Gigantikus homokkősziklafal remetelakásokkal

Salgótarjántól keletre, Kishartyán közelében, egy hazánkban szokatlan, igen látványos természeti csoda található, egy 300 méter hosszú, mintegy 30-40 méter magas, óriási, csaknem függőleges, sárgás színű homokkőfal. A faluból könnyen megközelíthető Kőlyuk-oldal különlegességét fokozza, hogy a magasan a sziklafalba vájt, egykor menedékként szolgáló üregekhez, remetelakásokhoz, egy félelmetesnek tűnő, roppant meredek lépcsősoron tudunk felmászni.

A Kőlyuk-oldal megközelítése:

Salgótarjántól a 22-es főúton nyugatra haladva az első település Kishartyán, a faluba érve, Nógrádmegyer irányába fordulunk, majd a temető után közvetlenül balra kanyarodunk. A betonúton még kb. 400 métert tudunk menni, mert a szilárd burkolatú út egy sorompóval lezárt majorba tart. Előtte célszerű az út szélén leparkolni a kocsit. A Kőlyuk-oldalhoz vezető kátyús, vízmosásos földút jobbról kerüli meg a tanya épületeit, de erre a szakaszra csak terepjáróval hajtsunk be. A sziklafalhoz, és tovább a völgyben elméletileg a Zöld kereszt jelzésű út vezet, de a jelzések igencsak hiányosak, ennek ellenére lehetetlen eltévedni, a majort kerülő útról már látszik is a sárga színű, orbitális homokkőfal.

A Kőlyuk-oldal látogatása

Közvetlenül a fal előtt egy villanypásztorral védett legelő húzódik, előtte kulturált, fedett pihenőpadok és a Kőlyuk-oldal keletkezését, történetét bemutató információs táblák állnak. A Novohrad Nógrád Geopark tábláiról megtudhatjuk, hogy a fal 30 millió évvel ezelőtt, tengeri üledékként keletkezett, sőt még cápafogakat is találtak benne. Keressük meg a villanypásztor kiakasztható részét, ott keljünk át a kerítésen, de ne feledjük el magunk után visszaakasztani. Keskeny ösvény vezet fel a fal tövéhez, ahol a korláttal védett, homokkőbe vájt, képtelen magasságú lépcsőfokokon mászhatunk fel az ún. remetelakásokhoz. Az eredetileg erodált természetes üregeket később mesterségesen mélyítették ki, a falu lakossága itt talált menedéket vész esetén. A hagyomány szerint később, egészen a XIX. század végéig remeték lakták, bár erre bizonyíték nincsen. Végigjárhatjuk a mintegy 22 méter hosszú, háromosztatú barlanglakást, melynek megvilágítását és szellőzését ablak biztosította.

A terület sajátos élővilága is figyelmet érdemel, a védett növények közül a tavasszal virágzó kökörcsin, a sziklákon megtelepedő különféle mohák és zuzmók, a homokkőre felkapaszkodó kakukkfű és a kövirózsa. A napsütötte sziklák leggyakoribb állata pedig a zöld- és fürgegyík.