Az Almásy-vártól mesés kilátóhegyeken át a gonosz boszorkány barlangjáig

A Kőszegi-hegységtől nyugatra elterülő Borostyánkői-hegység Burgenland legváltozatosabb hegyvidéki tája. A túlnyomórészt fenyvesekkel borított, legelőkkel, rétekkel, apró, takaros falvakkal tarkított lankákat Bernstein vára alól, az Almásy-vártól indulva barangoljuk be. Látványos körtúránkon csodás kilátóhelyeket, vadvirágos mezőket érintünk és a környék gonosz boszorkányának barlangjába is bekukkantunk.

A túra hossza: 13,7 km

A túra időtartama: 4,5 óra

Szintkülönbség: 600 méter fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Bernstein (Borostyánkő), Fő tér, a Felsenmuseum előtti ingyenes parkoló. Buszmegálló is van a téren.

A túra jellege:

Közepesen nehéz középhegységi jellegű gyalogtúra jól jelzett, kitáblázott turistautakon, ösvényeken, gyér forgalmú aszfaltutakon. Útközben vízvételi lehetőség nincs, kellő mennyiségű folyadékot vigyünk magunkkal. A legnehezebb szakasz a Speckkammerl környékének sziklás része, a barlangtól felfelé vezető út hiányos jelzésű, az orientáció nem egyszerű!

A túra leírása

Borostyánkő (Bernstein) apró főteréről indulunk keleti irányba, a templomok felé, de mindjárt az első utcán (Gartenweg) balra letérünk. Az alpannonia útvonal, piros alapon fehér stilizált a betű, felfestéseit követjük, de a kék sáv jelzés is kísér minket. A hegységet át-meg átszövik a W előjelű számozott, ún. walking (séta) útvonalak, ezeket általában az elágazásoknál fehér-kék kis táblákkal jelzik. Mi a W21 és W23 útvonalat követjük egy jó darabig. Az út levisz egy patakvölgybe, itt jobbra fordulunk a Graben utcán, pár méter után, egy házcsoportnál, az alpannonia és a W22 balra tér le, mi maradunk az egyenesen tartó Grabenen, de néhány lépés után balra fordulunk be, majd kék sáv mutatja, hogy jobbra térjünk le egy emelkedő szekérútra, mely bevezet a fenyőerdőbe.

Szellős, világos, füves aljú fenyvesben emelkedünk a Kienberg hegyhátán, keresztezünk egy széles erdészeti szállítóutat, kellemes, füves ösvényünk egyre magasabbra kapaszkodik a Kienberg (Gerinchegy) teteje felé. Nem véletlenül hívják régi magyar nevén Gerinchegynek, az észak-déli irányban húzódó, füves, ligetes gerincről csodálatos panorámát élvezve gyalogolunk. Keletre jól látszik a Kőszegi-hegység, a másik irányban kirajzolódnak a stájer és alsó-ausztriai hegyek. Jobbra kerítés jelzi a terjeszkedő kőbányát, majd hirtelen balra kell letérni a gerincről, erre tábla is figyelmeztet. A kőkitermelés egészen a hegy tetejéig nyúlik, hallani is lehet a munkát hétköznaponta. Ösvényünk csak pár métert megy lefelé, aztán élesen jobbra fordulva haladunk a gerinc alatt, majd újból visszakapaszkodunk, és rövidesen kibukkanunk a Kienberg (805 m) kis csúcskereszttel jelzett legmagasabb pontján, ahol pihenőpadon szusszanhatunk egyet és élvezhetjük a parádés panorámát, a távolban a Wechsel jellegzetes, hosszú vonulata is jól látszik.

Keskeny ösvényünkön pár perc alatt leereszkedünk a hegyről a Vencel-nyeregbe (Wenzelangersattel), keresztezzük a forgalmas országutat, pár lépést teszünk balra az úton és egy táblákkal is jelzett turistaút-csomóponthoz érünk, ahonnan kissé jobbra, az alpannonia és a W23 és W24 jelű úton, a fehér-kék felfestéseket is követve folytatjuk túránkat következő célunk a Steinstückl felé. Eleinte sűrű, majd ligetes fenyvesben kapaszkodunk fel a közepesen meredek ösvényen utunk legmagasabb pontjára, a Steinstückl (Kőhalom) (833 m) csúcsára. Az apró tisztásról páratlan kilátás nyílik nyugatra az Alpok felé, tiszta időben a Rax és a Schneeberg zárja a horizontot. Tovább indulva az ösvényen, szép lassan visszaereszkedünk az országútra, jobbra fordulunk és pár méter után az elágazásnál kissé jobbra tartunk, megkeressük az aszfaltúttal párhuzamosan futó földutat és egy gabonatábla szélén célozzuk meg a már előttünk magasló kúp alakú dombot.

A Redlshöhe (806 m) nevű magaslaton a találóan Kuglóf (Guglhupf) névre keresztelt földkúp tetején kialakított kilátóba szerpentinen jutunk fel. Gyönyörű körkilátás nyílik utunk eddig megtett szakaszára, a Kőhalomra és a Gerinchegyre, a mélyben Redlschlag (Vörösvágás) házai, a távolban a Kőszegi-hegység vonulata, nyugatra Alsó-Ausztria hegyei, nem messze a kilátóval koronázott Hutwisch, mögötte pedig a Wechsel, szép időben pedig a Rax és a Schneeberg gyakran hóval fedte csúcsai is látszanak. Visszamegyünk az úttal párhuzamos dűlőútra, jobbra fordulva megyünk északi irányba, rövidesen kimegyünk az országútra és a túloldalán induló kaltenecki bekötőúton gyalogolunk tovább, az alpannonia jelzéseit figyeljük.

A főút bal kanyarjánál továbbra is egyenesen megyünk, felsétálunk a gyér forgalmú helyi úton az idilli fekvésű, zöldellő rétekkel körülvett Kalteneck (Hidegszeg) szórványosan álló házai közé. Mindjárt az első ház előtt azonban balra térünk le és elhagyjuk az alpannonia turistautat. A W23 utat követve átmegyünk a falucskán, beérünk az erdőbe, a következő elágazásnál jobbra tartva nagy kanyarral ereszkedünk lefelé, az erdős szakasz után tágas mezőkre érve érünk egyre lejjebb. Az útról jól látszanak a völgyben fekvő Stuben házai, balra pedig a már meghódított Steinstückl és Kienberg csúcsai állnak őrt. Keskeny, lejtős aszfaltutunk végül leér Stubenbe (Edeháza), végigmasírozunk a csendes kis falu főutcáján, majd egy keresztező kis patak hídja után balra térünk le a főútról, a W22 jelű útvonalra, táblák is jelzik az elágazást. Ez utunk legalacsonyabb pontja (474 m).

A patak mentén gyalogolunk felfelé, az utolsó házakat elhagyva árnyas, hűvös, szűkebb völgyben folytatjuk az emelkedést. Táblás elágazáshoz érünk, egy újabb alpannonia szakaszra, ahol élesen jobbra fordulva kaptatunk tovább a széles erdészeti murvás úton, melyet később mélyút jellegű útra, majd erdei gyalogútra váltunk. A remekül jelzett, fehér-kék és alpannonia festésekkel jelzett út a Kienberg oldalában kanyarogva táblás elágazáshoz ér, piros cipő alakú tábla mutatja a balra lévő leágazást a gonosz helyi boszorka barlangja, a Speckkammerl felé. Itt letérünk az alpannoniáról és a kék sáv jeleket, ill. a játékos ismertető táblákat követve mászunk fel a hatalmas kőrakásnak tűnő Speckkammerlhez (Szalonnás kamra), ahol a legenda szerint a Kienberg boszorkánya lakott, aki itt sütötte meg a közelben levadászott gyerekeket. Szerencsére a táblákon magyar nyelven is olvashatóak a kincskereső játék állomásai , feladatai. A kalandos feladatok során a kulcsszót kell megtalálni, amivel be tudunk menni a boszorka kincses kamrájába.

A barlangtól jobbra felfelé folytatódik a kék jelzésű út, mely feljebb kissé hiányos lesz, elég nehéz megtalálni az avarban a helyes ösvényt, a lényeg, hogy mindig felfelé menjünk és jobbra orientálódjunk, akkor előbb-utóbb felérünk egy keresztező, széles erdészeti szállítóútra, melyen jobbra kanyarodva folytatjuk túránkat. A murvás útról hamarosan jobbra térünk le, továbbra is a kék jelzéseket követve, először sűrű fenyvesen fúrjuk át magunkat, majd kibukkanunk a Bernstein feletti csodaszép mezőkre. Kényelmes, lejtős utunkról pompás panoráma nyílik a várra és a falura. Aszfaltútra váltunk, elérjük Borostyánkő szélső házait, egy nagy jobb kanyar után jobbról csatlakozik hozzánk ismét az alpannonia és a W22 útvonal. Itt érdemes kis kitérőt tennünk jobbra, az út menti legelőkön egy skót marhacsorda legelészik, érdekes látványt nyújtanak a kíváncsi, bundás állatok, háttérben az Almásy-vár sziluettjével. A kanyargós kis utca levisz a már ismerős patakvölgyig, ahol jobbra kanyarodva sétálunk vissza kiindulási pontunkra, Borostyánkő főterére.