A Zsidó-hegy és a Kálvária-hegy természeti csodái

A Velencei-hegység keleti szélén fekvő Pázmánd felett magasló Zsidó-hegy rejti hazánk egyik legérdekesebb geológiai látványosságát, a Pázmándi Kvarcitsziklák Természetvédelmi Területet. Rövid, de annál látványosabb túrán fedezhetjük fel a nem mindennapi hegyet, impozáns, szűk sziklaszoroson kapaszkodunk fel a hasadékokban, érdekes sziklaformációkban gazdag, Kálvária-hegynek is nevezett 205 m magas csúcsra. A népszerű boulderező helyen gyakran láthatunk sziklamászókat is, a hegy tetején áll Hármaskereszttől pedig szép kilátást élvezhetünk a falura és környékére.

A túra hossza: 1 km

A túra időtartama: 1 óra

Szintkülönbség: 50 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Pázmánd, a falu déli széle. Megközelíthető, az M7 autópályáról Kápolnásnyék lehajtónál jövünk le, majd Pázmánd felé kanyarodva, közvetlenül a helységnévtáblánál, jobbra nyílik egy földút, a szélén tudunk megállni.

A túra jellege:

Rövid, változatos kirándulás jól jelzett turistaúton néhol komolyabb kaptatókkal, időnként kisebb sziklákon történő átmászásokkal. 6 éven felüli gyerekekkel bátran bevállalható!

 

A túra leírása

A település déli szélétől, az országúttól indulunk a Piros sáv jelzésű, füves aljú, széles dűlőúton, előttünk a Zsidó-hegy (205 m), innen nézve elég jellegtelen, erdővel borított halma. Pár lépés után, ahol az út balra kanyarodik el, egy kis fatáblára festett piros jelzés, bouldering felirattal jelzi, hogy itt kell bebújnunk a sűrűbe, egy alig látható kis ösvényre. A jól jelzett csapás egyből, hirtelen emelkedni kezd, már megjelennek az első nagyobb sziklák is, és pár perc alatt fel is érünk a függőleges sziklafalakkal határolt lenyűgöző mini sziklaszurdokba. A falra festett jelzéseket követve jutunk ki a rövid szorosból, egy jobbra álló, hatalmas sziklafal mellett kapaszkodunk tovább, majd egy kis tornáztató sziklamászás után ismét meredek, gyökerekkel szabdalt kaptató következik. Elmegyünk egy újabb fal mellett, amin jól látszanak a boulderező sziklamászók által hagyott fehér magnézium foltok, majd rövidesen fel is érünk a cserjés, ligetes hegytetőre.

Érdemes a kissé jobbra lévő sziklák tetejére kisétálni, ahonnan csodás kilátás nyílik a mélyben fekvő Pázmándra, a távolban a Vértes vonulataira. A hegy füves, hullámos tetején, több lapos szikla is kidudorodik, a Hármaskereszt régi fakeresztjeit is már lecserélték új kőkeresztekre. Földrajzi tanulmányainkból biztos sokan emlékeznek rá, hogy a Velencei-hegység a legősibb, gránitból álló hegységünk. Itt a Zsidó-hegyen erre a 300 millió éves kőzetre, az eocén kori vulkáni folyamatok során került andezitláva, majd utóvulkáni tevékenység során a döntően kvarcot tartalmazó forróvizes-oldatok benyomultak az andezitláva hasadékaiba, és átitatták azokat kovasavval, így ún. andezitagglomerátum alakult ki. Az állandó légmozgásoknak kitett sziklákon a szél szállította apró ásványszemcsék eróziós nyomait láthatjuk. Egy pár laposabb szikla tetején lévő kis mélyedésekben megmaradt csapadékvizet a nép rókaitatónak nevezi.

Maga a hegy neve is több mint különös, meglehetősen szokatlan, hogy egy falu Kálvária-hegyét Zsidó-hegynek is hívják. A legenda szerint egy helyi, jezsuita szerzetes a hegyen találkozott össze egy kezét fájlaló zsidó lánnyal, aki elpanaszolta, hogy semmilyen orvosság sem segít lépfenével fertőzött végtagján, és még keresztet is hajlandó lenne állítani Jézusnak, ha megsegítené őt. A pap megáldotta a leányt, aki hazaérve csodásan meggyógyult és nem feledte ígéretét, innen az elnevezés.

A hegyen érdemes még egy kicsit bóklászni a sziklaalakzatok közt, főleg tavasszal, nyár elején vadvirágtenger borítja be az árvalányhajas fennsíkot, csodás látványt nyújt az ezernyi színben pompázó növényszőnyeg. A hegyről lejöhetünk a már ismert útvonalon is, ez a rövidebb verzió, de kicsit kényelmesebben is lesétálhatunk a faluba, ha tovább követjük a Piros sáv jelzésű ösvényt, mely levezet a falu szélére, ahol jobbra térünk le a balra kanyarodva folytatódó jelzett útról. Aszfaltos utcán érünk ki az országútra, melyen jobbra fordulva jutunk vissza kiindulási pontunkra.

A hegyen érdemes még egy kis kört tenni, a keresztektől a jelzett úton pár lépést megyünk, majd ahol kissé jobbra tér a Piros út, mi egyenesen maradunk a jelzetlen ösvényen, majd az első, balra nyíló csapáson megyünk tovább, mely egy tekintélyes sziklánál ér véget. Átmászunk a sziklán, nem túl technikás mászásra gondoljunk, majd a túlfelén induló ösvényen érünk vissza a Hármaskereszthez.