Pokoli kanyon, zuhatagok sorozata, középkori, freskókkal borított templom

A Júliai-Alpok térsége számtalan szurdokot rejt magában, a Kobarid feletti hegyekben szerényen megbújó Koseška korita egy igazi titkos gyöngyszem. Rövid, közepesen nehéz körtúrával végigjárható, impozáns zuhatagok sora közt ereszkedünk a Dante poklára emlékeztető szurdok félelmetesen vad, sziklás, örökké félhomályos, párás mélyére, a növényzet a sajátos mikroklímának köszönhetően dzsungelszerű, ráadásul még egy középkori freskókkal gazdagon díszített apró gótikus templomot is megcsodálhatunk útközben.

A túra hossza: 3 km

A túra időtartama: 1,5 óra

Szintkülönbség: 180 m le, ugyanannyi fel

Kiindulópont:

Koseč, a pici faluban néhány helyen le lehet parkolni. Megközelíthető Kobaridból, Drežnica felé, át a Napóleon-hídon, majd egyből élesen balra fordulva szerpentinezik fel a jó minőségű aszfaltút a festői fekvésű Drežnicába. A falu központjában jobbra megy tovább az út Koseč felé.

A túra jellege:

Rövid, közepesen nehéz gyalogtúra néhol nem túl jól jelzett ösvényeken, csapásokon, turistautakon. A legnehezebb rész a szurdok mélyén van, kidőlt fatörzseket, hordalékot, sziklákat kell kerülgetni egy rövid szakaszon. A szurdokból drótkötéllel biztosított, sziklafalon vezető mászóúton kapaszkodunk ki. A körutat útjelzőtáblák (Koseška korita) és az irányt mutató, többnyire sziklákra festett piros nyilak mutatják. Egy megbízható GPS készülék vagy offline térképes mobil app jól jöhet!

 

A túra leírása

A Krn (2244 m) délnyugati lábánál fekvő Kosečből, a Brusnik-patak hídjától indulunk déli irányban. A híd után pár lépésre, jobbra térünk le egy gyalogútra (jelzőtábla), kellemes lejtős sétautunk eszményi gyümölcsösök közt ereszkedik a falucska szélén. Egy kerítés kapuján kissé jobbra tartva érjük el a XIV. században épült Sv. Just-templomot. Az általában nyitva tartó, fazsindelyes, pici gótikus templom belső terének nagy részét díszítik a XV. század második feléből származó, egész jó állapotban fennmaradt freskók. A templomtól ösvényünk az erdő szélén halad tovább, jobbra be lehet látni a Brusnik-patak mély szurdokába, egyelőre alacsony, rakott terméskőfalak közti hangulatos utunkon ereszkedünk, eleinte rétek között, majd lejjebb beérünk az erdő fái közé.

Egy elágazásnál, a sziklára festett nyíl irányába, balra megyünk tovább, majd mohás sziklák közt újabb, pihenőpados elágazáshoz érünk. Itt jobbra kanyarodva folytatjuk túránkat, (jelzőtábla: Potok Stopnik). A következő szakaszon sorjáznak a vízesések, négy Stopnik zuhatag mellett megyünk el, némelyek kis kitérővel láthatók, mások közvetlenül az út mellett vannak, az egyiket pedig egy kis hídról láthatjuk. A vízesések magassága 16 és 25 méter közt van, a legmagasabbak vékony, de erőteljes sugárban zúgnak le a sziklafalon, zúgó, fortyogó medencét képezve alant. Az egyik zuhatag két, meglehetősen látványos részből áll, a legideálisabb vízmennyiség tavasszal zúdul le, ilyenkor a leglátványosabb a túra, a vegetáció is ekkor a legszebb, viszont a szurdok mélyén ritkán ússzuk meg száraz lábbal.

Az utolsó Stopnik vízesést kis kitérővel, balra érjük el, visszamegyünk a fő turistaútra, majd mindkét oldalán drótkötél korláttal biztosított meredek ösvényen ereszkedünk tovább. Gyönyörű bükkerdős szakasz után ér le a Brusnik-patak szurdokának mélyére az út. Felülről is impozáns látványt nyújtanak a gyűrött, lemezes kőzetekből álló hullámzó sziklafalak, leérve pedig a sötét, párás, igazi dzsungel hangulatot árasztó vad kanyon meghökkentő élmény. Leérve, jobbra fordulva tudunk a vízesésig bemenni a hatalmas, mohás falak közé szorult szurdokban. Forduljunk vissza, küzdjük át magunkat a szakadékba zuhant fatörzseken, idehordott hordalékon, a meder termetes szikláin, a járhatatlannak tűnő völgy alján. Szerencsére pár perc múlva jobbra, nagyon figyeljünk, mert nehezen észrevehető, falra festett piros csíkok mutatják az utat. Drótkötéllel biztosított csapáson kapaszkodunk ki a sziklaszorosból, kis mászó tudásra mindenképpen szükségünk lesz, de rövid szakaszról van szó. Kissé feljebb, egy jellegzetes, göcsörtös bükk után már kényelmes, jól járható turistaúton megyünk tovább.

Balra lent a sűrűben jól látható a Ročica patak mélyen bevágódott, sziklás, járhatatlan, barátságtalan szurdoka. Hamarosan egy hangulatos bükkerdőben lévő tisztásra érünk, ahol asztalok, padok várják a turistákat. Mérsékelten emelkedő, árnyas erdei gyalogúton folytatjuk túránkat Koseč felé, rövidesen kibukkanunk az erdőből, idilli alpesi legelők közt érünk ki az országútra, egy bájos kis útszéli kereszt közelében. Az aszfaltcsíkon jobbra fordulva pár perc alatt visszaérünk a faluba, kiindulási pontunkhoz.