Függőhidak, sziklaszurdokok, vad kanyonok, parádés kilátás az Isonzo folyó parti úton

A Soča (Isonzo) a Júliai-Alpok legismertebb, ikonikus természeti csodája, Szlovénia legszebb folyója, elsősorban a vadvízi sportok, főleg a rafting és a kajak-kenu kedvelői első számú szlovén célpontja. Felső szakaszán, a forrástól egészen Bovecig fut a jól kiépített, kitűnően jelzett Soča-út (Soška pot), az összesen 30 km hosszú, könnyű túraútvonal legfestőibb szakaszát kis szervezéssel, egy teljes napos kirándulás keretében járhatjuk be. A smaragdzöld folyó partját szorosan követjük lefelé, útközben káprázatos kilátást élvezve a Júliai-Alpok csodaszép csúcsaira, izgalmas függőhidakon keresztezve a köves mederben zúgó folyót ereszkedünk egyre lejjebb. Meleg időben több parti szakaszon is lehetőség nyílik egy kis pancsolásra a fájóan jéghideg vízben, majd hangulatos erdei ösvényeken érünk le utunk végpontjához, a Velika korita látványos sziklaszorosához.

A túra hossza: 15,2 km

A túra időtartama: 6 óra

Szintkülönbség: 400 m felfelé, 750 m lefelé (ez a nehezebb verzió), a könnyebb variáció 250 m fel, 750 le.

A túra jellege:

Könnyű, de hosszú kirándulás remekül kitáblázott, jelzett gyalogutakon, ösvényeken, néhol az országút melletti rövid szakaszokon. A függőhidakon való átkelés abszolút biztonságos, a Mala és a Velika Korita sziklaszorosok szélére óvatosan menjünk ki. Meleg, nyári napokon akár fürödni is lehet a folyóban, de azért fürdőruhát ne vigyünk, a víz jéghideg és itt a felső szakaszon nem mély, lábfrissítőnek azonban kiváló. Az útvonal a Jelinc kemping előtti szakaszon kettéválik, egy könnyű és egy nehéz ágra, a gpx file (térkép) a nehezebbik, meredek variációt tartalmazza. Az útvonal több helyen is megszakítható, főszezonban busszal tudjuk folytatni az utat vagy visszamenni a kocsihoz.

A Triglav Nemzeti Park barna színű, Soška pot feliratú útjelző oszlopai jelzik az utat, ill. az Alpe Adria Trail plakettjei.

Kiindulópont:

A Vršič-hágóra vezető országút Soča-forrás buszmegállója (Izvir Soče). A kocsit a Lepena-völgybe vezető út elején, a Velika korita környékén tudjuk hagyni, a buszmegálló az elágazásnál van.

A kirándulás kis előrelátó szervezést igényel, az oda- vagy a visszautat a júniustól szeptemberig közlekedő menetrend szerinti autóbusszal, a Bovec és Kranjska Gora közti, Vršič-hágón át vezető járattal tudjuk megtenni. A mi javaslatunk: a reggel 9.45-kor a Lepena elágazástól induló busszal megyünk a Soča-forrás elágazásig, aztán gyalog az Isonzo-úton ereszkedünk vissza a kocsihoz.

Bovecből is megoldható a túra, a 9.30-as busszal megyünk, majd visszafelé a Lepena-völgytől 18.55-kor megy vissza Bovecba a busz, így kellő időnk jut mindenre.

A busz menetrendje innen tölthető le. 

Természetesen taxival vagy gyalog is vissza tudunk menni.

 

A túra leírása

A Soča-forrás felé vezető bekötőút leágazásánál lévő buszmegállóból indulunk az országúton felfelé, a Vršič-hágó irányába. Kb. 200 métert teszünk meg az aszfalton, visszatekintve szép kilátást élvezve a Júliai-Alpok egyik csipkézett láncára. A műút éles bal kanyarjánál térünk le jobbra, már látjuk is a kis magaslaton álló Kugy-emlékművet. Dr. Julius Kugy (1858-1944) a Júliai-Alpok elismert kutatója és hegymászója volt, bronzszobra kedvenc hegycsúcsára, a Jalovecre néz. Miután kiélveztük a káprázatos panorámát, induljunk tovább dél felé, a lejtős, keskeny kis ösvényen, egy jellegzetes, fazsindelyes tetejű házikó mellett visz le utunk. Közepesen meredek, néhol lépcsősorokkal megtámogatott gyalogúton pár perc alatt leérünk a Soča partjára.

Mielőtt a függőhídon átkelnénk a túlpartra, érdemes egy kis kitérőt tenni a Mlinarica-szurdokba (Korita Mlinarice), az egyértelműen jelzett, kitáblázott, romantikus erdőben haladó ösvényen 200 méter után érjük el a kis hegyi patak köves medre mellett, a sziklafalak közé mélyen bevágódott, gyakorlatilag járhatatlan szurdok bejáratát. A kis kilátóplatform melletti információs tábláról megtudhatjuk, hogy a szurdok egy km hosszú, helyenként csupán 1 méter széles, és 100 m magas sziklafalak közt zúdul le a több mint 2500 m magas Prisojnik és a Razor csúcsa közti forrásától. Bepillantva csupán egy kis ízelítőt kaphatunk a szigorúan védett kanyon képéről.

Visszamegyünk a Soča partjára, útközben egy fa ivókútból frissülhetünk fel, majd átkelünk a függőhídon, kiérünk az országútra, balra fordulva egy darabig követjük az aszfaltot, majd mielőtt az országút átkelne a folyón, mi maradunk ezen a parton, követjük a Soška pot útvonalát. Amennyiben meg szeretnénk látogatni az Alpinum Julijana botanikus kertet, akkor maradjunk az országúton, pár perces sétával érjük el az út bal oldalán, 1926-ban, helyi növényekkel, virágokkal teleültetett hegyoldalban kialakított parkot. Nyitva: májustól szeptember végéig: naponta 8.30 – 18.30, belépő: 3 €, diák: 2 €. A látogatás után maradjunk tovább lefelé az országúton, a templomnál tudunk egy függőhídon visszacsatlakozni a Soča-útba.

Maradva az eredeti útvonalon, hamarosan a Trenta völgyi vaskohókról szóló infó táblát érjük el, majd pár perc múlva újabb függőhídhoz érünk, a túlparton jól látszik a kis, 1690 körül épült Sv.Marija-templom. Nem megyünk át a hídon, maradva ezen az oldalon, nagy sziklák tövében kapaszkodunk magasabbra, balra lent zúg a Soča vize. Utunk ismét leér a folyó partjára, itt rendkívül kellemes partszakaszon ejtőzhetünk egyet. Keresztezünk egy hegyi patakot, le-föl hullámzó úton gyalogolunk, jobbra függőhíd íveli át a folyót, a túlparton a Trenta Kemping és egy buszmegálló. Az Isonzo-út egy különlegesen szép szakasza következik, eltávolodunk kissé a folyótól, felkapaszkodunk a gyökerekkel szabdalt ösvényen egy hatalmas, mohalepte sziklákkal pettyezett árnyas hegyoldalba, majd újból visszaereszkedünk a folyópartra.

A köves, lábfürdőre csábító medret egy függőhídnál érjük el, maradunk ezen az oldalon, a túlparton a kis Trenta település, buszmegállóval és a Dom Trenta információs központtal, a Nemzeti Park kiállításával. Egyenesen megyünk tovább, ismét emelkedik ösvényünk, rövidesen kibukkanunk a Triglav kilátópontnál, ahol tábla segítségével azonosíthatjuk be a hegyóriásokat, jobbra hátul kukucskál be a képbe a Triglav, az ország legmagasabb hegycsúcsa, középen a csipkés Pihavec magaslik, lent pedig a Soča kanyarja csillog. Újból távolodunk a folyótól, majd a kiszélesedő völgyben szép kilátás nyílik minden irányban. 10-15 perc múlva megint csak a parton találjuk magunkat, aztán a Soča-út felmegy a boveci országútra, ahol balra, azaz visszafelé fordulunk, átkelünk a Soča túloldalára.

A híd után, a Triglav Kemping mellett, élesen jobbra fordulunk a Pri Plajerju gazdaság felé vezető útra, azonban a jelzett túraútvonal pár lépés után jobbra tér le. A kavicsos meder közeléből eltávolodva hangulatos erdős szakaszok következnek idilli rétekkel váltogatva. Keresztezzük a Maselc gazdasághoz vezető bekötőutat, majd keskeny, le-föl hullámzó erdei gyalogúton túrázunk tovább a folyó keleti partjához közel. A közeli sziklaomlásról olvashatunk infókat egy táblán, melynek nyomai még mindig jól láthatók a hegyoldal aljában. Később újabb függőhídhoz érünk, de maradunk a folyó keleti oldalán, a híd környékén a vakítóan fehér kavicsos meder csábít ejtőzésre.

Követjük tovább, a most meredeken az erdőbe kapaszkodó ösvényt, csodás tájon, hatalmas sziklák közt túrázunk, egy ponton szép kilátás nyílik a mélyben zúgó, fehér kavicsos medrű Sočára. Később ismét egy sziklásabb rész következik, itt drótkötél biztosítja az ösvényt, majd hamarosan feltűnik előttünk egy látványos függőhíd. Leereszkedünk hozzá, átkelünk a túloldalra, a hídról pazar panoráma nyílik a völgy mindkét irányába, dél felé hatalmas sziklaomlást láthatunk a part mellett. Balra fordulunk, az országúttal párhuzamosan megy utunk egy darabig, majd a következő függőhídon ismét áttérünk a folyó keleti oldalára. Átérve jobbra fordulunk, egy darabig közvetlen a parton haladunk, majd mesebeli, fantasy filmekbe illő, varázslatos erdőn, mohával borított sziklák és fatörzsek közt, vágunk át.

A sziklás ösvény végül elágazáshoz ér, jobbra, a könnyebb (Lažja), balra, a nehezebb (Težja varianta) útvonal közül választhatunk. Az utóbbi változat felkapaszkodik vagy 100 méterre a folyó völgye fölé, a legmagasabb ponton a vegetációról szóló információs táblát találunk. Az út meredek, sziklás, nedves időben kellemetlenül csúszós. Utána a 100 m szintkülönbséget lefelé is le kell küzdeni, végül a kis Jelinc kemping mellett érünk le a part közelébe. A könnyebb opció kevésbé látványos, sziklafalak mellett érünk ki a Sočához, függőhídon kelünk át, majd balra kanyarodunk rá az országútra. Óvatosan közlekedjünk a forgalmas úton, szerencsére nem kell sokat menni, a folyó túlpartján feltűnik a kis Jelinc kemping, majd a következő hídon visszatérünk a Soča keleti partjára.

Még a Korita kemping előtt élesen jobbra kanyarodik le jelzett utunk, itt láthatjuk túránk egyik legszebb részét, a Mala korita, azaz Kis Szurdok nevű fehér mészkőszikla szorost, melynek aljában haragosan zúg, robajlik a smaragdzöld Soča. Utunk egy darabig követi a nem túl hosszú, látványos szurdokot, majd egy fazsindelyes háznál kis patakot keresztezünk egy függőhídon. Házak mellett haladunk el, majd becsatlakozunk egy szélesebb útba, mely kivezet egy hídon át a boveci országútba, azonban még a híd előtt balra letérünk, követjük a folyópartot. 10 perc múlva keskeny parti ösvényünk szélesebb makadám útba torkollik, és pár lépés után újabb hídhoz érünk, de ezen sem kelünk át, viszont a balra tartó széles kocsiútról jobbra térünk le egy keskeny parti ösvényre.

A folyó túloldalán Soča település, a Sv.Jozef-templommal, ez a folyó szakasz különösen népszerű a combig vízben álló horgászok számára. Pár perc gyaloglás után hirtelen megváltozik a folyómeder, itt kezdődik a Velika korita, a Nagy-szoros, a Soča leglátványosabb szurdoka. Fehér mészkősziklák közé zúdul be a folyó, néhol 1-2 m széles csak a szoros, a bátrak át is ugorhatják az Isonzót, bár nem javasoljuk az átkelés e formáját. Függőhídhoz érünk, melyről fantasztikus rálátás nyílik a kanyonra, a türkizzöld víz a fehér sziklákkal egyedülállóan szép látvány. Nem megyünk át a hídon, ami az országút menti parkolóba visz, hanem maradunk a szurdok déli oldalán. Az ösvény ketté ágazik, válasszuk a parthoz közelebbi, jobb oldali ösvényt, mely egy másik, romantikus függőhíd felett vezet el.

Az ösvény követi a szurdokot, a merészebbek le is mászhatnak néhol egészen a sziklák szélére, de nagyon óvatosan térjünk le a biztonságos ösvényről. A hivatalos Soča-út egy szinttel feljebb halad, de egy csapás mindvégig szorosan a szurdok felett fut. Hosszan követjük a mélyen bevágódott, káprázatos szépségű kanyont, majd becsatlakozunk a Soča-útba, és pár lépés után kiérünk egy széles kocsiútba, mely beletorkollik a Lepena-völgybe vezető országútba. A kőhídról gyönyörű kilátást kapunk a Velika korita alsó részére, a szurdok egy darabig még folytatódik tovább, kitűnő piknikező helyeket találunk a parton. A hídon átérve érünk vissza a Lepena-völgy buszmegállójához, ill. ha itt parkoltunk, le is zárhatjuk a túrát. Természetesen folytathatjuk a kirándulást tovább a Soča-úton egészen Bovecig, vagy a kissé közelebb eső Kal Koritnicáig.