Kilátásban gazdag, jelzetlen utakon, a Vértes csendes oldalán

A Vértes leglátványosabb hegyoldalait, természetes kilátóhelyeit fűzzük láncra, jórészt járatlan, jelzetlen utakon, ösvényeken, csapásokon. A Csákberény környéki sziklagyepes dombhátak, gerincek, kopár hegyoldalak, sziklaszirtek, mély, sűrű növényzettel benőtt, impozáns sziklafalakkal határolt völgyek alkotta terület a Vértes délnyugati részének ékköve, rejtett kincse. Gyakorlott túrázóknak ajánlott, kilátásban gazdag kirándulásunk igazi kalandtúra, olyan szépséges pontokkal, mint a Pakodi-pihenő, a Hamuhordó, a Ráró-kő, a Kilenc-nővér-gerinc, a Kőkapu.

A túra hossza: 10,2 km, tömegközlekedéssel plusz 2,6 km.

A túra időtartama:

4,5 - 5 óra, a jelzetlen csapások megtalálásával, ill. az esetenkénti eltévedéssel, könnyen hosszabb is lehet a menetidő. Egész napos kirándulást tervezzünk.

Szintkülönbség: 270 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Csákberény, temető. A Petőfi Sándor utca végében van a sírkert alsó, a Bajcsy-Zsilinszky utca végében pedig a felső bejárata, mindkét részen lehet parkolni. A kirándulást össze lehet kötni a Gróf Merán Fülöp Vadászati Múzeum meglátogatásával is. Ebben az esetben a múzeum szabadon használható parkolójában tehetjük le a kocsit, ahonnan pár perc séta a temető alsó bejárata. A nagy boksa mellett, jobbra kell menni a Petőfi utcáig, ahol balra fordulva pár lépés a temető. Tömegközlekedéssel a Budapest, Népligettől induló, Mórra közlekedő Volánbusz járattal utazhatunk Csákberénybe, a menetidő kb. másfél óra. A Rákóczi utcánál leszállva, a Hősök tere, Petőfi S. utca útvonalon 1300 méter a temető alsó vége.

A túra jellege:

Közepesen nehéz gyalogtúra végig jelzetlen utakon, ösvényeken, sokszor alig észrevehető csapásokon. A túra nehézségét egyértelműen a tájékozódás adja, egy jó térképes applikáció (Locus, mapy, Orux, Természetjáró stb.) nélkülözhetetlen! Papír alapú térképpel, még a legfrissebb kiadásúakkal sem megyünk sokra, bármennyire is szeretjük őket. A szintkülönbség nem okoz gondot, a sokszor alig követhető ösvényekre dőlt, döntött fák annál inkább. A kilátóhelyek közül a Ráró-kőhöz és a Kilenc-nővér-gerincre vezető ösvény megtalálása trükkös, a Kőkapu-völgybe leereszkedő csapás nehezen járható a sok kidőlt fa miatt. Útközben vízvételi lehetőség nincs, a temető mindkét bejáratánál lévő nyomós kútból tölthetjük fel készleteinket. A túrát csak gyakorlott, tájékozódásban járatos túratársaknak ajánljuk!

csakbereny-panoramatura-terkep.jpg 

Térképkivágat: Vértes 1:40 000 (Cartographia)

A túra leírása

A csákberényi temető alsó végétől indulva, először keresztülvágunk a szép fekvésű, domboldalba épült sírkerten, majd a felső végénél balra fordulva érünk be az erdő fái közé. A régi temetőt határoló kerítés mellett vezető széles szekérútról később a kissé jobbra tartó keskeny ösvényre váltunk, mely alacsony, girbe-gurba fák közt emelkedik a Szentegyházi-hegy déli nyúlványán. Hamarosan kiérünk a hegy meredek, kopár nyugati oldalának peremére, ahonnan megkapó kilátást élvezhetünk a mélyben fekvő, sűrű erdővel borított Köves-völgyre és a szemben húzódó Keskeny-hegy nevéhez hű, ligetes gerincére. Visszapillantva Csákberény házai, azon túl pedig a Zámolyi-medence síkja vehető ki.

Csenevész fákkal szegélyezett ösvényünk pár méter múlva becsatlakozik egy jobbról érkező szekérútba, melyen egyenesen megyünk tovább, azonban 100 méter múlva jobbra tartunk és kibukkanunk a Szentegyházi-hegy tetejéhez közeli, északra néző, meredek hegyhát peremén. A kilátás fantasztikus a mélyben kanyargó Ugró-völgyre és a túloldalát szegélyező mészkősziklás hegyoldalakra. Térjünk vissza a széles földútra és jobbra fordulva folytassuk túránkat, 200 méter, szintet tartó, kényelmes séta után, egy csupasz domboldalnál, jobbra tartunk egy, a szekérúttal párhuzamosan futó kis ösvényre, melyről rövidesen jobbra ágazik le egy kis út, mely az Ugró-völgy feletti merész sziklakiszögelléshez vezet, ahonnan, mondanunk sem kell, ismét parádés panorámát élvezhetünk a völgyre és a látványos, sziklás hegyoldalakra.

Sétáljunk vissza ösvényünkre, jobbra fordulva rajta, rövidesen beletorkollik a párhuzamosan futó szekérútba, melyen egyenesen megyünk tovább. 300 métert teszünk meg a kényelmes úton, amikor élesen balra térünk le róla, legyünk résen, semmi nem jelzi a leágazást. Újabb 200 méter után egy Y alakú elágazásnál jobbra tartunk, majd kiérve egy füves dombtetőre, ismét a jobb oldali ösvényt választjuk. A ledőlt magasles mellől parádés kilátás nyílik az előttünk domboruló Hamuhordó tökéletes alakú idomaira. Ösvényünk le-föl hullámozva ér ki a második kerek domb füves tetejére, a Pakodi-pihenő keresztjéhez. A mély völgyekkel szabdalt, erodált vértesi hegyek látványa felejthetetlen, alattunk a Meszes-völgy, jobbra a rövid Kaszás-völgy, szemben a Varga-hegy impozáns, ferde sziklagerince, tetején  a Vértesi Panoráma Tanösvény kilátópontjával. /vertes-gerecse-velencei-to/vertesi-panorama-tanosveny-csakbereny

Miután kiélveztük a nem mindennapi látványt, ugyanazon az úton térjünk vissza a szekérútra, és balra kanyarodva menjünk tovább. A következő célponthoz vezető ösvényt meglehetősen nehéz megtalálni, szinte nem is létezik, kb. 70-80 méter után jobbra hatoljunk be a ritkás aljnövényzetű erdőbe, itt nagyon kell a gps alapú applikáció, majd nem messze már kivehetőek egy csapás nyomai, melyek később ösvénnyé fejlődnek. A mélyben fekvő Szappanos-völgy feletti mészkősziklás hegyoldal felső szélére érünk, és ezt követve jutunk ki a Ráró-kő sziklaszirtjéhez, melyet egy hevenyészett fakereszt is jelöl. A lábunk alatt a Szappanos-völgy dolomitsziklákkal, barlangokkal, sziklaodúkkal szegélyezett nagy kanyarulata, innen jobbra már Ugró-völgynek hívják a jellegzetes vértesi képződményt. Menjünk vissza ugyanazon az úton a szekérúthoz és jobbra fordulva folytassuk túránkat.

Pár méter után elágazáshoz érünk, a balra vezető úton rövidítési lehetőség kínálkozik a Kaszás-völgyön keresztül, közvetlenül a Meszes-völgybe, mi azonban még menjünk egyenesen tovább. Jó 500 méter kényelmes, szintet tartó séta után, az applikációk szerint balra ágazik le egy ösvény. Ennek a nyomait hosszas keresgélés után sem találtuk, de nem akartuk kihagyni a már messziről megcsodált, vonzó nevű Kilenc-nővér-gerinc meghódítását, így behatoltunk a ritkás aljnövényzetű erdőbe, és kissé jobbra, a gerinc felé irányt tartva végül ráleltünk egy alig látható csapásra, mely elég jól követhetően vezet ki az elképesztő szépségű Kilenc-nővér-gerinc lejtős, füves élére. Itt már a védett Meszes-völgyi erdőrezervátum területén járunk, a háborítatlan területen óvatosan járjunk, gyakran láthatjuk a jellegzetes hangjáról már messziről hallható hollót, de kis szerencsével parlagi sast is megpillanthatunk.

A kilátás elragadó, szemben a Varga-hegy pengeéles, rézsútos, meredek sziklagerince, a lent kanyargó Meszes-völgy túloldalán a már ismerős Hamuhordó páros halma a Pakodi-pihenővel, jobbra mögötte a Keskeny-hegy, mögötte a Szentegyházi-hegy kopár vonulata húzódik. Alattunk a mélyben a Kőkapu sziklaformációja, amit innen nem láthatunk, néhány térképes applikáció jelöl egy ösvényt közvetlenül a Kőkapu mellett, le a völgybe, de meg se próbáljuk keresni, életveszélyes a terep. Térjünk vissza a széles földútra ugyanazon az ösvényen, észak felé innen indul egy erdészeti út, melynek kezdetét úgyszintén nem egyszerű megtalálni. Ottjártunkkor, fakitermelés miatt az utat elborították a kivágott és szép rendben az útra halmozott fatörzsek, de azért az út nyomvonala jól látszódik. Ez az út kivezet egy keresztező útra, melyen balra fordulunk. Kb. 250 méter után balra ágazik le egy, már megszokott módon szinte láthatatlan csapás, mely egy völgyecskében 200 métert enyhén lejtve vezet le a Kőkapu-völgybe. Ez a szerencsére nem hosszú szakasz nehezen járható a sok kidőlt fa miatt, amennyiben nem találjuk meg az ösvényt, vagy már túlhaladtunk rajta, az sem gond, mert az erdészeti út következő, már jól látható kereszteződésénél balra fordulva is a Kőkapu-völgybe jutunk.

Leérve a völgybe, balra fordulunk és megkezdjük lassú ereszkedésünket a szurdokerdővel borított, félhomályos, mohos kőgörgetegekkel, mészkősziklafalakkal, tornyokkal határolt, vadregényes Kőkapu-völgyben. Kidőlt fákat kerülgetve ösvényünk egyre kivehetőbb lesz, az őserdőszerű sziklás katlanban még muflonokkal is találkozhatunk. Rövidesen a szurdok legszűkebb részéhez, a névadó formációhoz, a Kőkapuhoz érünk, innen már Meszes-völgynek hívják száraz völgyünket. Balra elhaladunk néhány mellékvölgyecske mellett, majd a lassan szélesedő, barátságos Meszes-völgy végül a csákberényi temető alsó szélénél, kiindulási pontunknál ér ki az erdőből.