Fel a Gerecse tetejére

Az elragadó fekvésű Tardos községből hódítható meg legkönnyebben és leggyorsabban a Gerecse hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Gerecse (633 m). A TV és adótoronnyal koronázott hegytetőn egy féllegális kilátónak használt geodéziai toronyból csodálhatjuk meg a panorámát, a túra fő vonzereje azonban a Gerecse oldalának gyönyörű, fenséges bükkerdeje.

A túra hossza: 11,6 km

A túra időtartama: 4 óra

Szintkülönbség: 340 m fel, ugyanannyi le

A túra jellege:

Rövid, közepes nehézségű kirándulás végig jól jelzett turista és erdészeti utakon. Nagyon meredek, de csak 600 méter hosszú kaptató fel a Gerecse oldalában.

A túrát sokkal könnyebbnek érezzük egy pár csúszásbiztos talpú, megfelelő profilú, bokát is jól tartó túrabakancsban, egy szél- és nedvességálló, könnyű mozgást biztosító, strapabíró anyagból készült funkcionális túranadrágot viselve pedig igazán felkészültnek bizonyulunk. A meredek kaptatón pedig nagy előny a túrabot.

Útvonal: Tardos – Vörösmárvány-bánya – Gerecse-oldal – Nagy-Gerecse – Serédi-kastély – Sandl-hárs – Tardos

Kiindulási pont:

Tardos, Bányahegyi utca végén lévő parkoló. Tardos megközelíthető Tatáról Agostyán felé 14 km, az M1 autópálya Tatabánya-Óváros lehajtójától Tarjánon keresztül 20 km. Autóbusszal leggyorsabban Tatáról jutunk Tardosba, de Tatabányáról is indulnak helyi buszjáratok.

nagy-gerecse-terkep-cartog.jpg

Térképkivágat: Gerecse 1:40 000 (Cartographia)

A túra leírása

A Bányahegyi utca végénél, mely Tardos központjából keleti irányban visz ki a vörösmárványbánya felé, egy sorompó előtt található parkolóig lehet feljönni autóval. Innen indulunk a Z és a K+ jelzésű köves úton az erdőbe. Pár perc múlva balra leágazik a K+ jelzés, itt fogunk majd visszajönni, mi maradunk a bányához vezető makadámúton, mely enyhén emelkedve egy nagy jobb kanyart írva le érkezik egy nagy tisztásra, ahol mementóként áll egy hatalmas, ősöreg, kiszáradt fa, turistajelzésekkel sűrűn kipingálva.

Amennyiben kíváncsiak vagyunk a ma is működő Bánya-hegyi Vörösmárványbányára, menjünk tovább a köves úton egész a bányáig, az ott dolgozóktól azért érdeklődjünk megnézhetjük-e a bányát. A híres gerecsei vörösmárvány, csak nevében márvány, tulajdonképpen jól csiszolható, megmunkálható vörösre színeződött mészkőről van szó.

Visszatérve a hatalmas, kiszáradt fához, az eredeti útvonalhoz képest élesen balra fordulunk, immár az Országos Kéktúra jelzéseit követve. A Bánya-hegy nyergében lévő szép tisztás jobb oldalán folytatjuk utunkat a Gerecse tömbjét a Bánya-hegytől elválasztó kis völgyecskében. Tőlünk jobbra párhuzamosan jól megfigyelhető az egykori kisvasút töltése. A tölgyes bükkösbe vált át, és jobb oldalról leágazik a Kéktúráról a Nagy-Gerecse tetejére vezető K∆ jelű ösvény.

Túránk legmegerőltetőbb szakasza kezdődik itt, a gyönyörű bükkerdőben néhol hatalmas sziklatömböket kerülgetve meredeken kaptatunk fel a hegy széles, lapos, erdős platójára. Az izzasztó kaptató egy erdőirtást szegélyező kerítésnél enyhül, itt a kerítést követve jobbra, majd balra kanyarodunk immár enyhe emelkedővel. A kerítés végénél Y alakú kereszteződéshez érünk, ahol a jobb oldali ágon folytatjuk túránkat. Régebben a jelzett út itt a másik ágon ment tovább, az új útvonal viszont már elkerüli a Nagy-Gerecse legmagasabb pontján álló régi geodéziai betontornyot, talán azért, hogy a turisták ne mászkáljanak fel a veszélyes lépcsőkön keresztül a torony tetejére. Utunk szintben halad tovább a Gerecse platójának fiatal erdejében. A Kék ∆ jelzéseket követve minden nehézség nélkül 20 perc alatt megpillantjuk a 70-es években épült geodéziai egyen betontornyok egyik példányát. utunk egy bekerített erdőirtás szélén halad tovább és nemsokára beletorkollik egy keresztező kocsiútba, melyen jobbra fordulunk.

Délkeleti irányban folytatódik az út, pár perc alatt mellőzünk egy GSM-tornyot, majd kiérünk a gigantikus TV-torony eget karcoló épületénél. Innen egy kátyús aszfaltos üzemi úton ereszkedünk le a Gerecse fennsíkjáról egészen egy irtás szélén lévő elágazásig, ahol az üzemi út jobbra fordul, mi balra kanyarodunk egy széles földútra továbbra is a K∆ jeleket követve. Pár perces séta után kibukkanunk egy nagy tisztáson, melynek bal oldalán áll az egykori hercegprímási üdülő, a Serédi-kastély. Az épületet 1935-ben építtette Serédi Jusztinián esztergomi érsek, az államosítás után fővárosi gyermeküdülőként működtették, a rendszerváltás után bezárt, majd később visszakapta az egyház, most ismét üdültetésre, táborozásra használják.

Az üdülőnél jobbról a Kis-Gerecse felől találkozunk az Országos Kéktúrával, a K∆ itt véget ér. Szép szálerdőben érjük el a híres, több mint 200 éves famatuzsálemet, a Sandl-hársat, majd gyönyörű bükkösben folytatódik a kényelmes út a Gerecse meredek oldalában, néhol a fák között kilátást engedve a Pisznice és a Duna felé. A bükkös szép tölgyesre vált, majd a szekérúttá váló Kéktúrán egy szép tisztás mellett ismét fantasztikus bükkerdőhöz érünk.

Egy nagy rét mellett a Kéktúra jelzései balra hagyják el a szekérutat, mi maradunk a széles úton, amit K+ jelzéssel láttak el, ezen 10 perc alatt kényelmes lejtőn érjük el a bányához vezető, már ismert üzemi utat, melyen hamarosan visszagyalogolunk kiindulási pontunkhoz.