Két könnyű, izgalmas mászó út a Hohe Wand legszebb kilátóhelyeire

A Hohe Wand legmagasabb pontja alatti, déli fekvésű, tekintélyes sziklafalain több útvonal is igyekszik a fennsík peremére. A sziklamászó vagy a via ferrata felszereléssel járható, komolyabb vasalt utakon kívül az átlagturistának is járható, látványos turistautak közül az alacsonyan fekvő létrák sorával megtámogatott Wagnersteig-on kapaszkodunk fel a plató szélén lévő, a Hohe Wand legnépszerűbb kilátópontjának számító Grosse Kanzel platformra. A kereszttől és az Eicherthütte előli tisztásról nyíló parádés kilátás kiélvezése után a mesés panorámaúton túrázunk tovább a plató peremén, majd a Hubertushaus elől a mélybe induló Springlessteig lélegzetelállító, drótkötéllel biztosított útvonalán, gigantikus sziklafalak társaságában ereszkedünk vissza.

A túra hossza: 4,3 km

A túra időtartama: 2,5 óra

Szintkülönbség: 420 méter fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Seiser Toni fizetős parkoló, megközelíthető az A2 autópályáról, Wiener Neustadt West lehajtónál jövünk le, a 26-os főúton Puchberg felé, Grünbach am Schneeberg településig megyünk, majd a templomnál jobbra térünk le a Wandstrasséra. Egyenesen átmegyünk a vasúti átjárón, kissé jobbra térünk a Josefiweg-re, melyen végighajtunk egészen a jelenleg zárva tartó Seiser Toni fogadó előtti parkolóig. Az automata csak készpénzt, aprót fogad el! (4 óra: 2,00 €)

A túra jellege:

Rövid, de nehéz gyalogtúra biztosított, sziklás, néhol kitett, meredek ösvényeken, mászó utakon. Több vaslétra, sziklához rögzített kampó támogatja a fel- és lejutást, biztos lépés, tériszonymentesség szükségeltetik! Az útvonalak besorolása „A” kategória, azaz könnyű vasalt út, gyakorlott túrázók részére nem szükséges via ferrata felszerelés. Nagyobb gyerekekkel is járható, azonban rajtuk legyen teljes klettersteig szett. A köves, törmelékes talajon megfelelő talpprofilú bakanccsal túrázzunk!

A túra leírása

A Seiser Toni fogadó előtti parkolóból indulunk, elmegyünk a jelenleg zárva tartó épület mellett, majd az aszfaltos út véget is ér a házak után. Kék sáv jelzésű, kényelmes, szintet tartó, széles erdei szekérúton gyalogolunk, majd egy nehezen látható, balra térő ösvényre váltunk, az út másik oldalán egy sárga színű, Gebirgsvereinssteig feliratú tábla mutat balra, ott kell letérni. A kissé benőtt, közepesen meredek ösvény hamarosan könnyebben követhető lesz, a sárga sáv jelzések is megjelennek a köveken, fenyőfákon. Keresztezünk egy széles erdészeti utat, majd ösvényünk meredekebbé válva kapaszkodik fel a fenyvesben, köves, néhol kellemetlenül morzsalékos talajon. Felérünk a sziklafalak tövében futó Wandfußsteig útra, melyen pár lépést teszünk jobbra, majd rögtön balra kanyarodunk a tovább, meredeken emelkedő, sárgával jelzett Wagnersteig-ra. A ritkás erdőben egyre nagyobb sziklák között küzdjük magunkat fel egy, jó kilátást nyújtó, kis sziklakiszögellésre, innen kezdődik utunk izgalmasabb része. A meredek, sziklás hegyoldalban kapaszkodunk, összesen hét, a földre támasztott vaslétra segítségével, a kitettebb szakaszokon drótkötél biztosítással jutunk egyre feljebb a ritka erdőben.

Az első, kb. 3 m hosszú létrát még ki tudjuk kerülni, feljebb a jobbra és balra is meredező sziklafalak közt szerpentinező ösvényen sorra jönnek a létrák, köztük pedig csúszós, fenyőtűvel fedett, simára kopott sziklákon lépdelünk óvatosan. A harmadik, 5,5 méter hosszú létra után egyre érdekesebbé válik a táj, drótkötéllel biztosított sziklapárkányokon egyensúlyozunk, majd jön a negyedik, egyben leghosszabb létra, egy több mint 6 és fél méteres példány. Utána még három létra segít a meredekebb részeken. Végezetül egy mászós, drótköteles szakasz következik, közvetlenül a fennsík peremén álló sziklafal közelében. Az útvonalról szinte lehetetlen letérni, végig kitűnően jelzett, a sziklákra festett sárga pöttyökkel, sávokkal, ráadásul a drótkötelet is könnyű követni, a létrák sokszor látótávolságon belül vannak egymástól.

A kalandos útvonal végül a Hohe Wand egyik ikonikus pontján, egy jellegzetes, a fennsík szélén álló erdei fenyőnél ér fel az Eicherthütte előtti tágas mezőre. A Grosse Kanzel (1052 m) fantasztikus panorámájú rétje, a Hohe Wand talán legnépszerűbb pihenőhelye a közkedvelt Wilhelm-Eichert-Hüttével (hétfő szünnap) és a sziklafal tetején álló Wildenauerkreuz keresztjével, a Schneebergre nyíló káprázatos kilátásával. Nehezen szakadunk el a varázslatos helytől, folytassuk túránkat keleti irányban a kék sávval és piros-fehér-pirossal jelzett turistaúton, elmegyünk a hegyi mentők szolgálati kunyhója mellett, előtte a szakadék szélén a Riedlkreuz kereszt melletti pihenőpadról szép kilátást élvezve szusszanhatunk. Belépünk az erdő fái közé, majd egy ház után, érdemes a jobbra tartó, útjelzőtáblával is jelzett ösvényen egy kis kitérőt tennünk a pár méterre található Naglkreuz (990 m) kilátóhelyig. A fennsík szélén, a sziklafal tetején álló kereszt előtti pihenőhelytől mesés panorámát élvezhetünk. Térjünk vissza a turistaútra, folytassuk tovább túránkat jobbra kanyarodva a jelzett úton.

A Turmsteig leágazása után ösvényünk megközelíti a fennsík peremét, jobbra több kis csapás vezet a szakadék szélére, remek kilátással kecsegtetve, az egyik legjobban kitaposott letérő vezet ki a Hochfallwand irdatlan sziklafalának tetejére, ahonnan egészen elképesztő panoráma nyílik a Baumgarten- és a Wildenauer-toronyra, háttérben a Schneeberg masszívumával. Kicsit odébb, még egy pihenőpadot is találunk, majd jelzett utunk kibukkan a Hubertushaus (946 m) előtti tisztáson. A rét túloldalán lévő, útjelzőtáblás kereszteződésnél élesen jobbra fordulunk és elindulunk a szakadék irányába, a piros-fehér-pirossal jelzett Springlessteig útvonalon. A drótkötéllel biztosított ösvény közvetlenül a függőleges sziklafal aljában halad egyre lejjebb, a ritkás erdőbe érve egy 3 és fél méter magas sziklalépcsőt létra segítségével küzdünk le, majd néhol vaskampókra támaszkodva ereszkedünk tovább a meredek, sziklás hegyoldalban. Fáradságos lejtőn érünk le a keresztben futó Wandfußsteig útra, az útjelzőtábla szerint folytatjuk utunkat lefelé a Seiser Toni irányába a H5 jelű úton.

A következő táblás elágazásnál a piros-fehér-piros jelű Springlessteig balra megy tovább, mi jobbra tartunk a zöld jelzésű H5 úton, mely kissé lejjebb becsatlakozik egy keresztben futó széles erdei útba, melyen jobbra fordulunk. Egy tisztás szélén, csodás kilátással a sziklafalra, balra térünk le egy jelzetlen ösvényre, mely rövidesen eléri a Seiser Tonihoz tartó, kék jelű erdészeti utat, melyen jobbra kanyarodva gyalogolunk vissza kiindulási pontunkra.