Az ország legnagyobb sziklamászó helye körül a Gerecse szívében

A Gerecse mélyén megbújó Pusztamarótról indulunk az Országos Kéktúra útvonalán, a Kis-Gerecse mészkősziklákkal borított, tavasszal medvehagymatengerben fürdő hegyoldalába. Jelzetlen ösvényekre térve ejtjük útba a Kis-Gerecsei kőfejtő látványos sziklafalait, melyek közkedvelt sziklamászóhelyeknek számítanak. A kilátásban is gazdag, hajdani kőbányák területéről a Jura-zsomboly mellett megyünk fel a romantikus Serédi-kastély épületéig, majd folytatjuk utunkat a Kéktúrán, a Nagy-Gerecse árnyas, északi oldalában. Meredek kaptatón mászunk fel a Nagy-Gerecse lapos, erdővel borított platójára, a sajnos kilátást nem adó, tájidegen tornyokkal koronázott fennsíkról kényelmes szerpentinúton ereszkedünk vissza Pusztamarótra.

A túra hossza: 14,5 km

A túra időtartama: 4,5 óra

Szintkülönbség: 410 méter

Kiindulópont:

Pusztamarót, erdei üdülőtelep. Csak autóval érhető elé, tömegközlekedés nincs. Két irányból közelíthető meg rossz minőségű, kátyús, nyomvályús, murvás, repedezett aszfaltos úton. Budapest felől a Zsámbékot Nyergesújfaluval összekötő országútról, Bajna és Bajót között, nagyjából félúton ágazik le a Pusztamarótra tartó, kb. 4,5 km hosszú murvás út. Óvatosan vezessünk, száraz időben, átlagos autóval sem jelenthet gondot az odajutás. A másik oldalról kissé jobb minőségű az út, a Tardos és Süttő közti országútról, Bikolpusztától délre ágazik le az aszfaltút Pusztamarót felé, innen 6,5 km múlva érünk oda, bár meg tudunk állni a Vízválasztónál is, ott is lehet hagyni a kocsit, így 2 km-rel rövidebb lesz a túra. A Vízválasztó nyerge és Pusztamarót között egy fokkal még rosszabb az út minősége.

A túra jellege:

Közepesen nehéz gyalogtúra jelzett és jelzetlen turistautakon, ösvényeken közepes szintkülönbséggel. A Kis-Gerecsei kőfejtőhöz jelzetlen ösvény vezet, jó tájékozódási képesség szükséges, és egy pontos GPS-es térképes applikáció is hasznos lehet. A többi útvonal kiválóan jelzett, kitáblázott. A Nagy-Gerecsének meginduló Kék jelű ösvény eleje meredek kaptató, a hegytetőről kényelmes kövesút szerpentinezik le. Útközben vízvételi lehetőség nincs, vigyünk magunkkal kellő mennyiségű folyadékot. A legjobb piknikezőhelyek a Kis-gerecsei kőfejtő környékén találhatók, különösen a remek kilátással bíró Tűzköves-hegy oldalában lévő panorámapad.

A túra leírása

Pusztamarót, egy régi középkori falu helyén keletkezett kis hegyi telep ma már csendes kirándulóhely a Sólyomfészek üdülőházteleppel, erdei táborral. A régi temetőhöz közel, az út mentén áll a Történelmi Emlékhely süttői mészkőből faragott, 2003-ban felállított emlékműve. A mohácsi csata után ide menekült magyar seregek és a lakosság sánccá erősített szekérvárat alakított ki a környéken, melyet végül a jól felfegyverzett, túlerőben lévő török csapatok szétvertek. Az 1526 szeptemberében lezajlott csatában a legenda szerint mintegy 25 000 magyar vesztette életét. Az esőbeálló melletti parkolóhelyekről indulunk a murvás úton, az Országos Kéktúra és a Piros sáv jelzéseit követve. Utunk jobb kanyarjában megpillantjuk a hajdani majorépületet, melyben a már bezárt Rancs fogadó működött. Széles tisztáson vágunk át, ahonnan szépen látszik a Nagy-Gerecse vonulata is, ismét beérünk az erdőbe, átmegyünk egy távvezeték alatt, majd nemsokára felérünk a Gerecse és a Pisznice közti nyeregbe, a Vízválasztóra.

Balra fordulunk a jelzett útra, néhány méter után, a tájvédelmi körzet táblánál, ill. a Kéktúra útjelzőtáblájánál, jobbra térünk le a köves útról. Rendkívül hangulatos ösvényünk lassan emelkedik a Kis-Gerecse mészkősziklákkal borított északi oldalában, fenséges bükkerdőben. Kora tavasszal az egész környék medvehagymatengerben úszik, a fokhagymára emlékeztető illatfelhőben kapaszkodunk fel a hatalmas mészkősziklafalban kialakított Mária kegyhelyhez. A Kéktúra innen befordul a Kis-Gerecse és a Tűzköves-hegy közti árok partjára, majd egy viszonylag nehezen észrevehető jelzetlen útra fordulunk jobbra. Az ösvény igen meredeken megy le az árokba, majd azzal a lendülettel jön ki onnan, a nehezen járható szakaszt egy kifeszített kötélbe kapaszkodva tudjuk könnyebben és biztonságosabban megoldani. Átmegyünk egy távvezeték alatt, majd vadromantikus környezetben, mohos sziklák, kidőlt fatörzsek közt emelkedünk a Tűzköves-hegy oldalában.

Ahol megpillantjuk a kőbánya első nagyobb sziklafalait, az út kiér egy varázslatos kilátóhelyre, ahol egy hívogató panorámapadon tudjuk kipihenni a kaptató fáradalmait és elmélyülni a csodás panorámában. Előttünk, kissé balra a Pisznice hegytömbje, jobbra megnyílik a Gerecse erdői mögött a kép, jól látszik a Nagy-Gete jellegzetes sziluettje, mögötte a Pilis vonulata húzódik. A kilátóponttól már csak néhány lépés a Kis-gerecsei kőfejtő területe, először fentről tekintünk le a hajdani bányára, majd csapásunk leereszkedik az első nagyobb bányaudvarba. Az északra néző, hűvös, sárgás színű mészkősziklafalak szinte márványszerűek, 10-20 méter magasra emelkednek, a leglátványosabbak felül teljesen áthajlanak. Hétvégenként, de szép időben hétköznap is nagy a nyüzsgés, a Kis-gerecsei kőfejtő, becenevén, a Kisgeri, hazánk legnépszerűbb sziklamászóhelye, közel 100 útvonallal, a közepestől az extrém  nehézségűekig. A szcénának köszönhető remek hangulat garantált, sokan itt is alszanak a sziklák tövében. A nagyobb udvar igazi Flintstones feeling, még egy hatalmas, alacsony kőasztal is van sziklazsámolyokkal.

Ösvényünk végigmegy a sziklafalak mentén, szép kilátást nyújtva a Pisznicére, egy szélesebb gyalogútra váltva kiérünk a kőfejtő területéről. Pár méter után kereszteződéshez érünk, érdemes egy kitérőt tenni a másik bányaudvarba, forduljunk jobbra és hamarosan kiérünk a másik kőfejtő sziklafalainak tetejére, ahonnan gyönyörűen rálátunk a bányára, a távolban még a Duna szalagja is megcsillan, és a Pisznicére is innen nyílik a legszebb kép. Kissé balra tartva, a fakorlát mellett haladva tudunk leereszkedni a hatalmas sziklafalak övezte udvarba. Ezeket a falakat hívják a mászók Titkos falaknak. Az udvarba leérve kövessük a kitaposott csapást, mely kanyarogva, gyönyörű környezetben vezet ki északnyugat felé a kőfejtőből. Pihenőhelyhez érünk a már megszokott panorámával, még egy erdészeti információs táblát is találunk itt, meg egy összedőlt építményt, melyet megkerülve, balra fordulva megyünk tovább. a füves aljú, töltésszerű úton. Pár méter után a keresztező szekérúton balra tartva emelkedünk vissza a már ismert kereszteződéshez, ahol jobbra kanyarodva megyünk el a Jura-zsomboly nyílása mellett. A Tűzköves-barlang melletti tájékoztató tábláról tudunk meg többet a védett, igazi ritkaságnak számító természeti képződményekről. A barlangok csak kutatók számára látogathatók, elég megdöbbentő olvasni, hogy a Jura-zsomboly, függőlegesen, 50 méter mélységben hatol be a hegy belsejébe.

A Tűzköves-hegy legmagasabb pontjához közel, egy tarvágáson keresztül megy utunk, mely egy útjelzőtáblánál torkollik bele a keresztben futó Országos Kéktúra útvonalába, melyen jobbra fordulunk. Kiérünk egy széles földútra, ahonnan megnyílik az erdő, egy bekerített területen, a hegyoldal felső részén áll az egykori hercegprímási üdülő, az 1935-ben épült Serédi-kastély impozáns épülete. A második világháború utáni államosításkor gyermeküdülőként hasznosították, a rendszerváltás után a kissé lepukkant ingatlan bezárt, majd 1999-ben került vissza a katolikus egyházhoz, azóta felújítva működik ugyancsak üdülőként. Széles, szintet tartó szekérúton gyaloglunk tovább, a Nagy-Gerecse hűvös, északi oldalában járunk. Elmegyünk a több mint 200 éves, magányosan álló Sandl-hárs mellett, majd gyönyörű bükkszálerdőben vezet széles szekérutunk a Gerecse meredek oldalában. Helyenként megnyílik a táj, szép kilátással a Pisznice kőbányával sebzett tömbjére. Egy tölgymatuzsálem után a Kéktúra lassan délnek fordul, a sokszor sáros, agyagos szekérutat egy helyen kikerüli a jelzett út, majd visszatérve a szekérútra jelzőtáblás elágazáshoz érünk. Egyenesen, a Tardosra vivő Kék kereszt jelzés folytatódik, mi balra térünk, továbbra is az országos Kéktúra útvonalán maradva. Átvágunk egy sarjerdőn, melyből látványosan emelkednek ki a meghagyott, hatalmas bükkfák. A következő kereszteződésnél elhagyjuk a Kéktúrát, élesen balra kanyarodunk a Kék háromszöggel jelölt gyalogútra.

Ösvényünk enyhe emelkedővel lódul a Nagy-Gerecse (633 m) teteje felé, a kaptató egyre keményebb lesz, a szép bükkösben néhol méretes sziklatömböket kerülgetve, meredeken mászunk fel a hegy széles, lapos, erdős platójára. Az izzasztó kaptató egy erdőirtást szegélyező kerítésnél enyhül, itt a kerítést követve jobbra, majd balra kanyarodunk immár enyhe emelkedővel. A kerítés végétől a jelzett út nyomtávja új útvonalon halad, már nem érinti a hegy legmagasabb pontján álló geodéziai mérőtornyot, az elágazásnál jobbra tartva, szintben halad tovább a Gerecse fennsíkjának fiatal erdejében. Egy bekerített tarvágástól, a két kerítés között haladó útról „csodálhatjuk” meg az egyenszabású beton hengert, felérve a keresztező szállítóútra, jobbra kanyarodunk. Elmegyünk egy adótorony mellett, kerítések között haladva érjük el a már messziről látható, piros-fehérre festett irdatlan magasságú TV-tornyot. A jelzéseket követve, a kátyús, repedezett aszfaltúton kezdjük meg az ereszkedést a hegytetőről.

Az újabb kereszteződésnél jobbra térünk az itt kezdődő Piros kereszt jelű üzemi útra, továbbra is kellemesen lejtő, helyenként sziklafalak határolta köves úton ereszkedünk. A következő nagy hajtűkanyarban, egy kerítés szélénél, egy útjelzőtábla mellett találkozunk a Piros sáv jelzéssel, a szélesen balra forduló üzemi utat már ezek a jelek követik. Kényelmesen ereszkedünk a köves úton, kb. 15 perc alatt érünk le a Kéktúra már ismerős kereszteződésébe, ahol jobbra fordulva jutunk ki a Vízválasztó nyergébe. Jobbra kanyarodva a már ismert úton érünk vissza kiindulópontunkra, Pusztamarótra.