Fehér sziklaszirtek, parádés kilátás, romantikus patakvölgy, szovjet katonai bunkerek

A Lófingató-hegy nemcsak különös nevével, hanem a nyugati peremén sorakozó, fehéren vakító dolomitszikláival is vonzza a turistákat. A Vérteshez közelebb eső alacsony, széles platójú hegy földrajzilag a Gerecse része, annak is a legdélkeletibb szeglete. Az autópályáról is jól látható, tetszetős mészkőszirtek felfedezésére Óbarok szőlőhegyéről indulunk, a jelzett turistaút a sziklák tetejét elkerüli, kényelmesen fut a Váli-víz romantikus völgyében, majd Nagyegyháza közelében vezet fel a szép panorámájú Veronika-tisztáson keresztül a Lófingató-hegy lapos tetejére. A szokásos, lezárt geodéziai torony környékén számos elhagyott, annak idején szuper titkos szovjet katonai bunkert fedezhetünk fel. A bevállalósabb túratársak már a túra elején felmászhatnak az Öreg-Kőszikla-tető impozáns sziklatömbjére, majd a nagyegyházi fehér sziklák felső széléről feltáruló kilátást is megcsodálhatják egy izzasztó kaptató leküzdése után.

A túra hossza:

Könnyű változat: 10,7 km

Rövidített könnyű verzió: 8,0 km, 170 m szint.

Nehezebb, a nagyegyházi sziklákon futó változat: 9,6 km

A túra időtartama:

Sziklás verzió: 3,5 óra

Könnyű változat: 3 óra

Szintkülönbség:

Könnyű variáció: 210 m

Mászós túra: 370 méter fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Óbarok, Szőlőhegy utca, autóval megközelíthető az M 1 autópályáról Bicske – Nagyegyháza lehajtótól, jobbra fordulunk az 1-es főútra, majd hamarosan ismét jobbra, átmegyünk Óbarok falun, majd közvetlenül az autópálya alatti aluljáró után jobbra leérve érünk a Szőlőhegy utcához, melyen jobbra kanyarodva érünk a kiindulási ponthoz, a piros jelzéshez. A kocsit az út mentén tudjuk hagyni. A sztrádáról Óbarok pihenőhelynél is le tudunk jönni. Tömegközlekedéssel a legegyszerűbb Bicskéig vonattal menni, a vasútállomástól a Tatabányára közlekedő távolsági busszal kb. 10 perc alatt ott vagyunk, Óbarok, forduló megállónál szálljunk le, ami pár méterre fekszik kiindulópontunktól.

A gpx file és a térképen berajzolt útvonal a nehezebb, mászósabb variáció!

A túra jellege:

Két variációt írunk le, az egyik jóval könnyebb, végig jól jelzett utakon halad, kevés szintkülönbséggel, problémát nem jelent. A nehezebb verzió a jelzett utakat elhagyva jelzetlen, néhol alig követhető csapásokon, ösvényeken kapaszkodik fel a nagyegyházi sziklák peremére. Gyakorlott túrázóknak azonban ez sem jelenthet gondot, fontos egy megbízható GPS alapú térképes applikáció! A sziklaszirteken óvatosan járkáljunk. Útközben vízvételi lehetőség nincs, vigyünk magunkkal elegendő folyadékot, nyáron, a sziklákon nagy a meleg, árnyék kevés! A Lófingató-hegy platóján megbújó, volt szovjet katonai bunkerek nyitva vannak, csak fejlámpával vagy zseblámpával fedezzük őket fel, nagyon óvatosan. A letölthető gpx file a térképpel, a nehezebb, mászósabb verziót jelöli, míg a Cartographia térképére felrajzolt útvonal a könnyű túra.

 lofingato-hegy-terkep.jpg

 Térképkivágat: Vértes 1:40 000 (Cartographia)

A fenti térkép a könnyebb verzió útvonala!

A túra leírása

Óbarokról, a Szőlőhegy és a Szikla utca találkozásától, az autópálya zajvédő falának tövéből indulunk a Piros sáv jelzésű, egy magányos házhoz vezető murvás bekötőúton. Magunk mögött a sztráda elviselhetetlen zaja és bűze, előttünk merőben más élmény, az Öreg-Kőszikla-tető impozáns, fehéren világító sziklatömbje. Jelzett utunk a ház mellett, szekérúton, kissé jobbra tér be az erdő fái közé és pár lépés után kibukkanunk egy tisztásra, mely felett őrt áll a monumentális, függőleges, fehér dolomitsziklafal. A jelzett út innen tovább folytatódik, kissé balra fordulva tér le egy völgyecskébe, azonban ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki a magaslat megmászását! A rét jobb szélén áll egy fából készült Békeoszlop, mellőle indul egy jelzetlen, de jól követhető, meredeken meginduló ösvény, melyen percek alatt felkapaszkodunk az Öreg-Kőszikla-tető (232 m) sziklafalainak felső peremére.

Már útközben is csodás a kilátás a dolomitgyeppel borított lejtőkről, az utolsó szakasz leküzdéséhez szükség lesz a kezeinkre, de egyáltalán nem kitett, nem veszélyes a szakasz. Kissé balra fordulva érünk ki a tetőre, ahonnan szép kilátás nyílik a Lófingató-hegy szikláira, még a bauxitbánya sárgás-vöröses fejtése is jól látható. A sztrádán túl a Vértes vonulata húzódik, a távolban pedig a Gerecse tömbje kéklik. A magaslat túlsó oldalán ereszkedünk le, a balra nyíló ösvényen, mely kezdetben még enyhén, később kellemetlenül meredek, morzsalékos talajon lejtve ér vissza a tisztásra. A Piros sáv jelzésen folytassuk utunkat, a kis völgyet kissé balra, felfelé hagyja el jól jelzett ösvényünk, majd hamarosan kiérünk az óbaroki szőlőhegy felső részét átszelő dűlőútra. A szőlők közt vezető széles útról gyönyörűen látszanak a Lófingató-hegy délnyugati oldalának Prédikáló-szék nevű sziklafalai.

Széles bal kanyarral érünk le a Szőlőhegy utca végébe, de egyből, élesen jobbra fordulva folytatódik Piros sávval jelzett utunk. Széles, kényelmes, árnyas földúton, összeboruló lombkoronák alatt gyaloglunk, balra tőlünk a Váli-víz patakja csordogál. Idilli a táj, hamarosan a jobb oldalon álló hegyoldalhoz közelebb érünk, a széles út eltűnik a patakmederben, keskeny ösvényünk magasan a Váli-víz felett egyensúlyoz. Utunk legromantikusabb szakasza ez, hatalmas sziklafal tövében megyünk közvetlenül a patakparton, majd rövidesen kiérünk egy mezőre, ahonnan gyönyörűen rálátunk a nagyegyházi sziklákra. Útkereszteződéshez érünk, a Piros sáv jelzés egyenesen megy tovább, jobbra a Mária-út pedig közvetlenül felvisz a Lófingató-hegy tetejére, amennyiben rövidíteni akarunk, arra menjünk.

A hosszabb, de könnyű variáció innen a Piros jelzésen megy tovább, mely kellemes, másfél kilométeres, erdőben történő kanyargás után ér ki a nem túl forgalmas Csabdi és Nagyegyháza közti országútra, melyen balra fordulva, 10 perc múlva, balra térünk le a Mária-útra, mely egy óriási, tavakkal ellátott magánbirtok kerítése mellett vezet vissza a már ismert kereszteződéshez.

A látványosabb verziót választva, a Mária-út kereszteződésétől kb. 270 méterre ágazik le egy keskeny csapás a Piros sáv jelű útról, mely egy nagy sziklafal mellett meredeken vezet fel a hegytető felé. Mielőtt bemegy az itt már kellemetlenül meredek ösvény egy sziklaszorosba, balra tér le róla egy egész jól követhető csapás, melyen balról kerüljük meg a sziklafalakat, kibukkanunk egy gyönyörű dolomitgyepes részen, majd jobbra kanyarodva mászunk fel a sziklafal peremére. Parádés kilátás nyílik a mélyben fekvő Nagyegyházára, a távolban a Gerecse halmai látszanak. A kis csapáson végighullámzunk a dombok tetején, útközben néhány merész szirtre is kimerészkedhetünk, majd bebújunk az erdő fái közé. Egy hosszú kerítés előtt élesen jobbra tartunk egy csapáson, mely a sziklák egy újabb csoportjára visz ki, a lélegzetelállító kilátás kiélvezése után, tovább megyünk az ösvényen, mely visszavezet a kerítés közelébe, majd később egyenesen belecsatlakozik egy szélesebb földútba, mell nagyjából szintet tartva vág át a Lófingató-hegy erdős fennsíkján.

Az obligát geodéziai mérőtorony oszlophengere jelzi a hegy legmagasabb pontját (304 m), a tetején antennák sorjáznak, tán ezért is van lezárva a bejárata. Jobbról becsatlakozik hozzánk a Mária-út is, érdemes pár perc kitérőt tenni az idilli fekvésű Veronika-tisztásig. Aki a könnyű változatot járja végig, lentről, itt a tisztáson keresztül kapaszkodik fel a Mária-úton a hegyre. Végig a jelzett, könnyű útvonalon maradva egyértelműen ez a legszebb kilátópont az út során. Térjünk vissza a toronyhoz és folytassuk túránkat a jobbra tartó Mária-úton. Az úttól balra eső területen, a növényzet között fedezhetjük fel a kiterjedt szovjet katonai bunkerrendszer épségben lévő maradványait. A meglepően jó állapotban maradt, az 1980-as évekre elkészült légvédelmi híradós és kommunikációs bázisként szolgáló bunkereket csak lámpával járjuk be. A bejáratok nem túl vonzóak, a pár lépcsőn leereszkedve láthatjuk, hogy meglepően nagyok a helyiségek. Katonai relikviákra ne nagyon számítsunk. Felemelő érzés előbújni a sötét, dohos termekből a Lófingató-hegy madárdalos erdejébe.

Jelzett utunk Y alakú elágazáshoz ér, itt a bal oldali ágat válasszuk, a másik út a felhagyott bauxitbányán vezet keresztül, azonban erre már tilos az átjárás. Enyhén lejtő, széles földutunk eleinte erdőben, később csalitosban, majd egy nagy irtás mellett kényelmesen ereszkedik a hegyről. Egy hosszú kerítésnél érünk le a keresztező Piros sáv jelzésű útba, melyen jobbra fordulva gyalogolunk tovább a meglehetősen jellegtelen tájon, közel az autópályához. Kijutunk a bányába vezető úthoz, majd hétvégi házak mellett érünk ki az autópálya zajvédő falaihoz, ahol murvás utunk jobbra fordulva hosszan követi a zajos sztrádát és rövidesen vissza is érünk kiindulási pontunkhoz.