Görögkeleti műemlék a Szekszárdi-dombság mélyén

A Szekszárdi-dombság egyik pici zsákfaluja, Grábóc nem mindennapi kincset tartogat az ide látogató turistának, hazánk egyetlen aktív szerb ortodox kolostorát és a mellette álló, pompás ikonosztázáról is ismert, szépen felújított templomot. Az utóbbit belülről is megcsodálhatjuk, a kútházzal fedett hűs forrásvízzel felfrissülve nézhetjük meg még a nevezetes szerb ortodox templomok makettgyűjteményét, majd a falu felett emelkedő Mária-kilátóból élvezhetjük a szelíd tolnai táj panorámáját.

A templom és kolostor rövid története

Az eldugott kis faluba 1580-ban érkeztek ortodox szerb szerzetesek a dalmáciai szerb Dragović kolostorból. A faluban akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide menekült szerb családok. Először egy fatemplomot építettek, majd 1587-ben, a budai pasa engedélyével már kőtemplom is épülhetett, a kolostorral együtt. 1593-tól közel 200 éven át írták krónikájukat a szerzetesek, a török hódoltság viharos évtizedeiben többször is elnéptelenedett a kolostor, de mindig érkeztek újabb csoportok Szerbiából. 1667-ben az akkor már több mint hatvan itt élő szerzetest megölték egy rajtaütéskor a törökök, de még ezek után is újra indult az élet, a Rákóczi szabadságharc idején ismét szünetelő hitélet aztán 1711-ben folytatódott.

A lerombolt templom helyén felépítették a ma is látható templomot (1736-1741), amelyhez tornyot is építettek (1761), s rövidesen elkészült az ikonosztáz is (1768). Érdekes módon a bizáncias formájú, kupolás épület nem az akkor divatos barokk stílust, hanem a középkori szerb hagyományokat követi. A ma is meglévő barokk kolostorépület 1787-ben épült föl. Mellette az 1786-ból való kútház áll, melynek emeleti helyisége egykoron a kapus szobája volt. Ekkorra már Grábóc a magyarországi szerb ortodox papképzés központjának, a magyarországi szerb kultúra „Athénjének” számított. A kolostorépületet a XIX. század végén átépítették, a kolostor gazdálkodását 182 holdas birtok, fakitermelés, haszonállatok, pálinkafőzés és boreladás is segítette.

A II. világháború után az utolsó még itt élő szerb családok is elhagyták a falut, a kolostor utolsó igumenje (apátja) Aleksej, haláláig 1974-ig élt itt, utána szociális otthonná alakították át az épületet, az 1980-as években teljes körű renováláson túlesett komplexumot végül 1994-ben kapta vissza a szerb ortodox egyház. Ekkor azonban már nem férfi szerzetesek, hanem apácák költöztek falai közé. A kolostort sokáig irányító Panteleimon atya 2016-ban hunyt el, míg a rendkívül közkedvelt, magyarul is jól beszélő Krisztina nővér 2017-ben halt meg, sírjaikat a kútház melletti részen láthatjuk. Jelenleg Mitrofan atya, Szófia és Barbara nővérek élnek a kolostorban, viszonylag ritkán láthatjuk őket, sokat utaznak, ha nincs itt a szerzetes, akkor hétvégenként egy helyi hölgy mutatja be a templomot.

A templom látogatása

A kis parkolóból, a patak felett átívelő kőhídon érünk a kolostoregyüttes területére, jobbra az emeletes kútház áll, alsó részében a bővizű, hideg forrásvíz buzog. Emeletén a kapus hajdani szobáját alakították ki. Balra áll a nem látogatható kolostor, jobbra pedig a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom magasodik. A meglepően világos belterű templom fő látnivalója, a szentélyt a hajótól elválasztó, szentképekkel díszített, csodálatos ikonosztáz 1768-ban készült, egy újvidéki mester alkotása, fakerete pedig egy eszéki asztalosmester műve. A barokk falat zöld márvány díszíti, faragásai aranyozottak. A templomban őrzik Szent Borbála vértanú homlokcsontjának egy darabját, az ereklye miatt a templom búcsújáró hely is egyben. Említésre méltóak még a kupola freskói, a kántorok díszes padja, a pompázatos püspöki trón és a körmeneti zászlók.

A templom mögötti kertben lévő nyitott pavilonban számos szerb ortodox templom makettjét nézhetjük meg, a gyűjteménynek idővel állandó helyet próbálnak találni valahol a komplexumban. A kolostor legnagyobb ünnepe, az ún. Szábor, mely július elején, Péter-Pál nap utáni hétvégén kerül sorra, azonban ez az ortodox naptár szerinti névnap, mely kb. egy héttel később van a miénknél. Ekkor több százan érkeznek az egész országból a búcsúra a szerb ortodoxok, hatalmas ünnepség, az istentisztelet után körmenet következik, majd a hívők és a látogatók között megszentelt, borral átitatott kalácsot osztanak szét, a napot pedig táncos mulatság zárja.

Gyakorlati tudnivalók

Cím: Grábóc, Zrínyi utca 4.

Telefon: +36/74/409-223 vagy+36/30/547-0302

Nyitvatartás: a templom általában nyitva van, hétvégén szinte biztos, konkrét nyitvatartási idő nincs.

Látogatási díj: 500 Ft

Mária-kilátó

A falu felett magasodó, 2015-ben emelt, 15 m magas, háromszintes, fából ácsolt kilátótoronyba a temetőtől tudunk legegyszerűbben felkapaszkodni. A temetőt a Rákóczi utcából induló keskeny, meredek betonúton érjük el, parkolni a sírkert előtt tudunk, onnan kb. 300 méteres séta a Kék háromszög jelzésű úton a torony. Szép kilátás nyílik a falura, főleg a XVIII. század második felében épült katolikus templomra és a kálváriára, azon túl, a Geresdi-dombság lankái hullámzanak, a horizontot délnyugat felé a Keleti-Mecsek tömbje zárja, a hegység legmagasabb pontjával, a Zengővel.