Temető, ahová az emberek nevetni járnak
A halál és elmúlás gondolata szomorúsággal és mélabúval tölti el az embert, van azonban Máramarosszigethez közel, a Tisza bal partján egy apró falucska, ahol egészen máshogyan közelítenek a kérdéshez. A helyi vidám temető közel nyolcszáz, jellegzetes szaploncai kékben pompázó fejfája vidám rigmusokkal, a naiv költészet nyelvén búcsúztatja az elhunytat, egyedülálló formáját mutatva a temetkezési kultúrának.
A temető bemutatása
A szaploncai sírkert sajátos arculatának története 1935-ben kezdődött, ekkor kerültek az első fából faragott, olajfestékkel díszített és a népköltészet vicces írásaival ellátott keresztek a hantokra. A tölgyfa keresztekre Stan Ioan Pătraş mester vésővel farag élet- vagy arcképet, majd az ún. élénk szaploncai kékkel festi meg. Sajátos hangulata igazán a helyesírásnak és központozásnak fittyet hányó, nyelvjárással megírt feliratokkal válik teljessé, melyek 5-10 sorban jellemzik az elhunytat, „üzennek a túlvilágról”. Természetesen ezek román nyelven íródtak, bár alaposabb kutakodás után találunk magyar vezetéknevű fejfákat is.
„Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.”
1935-től 1977-ig mintegy 800 ilyen sírjel került a temetőbe, halála után tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatta a munkát. Az elhunyt mesternek díszhelyet szántak a temetőben, mely az egyedi ötletnek köszönhetően az Unesco védelme alá is bekerült.
Minden fejfa különböző történetet mesél el, a festett képek és a feliratok általában az illető foglalkozását jelenítik meg, de találunk olyanokat is, ahol az elhalálozás körülményeit ecsetelik sokszor meglepően plasztikusan. A temető bal oldalán középtájt például az egyik fejfán lévő rajz szerint a pásztort egy gonosz, bajuszos magyar gyilkolja le éppen. Az újabb rajzok gyakran szörnyű közúti baleseteket idéznek fel.
Az ortodox egyházközség felügyelete alá tartozó sírkertben sajnos a tavalyi évben már eltulajdonított fejfákról is hír érkezett, „mutatva ezzel” az óriási érdeklődést. Sokan nevetgélve járkálnak a versikéket olvasva a hantok között, egészen furcsa, a mexikói haláltánchoz hasonlatos szemléletet és hangulatot kölcsönözve a helynek.
A temetőtől nem messze lévő házban (táblák jelzik az utat), ahol a mester élt és dolgozott, jelenleg tanítványa készíti az évi átlagban tíz festett fejfát. Ha nyitva van, be is lehet az egyik, kiállítóteremnek berendezett szobába kukkantani, ahol még a Ceauşescu házaspár portréját is láthatjuk.
A szinte szabadtéri múzeumnak tekinthető vidám temető látogatók ezreit vonzza a térségbe, nemcsak a sajátos megközelítés miatt kuriózum és érték azonban, hanem a feliratok tanúsága a XX. századi társadalmi struktúra és életszemlélet hű tükre, mely a folkloristák gazdag kutatási területévé vált.
Ha már Szaploncában járunk, érdemes megnézni a Peri ortodox kolostort, nemrég épült templomának 78 méter magas fatornya Európa legmagasabb faépítménye.
Gyakorlati tudnivalók
Megközelítés
Szaplonca (Săpânţa) Máramarosszigettől 18 km-re nyugatra a 19-es főút mentén található. A temetőhöz a főútról délre induló úton juthatunk.
