A Gemenc északi kapuja

Gemenc, Szekszárdhoz legközelebb eső része, a Holt-Sió partja menti Keselyűsi erdő, melyet a 2014-ben kialakított Fekete Gólya tanösvényen kényelmesen fedezhetünk fel. A rövid, látványos útvonal a Keselyűsi Fogadóépülettől indul, az ártéri keményfás ligeterdő tekintélyes példányai közt kanyarogva, a Holt-Sió partján tér vissza. Ráadásként elsétálhatunk még a Sárosi madármegfigyelő toronyhoz is.

A túra hossza: 1,6 km, a sárosi toronyhoz plusz 1,5 km oda-vissza a parkolótól

A túra időtartama: 30-40 perc plusz a torony

Szintkülönbség: gyakorlatilag nincs.

Kiindulópont:

Keselyűsi Fogadóépület, a gemenci kisvasút Keselyűs vasúti megállója. Nagy, szabadon használható parkoló. Megközelíthető Szekszárd felől a nyílegyenes Keselyűsi úton, az M6 autópályáról Szekszárd-kelet lehajtónál lejőve, Budapest irányából, Őcsény felé vesszük az irányt, de az első körforgalomnál Keselyűs felé menjünk.

A túra jellege:

Könnyű, családi séta a jól jelzett tanösvényen, az út mellett több pihenőpad, esőbeálló is szolgálja a kényelmet. Szúnyogriasztóval mindenképpen szerelkezzünk fel! A Sárosi torony sokszor megközelíthetetlen a magas vízállás miatt!

A túra leírása

A 2014-ben átadott Keselyűsi Fogadóépülettől indulunk, mely egyben a gemenci kisvasút Keselyűs vasúti megállóhelye, elméletileg Pörbölyből idáig közlekedik a kisvonat, bár 2021-ben csak a Malomtelelő állomásig közlekednek a vonatok. Az épület csak hétvégén és ünnepnapokon tart nyitva 9 és 17 óra között. Büfét és wc-t is találunk itt. A tanösvény az épülettől pár méterre, a parkoló mellől indul be az erdő fái közé, az indító állomást is itt találjuk. A tanösvény jelzése egy fehér alapra festett fekete gólya, szerencsére a sűrűn felfestett jelzések és az egyértelmű ösvény miatt szinte lehetetlen eltévedni. A jó másfél kilométeres tanösvényen 5 információs táblával felszerelt állomást és két pihenőhelyet találunk.

Keselyűs, nevét nem a dögevő madárról, hanem az itt fekvő réteken nagy számban élő keserű fűről kapta. A XIX. században forgalmas hellyé vált a Sió parti hely, mivel itt nyílt meg Szekszárd város hajóállomása. Innen a közeli Dunára érve, Budapestre vagy egészen a Vaskapuig lehetett hajózni. Keselyűsig csak 1892-ig jártak fel a dunai hajók, mert a holtág akkorra már teljesen eliszaposodott, ezek után a hajók csak a gemenci Duna-parton álltak meg. 1899-ig kishajó vitte az utasokat Keselyűs és a Duna-part között, majd végleg a vasút került ki győztesen a versengésből, és a hajójáratok megszűntek.

Az egykori hajókikötőhöz egy 12 km-es nyílegyenes út épült, mely Szekszárd központját kötötte össze a Duna-parttal, ezen jövünk még most is ide a városból. Az út, annak idején a Monarchia leghosszabb, teljesen egyenes közútja volt, mely az ingoványos területen töltésen át futott, az árokpartot pedig fekete nyárfákkal ültették be, melyeknek jó néhány, immár 130 éves példányát láthatjuk az út mentén.

Az első állomás után pár méterre a Gemenci erdőről olvashatunk a következő táblán, majd egyre mélyebbre hatolunk a termetes fák közt az ártéri keményfás ligeterdő mélyére. A harmadik állomáson tudhatunk meg többet a tanösvény névadójáról, a fekete gólyáról. Keresztezzük a kisvasút vágányát, kényelmes sétával érünk ki a Holt-Sió békalencsével, vízi növényekkel sűrűn benőtt vizéhez, végül a fogadóépület előtt bukkanunk ki az erdőből. Jobbra, a tükörsima, élénkzöld növényekkel benőtt Holt-Sió partján sorakoznak a horgászok romantikus látványt nyújtó csónakjai.

A sínek a folyó felőli partján futó széles erdészeti úton, az erdészház mellől indulva érjük el a kb. 700 méterre lévő Sáros-alja madármegfigyelő tornyot, mely a Duna szabályozásával kialakult Sáros nevű sekély tavacska partján áll. Annyira a parton áll a torony, hogy gyakran, már kissé magasabb vízálláskor is, sajnos teljesen megközelíthetetlenné válik. Tetejéről szerencsés esetben a tavon rendszeresen előforduló madárfajokat, mint például a barna kányát, szürke gémet, a nagy kócsagot, a kis kócsagot, a vörös gémet, vagy a nagy kárókatonát figyelhetjük meg. A közelben hódvárat is láthatunk, bár a rejtőzködő életmódú eurázsiai hód megpillantásához valóban nagy szerencse kell.