelő lábbelit, bokát jól tartó, csúszásbiztos talpú túrabakancsot, melyet profi, nedvességet jól elvezető, gyorsan száradó, lábra illeszkedő, párnázott túrazoknival hordjunk. A rövid, de szuszogtató kaptatókon meg nagy szolgálatot tehet egy pár túrabot.

Kiindulópont: Birka Csárda (zárva) az 1-es főút mellett Tatabánya és Bicske között. A csárda előtt nagy aszfaltos parkoló. Buszmegálló. Buszok Tatabányáról.

vitanyvar-terkep.jpg

Térképkivágat: Vértes 1:40 000 (Cartographia)

A túra leírása

A Birka Csárda melletti parkolóból a körtvélyespusztai műúton kezdjük túránkat a Kék kereszt jelzéseket követve. 5 perc séta után Csákányospuszta ritkás házai közé érünk, majd jobbra egy betonhídon át elhagyjuk az aszfaltutat, rácsatlakozva az Országos Kéktúra útvonalára. A patakparton mesebeli famatuzsálem, egy ún. Jellegfa áll, átkelünk az ősöreg fűzfák keretezte Csákány-patak túloldalára, ahol két istállóépület áll. A Kék Túra útvonalát itt jobbra terelték, mivel a régi út magánterületen halad át.

Az széles szekérút felvisz egy füves dombhátra, ahol becsatlakozik hozzá a K□ jelzés Tatabánya felől. Jobbra pár lépésre az egykori középkori falu Csákányegyháza templomának szerény romjait látjuk. Innen az út élesen balra kanyarodik, és betorkollik a régi útvonalba. Utunkat a széles úton folytatva balról egy sportpályát hagyunk el, majd jobbra fent a hegyoldalban, a csákányospusztai kulcsosház mellett elhaladva érünk be az erdőbe, egy nagy tábla tudatja velünk, hogy a Mária-szakadék már a közelben van.

Az elágazásnál a kilátó felé, a Kék kereszt jelű úton megyünk tovább, egy szép völgyecskében emelkedünk, pár perc múlva felérünk egy keresztező útra, (Kék háromszög jelzés), melyen balra fordulunk, de néhány lépés után jobbra térünk le, a Kék Háromszög jelzések a nem messze lévő, a Kis-Kopasz-hegyen (419 m) épült Körtvélyesi-kilátóhoz visznek. A magas torony felső szintjéről pompás kilátás nyílik Tatabányára, a Gerecsére és a Vértes erdőrengetegére. Menjünk vissza a Kék kereszt jelű útig, forduljunk jobbra, rövidesen elérjük a Kéktúrát, melyen jobbra kanyarodva hatalmas fák árnyékában találunk rá Körtvélyespuszta egykori temetőjére. A sejtelmes, misztikus sírkert sírkövei közt találunk néhány, a hajdani telepesek nemzetiségére emlékeztető, lesüppedt, gótbetűs, német feliratút is a XIX. század végéről, a XX. század elejéről.

A temetőtől pár méterre kiérünk a műútra, egy T alakú elágazáshoz. Ha vízre van szükségünk tegyük meg az egyenesen haladó KO jelzésen a pár perc kitérőt a Béla-forráshoz (2020 tavaszán nem ivóvíz tábla fogadott a forrásnál). Egyébként jobbra kanyarodunk a K jelzésen maradva, elmegyünk egy szépséges tisztás mellett, majd a jelzések balra letérnek a jobbra kanyarodó aszfaltútról, hegynek felfelé megyünk, a Körtvélyes (Bikkavas) (463 m) északi nyúlványára a valószerűtlenül zöld aljnövényzetben gyönyörködve. Utunk csodaszép bükkösön át folytatódik,  pár perc le-föl hullámzás után érünk a K L jelzéshez, amelyen jobbra pár méter után kibukkannak a fák közül Vitányvár romjai.

Vitányvár

A keskeny hegygerincen álló erődítményt valószínűleg a XIII. században emelték, a Rozgonyi, a Kanizsai, majd a Hédervári család volt a tulajdonosa. A török időkben a vár többször is gazdát cserélt, de 1598-ban végül is a magyar csapatok robbantották fel, hogy ne kerüljön ismét török kézre. A később az Esterházyak tulajdonába került romos vár hadászati jelentősége megszűnt, és köveinek nagy részét a lakosság elhordta a környező építkezésekhez. A gótikus stílusú belsőtornyos vár lakótornyainak falai még most is helyenként 10-15 méterre magasodnak. A romoktól szép kilátás nyílik Környe irányába. A romoknál legyünk óvatosak, nagyok a mélységek, és a falak sincsenek konzerválva!

A várromtól ugyanazon az úton térjünk vissza a K jelzéshez, a másik oldalán leereszkedő (már megszüntetett) Z rom jelzésű ösvény nagyon meredek és csúszós!

Visszatérve a K jelzéshez, pár perc alatt leereszkedünk egy táblával is jelzett kereszteződéshez, balra kanyarodunk a K és a Z jelzésű mélyútra, szép bükkösben kapaszkodunk ki a völgyből. Útközben egy bükkfára faragott Rockenbauer Pál arcmás mellett sétálunk el, majd a K és a Z jelzés elválik egymástól, a balra tartó Zöld sáv jelű útra térünk, de kb. 150 méter után, az első elágazásnál balra hagyjuk el a jelzett utat. Széles, jelzetlen szekérutunk közepes kaptatóval emelkedik a Vértes erdős platójára, a következő kereszteződésnél pedig jobbra fordulva folytatjuk túránkat. A szintet tartó úton figyeljünk, mert nemsokára jobbra kell lefordulnunk a sziklák felé, az egyik fán fehér pont és nyíl mutatja az irányt. Az ösvényen pár perc alatt kiérünk a Gráciák bérce nevű füves, sziklás, meredek letöréshez, ahonnan remek panorámát élvezhetünk a Vértes erdeire.

A jól megérdemelt pihenő után visszamegyünk a széles útra, jobbra fordulva követjük a fehér pont jelzéseket, melyek rövidesen egy keskeny ösvényre vezetnek, mely meredeken ereszkedik le egy völgybe, ahol a Piros és a Kék kereszt jelzések futnak. Jobbra megyünk, utunk leereszkedik egy Szűz Mária szobor és néhány sziklaalakzat mellett a Zöld jelzésű keresztező úthoz, melyen balra tartunk, de pár lépés után jobbra megyünk le a Szép Ilonka-forráshoz.

A jóvizű forrás vizéből feltankolva menjünk vissza egészen a Mária-szobor fölött futó Piros, Kék kersszt és Mária-út jelzésű úton, a kezdetben meredek kaptatón. Felérve a fennsíkra az út kissé jobbra kanyarodik, és egy útjelző táblánál elválik egymástól a P és a K+ jel, mi a balra tartó K+ jelzésen folytatjuk a kirándulást.

Átvágunk a fennsíkon, végig az irtás mellett, majd egy érdekes, jellegzetes fánál, egy tisztásnál jobbra fordulunk. Végül egy sűrű, tűlevelű, igen sötét és ijesztő liget szélén ismét rövid kaptató következik balra, mielőtt az út elkezd ereszkedni Körtvélyespusztára.

Kiérünk a köves útra, jobbra egy hangulatos erdei kápolna mellett haladunk el, és rövidesen az idefelé vezető útról már ismert T alakú elágazáshoz jutunk. Balra a Béla-forrás, jobbra pedig a Mária-szakadék felé vezető út. A már ismert úton megyünk a Kék kereszt jelű út leágazásához, ahol kissé jobbra tartva indul le a Kéktúra útvonala a vadregényes Mária-szakadék árka felé. Hatalmas kövek tövében ereszkedünk le a szurdok oldalában a Mária-szakadék árnyas, hűvös sziklái közé. A szurdok egyre mélyül, áttérünk a túloldalára, majd egyre feljebb a szurdok meredek oldalában vezet ösvényünk. A Mária-szakadék különleges sziklaalakzatai között járunk, a fehér mészkőlépcsőkön sajnos már nem zubog a patak vize, pedig hihetetlen szép látvány lehetett egykoron a lezúduló víz. Rövidesen szelídül a táj, és elérjük a kilátó felé tartó Kék Kereszt jelzés leágazását, ahonnan  a már ismert úton, az Országos Kéktúrán gyalogioléunk vissza kiindulási pontunkra.