Természeti, geológiai és kulturális értékek nyomában a Salgó vidékén

A Salgótarjánhoz tartozó Zagyvarónáról indulunk a buján zöldellő, Zagyva forrásvidékének vizenyős területén át, a szebb napokat is látott Salgóbányára, majd fenséges bükkszálerdőben kapaszkodunk fel a káprázatos panorámát nyújtó, legendás Salgó várához. A korabeli vulkanikus múlt egy nagyszerű geológiai emlékére, a Kis-Salgón magasodó Boszorkány-kőre mászunk fel, ahonnan meredek utakon ereszkedünk vissza a faluba.

A túra hossza: 9,0 km

A túra időtartama: 3,5 óra

Szintkülönbség: 290 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Salgótarján-Zagyvaróna, Mátyás király út buszmegálló. A környéken szabadon tudunk parkolni. Salgótarjánból buszjárat, a Fő térről (vasútállomás) 13-as vagy 14-es buszok végállomása.

A túra jellege:

Közepesen nehéz gyalogtúra jól jelzett turistautakon, a túra több szakaszán tanösvények információs tábláival. Az útvonal nehézségét a Zagyva forrásvidékének vizenyős, sáros viszonyai adják, több helyen csúszós, iszapos gázlókon kell átkelnünk, csapadékos időben válasszunk más túrát. A Salgóra meredek, de rövid kaptató vezet fel, a Boszorkány-kőről nagyon erős, kellemetlen lejtő visz le.

 

A túra leírása

Zagyvaróna északi részéről, Zagyvafő nevű településrészről indulunk, a Piros O és Piros L jelzések a Zagyva hídjánál, az Őrhegy utcán kezdődnek. Pár méterre, a jelzőtáblás elágazásnál jobbra fordulunk a Piros O jeleket követve a Zagyva-forrás felé, az Őrhegy úton maradva. A Piros L jelzések balra mennek tovább, onnan fogunk majd visszajönni. A második elágazásnál, a Beatrix utcára tér le a jelzett út jobbra, átmegy a Zagyva kis hídján, majd kiérve a házak közül, szorosan követve a kis folyót, lépünk be az erdő fái közé. Keskeny kis csapásunk sűrű aljnövényzeten vág keresztül, a rengeteg csalán miatt érdemes hosszú nadrágot választani. Sáros, csúszós gázlón kelünk át a Zagyván, buja, dzsungelszerű erdőben gyalogolunk tovább hol keskeny ösvényen, hol szélesebb földúton, még kétszer keresztezzük a kis folyót, az egyik felettébb kellemetlenül mélyen sáros gázló leküzdése komoly fejtörést okoz.

Piros körrel jelzett utunk lassan keleti irányba fordul, még kétszer kell átgázolnunk a Zagyván, aztán kicsit kellemesebb szakasz következik, mérsékelt kaptatón szép bükkösben emelkedünk tovább. A Zagyva forrása címért több környékbeli forrás is vetélkedik, az egyiket hamarosan el is érjük, ez a gyér vizű Lehel-forrás, mely egyáltalán nem tűnik egy 180 km hosszú folyó forrásának. Az 1967-ben foglalt forrás volt sokáig az egyetlen kiépített forrás a környéken, ezért sokáig úgy ismerték, mint a Zagyva forrását. A mára eléggé eltömődött Lehel-forrásból már csak szivárog a víz, a közvetlenül mellette lévő Varga Ferenc-forrás ugyancsak időszakos, csekély vízhozamú forrás. Ráadásul a környéken több ágból is jön, szivárog a víz, némelyik régi bányák tárnáiból ered, így a Zagyvának pontos, meghatározható forrása nincsen.

Utunk következő szakaszán a Piros O jelzéseket felváltja a Sárga O jel, jobbra mellőzzük az 1900-as évek elején működött Lauffer-féle bazaltbányát, majd egy újabb kőből rakott falú, foglalt forráshoz érünk. A mellette lévő tábla tanúsága szerint ez a Zagyva forrása, a valóság azonban az, hogy ez a vöröses, vas-oxidos víz ún. Öregségi-víz, egy egykori bányatáró kifolyó vize (de azért iható). Pár perc múlva kiérünk az erdőből, a kissé megkopott fényű Medves Hotel épülete mellett. Kiérünk és balra fordulunk a Sárga sávval és Piros kereszttel jelzett Medvesi út aszfaltjára, pár perc séta után a turistajelzések balra térítenek le minket az úttal párhuzamosan futó, erdős kis völgyecskébe. Amennyiben meg szeretnénk látogatni a salgóbányai Geocsodák Háza bemutatóhelyet, akkor maradjunk a főúton. A Novohrad-Nógrád Geopark új látogatóközpontjában, interaktív bemutatókkal és előadásokkal várják a földtan, geológia világát megismerni kívánó érdeklődőket. Nyitva: Szerda-Vasárnap: 9.00 – 15.00, belépő: 700 Ft, diák/nyugd.: 500 Ft.

Maradva a jelzett úton, hangulatos ösvényünk kibukkan a meglehetősen elhagyatottnak tűnő Szent István király-templom épülete előtt, a Toldi út széles földútja egy, a Medves forrásairól szóló tábla mellett ér be Salgóbánya központi térségére, a falu híres szülöttéről elnevezett Zenthe Ferenc emlékparkba. A jelzett út jobbra fordulva vág át a parkon, elmegyünk az első világháborús emlékmű mellett és kiérünk a buszmegállónál a Vár utcára, ahol balra kanyarodva folytatjuk túránkat.  Balra az átmenetileg zárva tartó Erdészház nevű bemutatóhely kertjében láthatjuk Zenthe Ferenc mellszobrát. Az utca végén, az ifjúsági tábor bejárata előtti elágazásnál kanyarodjunk jobbra, a Sárga sáv és Piros + jelzéseket követve, az egyenesen tovább haladó út közvetlenül a várhoz visz, menjünk azonban a kicsit hosszabb, de látványosabb útvonalon, az északi oldal fenséges bükkerdőjén keresztül.

Északnak forduló utunk átvág a Sasok-rétje kopjafákkal díszített, de sajnos sokszor nagyon benőtt tisztásán, majd a következő elágazásnál a Sárga sáv jelzésű út balra fordulva ér a Salgó lábánál fekvő pihenőhelyhez. Balra kanyarodunk a Piros L jelzésű ösvényre, mely néhol meredeken, csodaszép idős bükkerdőben kapaszkodik fel a Salgó északi oldalán. Ahogy feljebb érünk, megszaporodnak a vulkáni kőzetből álló kőtengerek, és egy erősebb kaptató leküzdése után felérünk a Piros ∆ jelű, a hegy tetejére vezető ösvényhez. Jobbra fordulva rajta pár perc alatt mászunk fel a Salgó impozáns bazaltsziklái aljába, a Petőfi emléktáblához.

A 623 m magas Salgó, a Medves-fennsík hajdani tűzhányója, a bazaltszikláin magasló vár építése a Kacsics nemzetséghez kötődik, az erődítményt először 1341-ben említi oklevél. A XV. században a vár gazdái gyakran cserélődtek, míg végül a Szapolyai családhoz került, teljes kiépítésére is ekkor, 1500 körül került sor. A török veszedelem idején a végvárak hálózatába illeszkedő Salgó várát 1554-ben Kara Hamza bég csellel vette be. A török csapatok ágyú formára faragott fatörzseket raktak keréktalpakra, majd ökrökkel vontatták fel a környező hegyekre. A csatarendbe állított faágyúk úgy megijesztették a várvédő katonaságot, hogy harc nélkül adták fel az erődöt. Így tartja a legenda, a tény, hogy 1593-ban szabadult fel csak Salgó a török uralom alól, a hadászati jelentőségét elvesztő, romos vár már nem épült újjá, a romokból turista látványosság lett.

Természetesen Petőfi Sándor is járt erre, verset is írt a Salgóról, emlékét tábla jelzi a hajdani várkapu melletti bazaltoszlopokon. 1938-ban az öregtorony tetejére kilátót építettek, mely a világháborúban pusztult el, a helyén látható fedett toronyrész az 1970-es években épült. Az udvaron át kanyargó ösvény végétől falépcső vezet fel a hajdani felsővárba, majd még feljebb lehet menni a kilátóhelyhez. Kitűnően látható a szemközti Karancs tömbje, a völgyben Somoskőújfaluval, északra a Sátoros termetes halma, mellette az aprónak tűnő, szabályos vulkáni kúpon magasló Somoskő várával. Déli irányban a Kis-Salgó tetején a Boszorkány-kő sziklaalakzataival látható. Visszatérve a Piros L jelzésű útra, most egyenesen megyünk tovább és néhány lépésre a Salgó-nyereg pihenőhelyéhez és elágazásához érünk. Egyenesen folytatjuk utunk, szintet tartó ösvényünk, gigantikus faóriás mellett fut, pár perc múlva a Kis-Salgó (572 m) csúcsát borító sziklaképződmények aljában állunk. Balra tartó csapáson mászunk fel a Boszorkány-kő nevű, lemezes-pados elválású bazaltszikla lapos tetejére, ahonnan remek kilátás nyílik a Salgó várára, a Karancs térségére és a távolban kéklő Mátrára. A hiedelem szerint a lapos sziklákon boszorkányok táncoltak hajdanán, innen az érdekes név eredete, a hely mágiája kézzel fogható, legalábbis ami a táj szépségét jelenti.

Menjünk vissza a Piros ∆ jelű ösvényen a Piros L jelzésű útra és balra kanyarodva kezdjük meg fárasztó ereszkedésünket a Kis-Salgó roppant meredek déli oldalában. Sokszor csak fáról fára történő kapaszkodással tudunk lejjebb jutni a kellemetlenül erősen lejtő ösvényen. Utunk végül egy hosszútávvezeték alatti tisztásnál szelídül meg, majd pár perc után leérünk a Piros sáv jelű út kereszteződéhez. Balra fordulunk, széles földutunk tágas mező szélén halad, rövidesen újabb elágazáshoz érünk, ahol utunkat a hajdani fogaskerekű vasút nyomvonala keresztezi. A Piros sáv jelzések itt jobbra fordulnak, mi a Piros L jelzéseket követjük az egyenesen futó úton. Homokos talajú szekérutunk fenyőerdőn vág keresztül és pár perc múlva leérünk Zagyvaróna szélső házaihoz. A Corvina utca levezet az Őrhegy utca már ismert elágazásához, ahonnan a Piros L és Piros O jelzéseken térünk vissza kiindulási pontunkhoz.