Festői kirándulóhely a Júliai-Alpok szélén

A Júliai-Alpok délkeleti peremén, a Bohinji-tótól nem messze fekszik a Soriška planina nyugodt, csendes vidéke. A hegyek itt nem olyan égbe törőek, mint feljebb, a Triglav környékén, ellenben még a nyári főszezonban is jóval kevesebb túratársunkkal kell megosztoznunk a csodás alpesi élményen. A Bohinji-nyereg (Bohinjsko sedlo) környékén kialakult kis télisportközpont nyáron is remek túra- és sétalehetőségeket tartogat az ide látogatóknak. Ülőlifttel libeghetünk fel a mesés panorámát kínáló Lajnar csúcsára, ahol a hajdani rapallói határ húzódott, melyre a katonai bunkerek, lövészárkok sora emlékeztet. A hágóban az új fogadó, minden igényt kielégítő szállással és gasztronómiai élményekkel vár, a névadó faluban, Soricában, a völgyben pedig a helyi képzőművész, Ivan Grohar emlékháza mellett még egy elsőrangú vendéglő, a Tolc is marasztalja a látogatókat.

Soriška planina, látnivalók, aktivitások

A Bohinj és Bled környékét a Soča völgyének déli részével, Tolminnal összekötő végtelenül kanyargós, helyenként kínosan keskeny országút a Bohinji-nyeregben (1277 m) éri el legmagasabb pontját. Itt épült ki a kis, családi télisportközpont, mely nyáron is számtalan lehetőséget kínál a turistáknak.  A kiindulópont, a Bohinji-tótól 20 km-es autóútra fekvő, a hágóút tetején nemrég épült Lajnar fogadó, tiszta, magas színvonalú szállás és remek, főként helyi specialitásokat kínáló étterem, rendkívül gazdag borkínálattal várja az ide látogatókat. Az országút túloldalán is áll egy kisebb fogadó, a Brunarica. Mellőle indul főszezonban a kétüléses ülőlift, július végétől augusztus végéig minden nap, június közepétől és szeptember végéig pedig csak hétvégente üzemel. Akkor se essünk kétségbe, ha pont nem jár a libegő, a jó 200 méteres szintemelkedést, egy egyértelmű ösvényen alig egy óra alatt le tudjuk küzdeni.

A felvonó felső állomása közvetlenül a Lajnar (1549 m) csúcsa alatt van, onnan pár perc alatt felsétálhatunk a hegytetőre, ahol parádés panoráma vár, tiszta időben. Panorámatábla is segít beazonosítani a csúcsokat, északra a Júliai-Alpok csipkés hegylánca uralja a horizontot, az ország legmagasabb csúcsával, a Triglavval. A közeli, jellegzetes hegyvonulat, nyugat felé, az Alsó-Bohinji-hegyek csúcsai, a legelső hegy a virágtengeréről nevezetes Črna prst. Közvetlenül a Lajnar mellett a Slatník (1609 m) magasodik, délre pedig a Porezen (1630 m) füves kúpja tűnik fel. Itt húzódott az ún. rapallói határ, melyre, itt a Lajnaron is emlékeztetnek a bunkerek, erődített megfigyelő pontok, katonai barakkok, védművek. 1918 végén, az I. világháború befejeztével olasz csapatok szállták meg a környéket, 1920-ban a liguriai Rapallóban kötötték meg végül a békét, itt rajzolták meg az új határokat Olaszország és az újonnan létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia között. Itt, a Lajnaron fut a természetes vízválasztó Szlovénia tengeri és hegyi régiója között, a hágó felőli, Sorica, oldal jugoszláv fennhatóság, míg a hegy túloldala olasz irányítás alá került egészen a második világháború végéig. Nem véletlenül vált a csempészet az 1920-as, 30-as években a helyi lakosság fő tevékenységévé.

Sorica látnivalói

A hágótól délre ereszkedünk le a festői fekvésű Sorica faluba, melynek leghíresebb szülötte, Ivan Grohar (1867-1911), a szlovén impresszionista festészet egyik nagy alakja. Emlékháza (Groharjeva hiša) a falu alsó részén, Spodnja Soricán található. A bájos kis Szt.Miklós-templomtól kissé lejjebb áll a festő szobra, az itt leágazó bekötőúton pedig a környék egyik gyöngyszeméhez, a Tolc fogadóhoz érünk, ahol magas színvonalú kulináris élmények és a környék legnagyobb odafigyeléssel készített borlapja várja a vendégeket.