Hamisítatlan középkori város komplett városfalgyűrűvel

Motovun (Montona) az Isztria belső részein, dombtetőkre épült, falakkal erődített ódon városkáinak legjellegzetesebb példája. A Mirna-folyó völgyét már messziről uraló, 277 m magas kúp tetején trónoló városkát impozáns falak védik, melyekről egészen az Adriáig, káprázatos kilátás nyílik a belső-isztriai dombvidékre. A nyári főszezonban sokszor elviselhetetlenül zsúfolt Motovun meglátogatását időzítsük inkább a reggeli vagy esti órákra, de tavasszal vagy ősszel nyújtja legvonzóbb arcát.

Motovun rövid története

Már az ősrégi idők óta erőd állt a remek stratégiai helyen lévő dombon, a rómaiak Castello Montanae (hegyi vár) néven nevezték, innen ered eredeti olasz neve, Montona. A Mirna-folyó völgyében vezető fontos kereskedelmi út ellenőrzése és védelme volt a feladata, ráadásul még a velencei időszakban is egészen idáig fel lehetett hajózni az Adriáról. A X.-XI. században a poreči püspök, később az aquileiai pátriárka,  majd 1278-tól a velencei köztársaság fennhatósága alatt állt. A ma is látható kettős védőfal rendszert is a velenceiek építették ki, az óvárost védő belső városfal már az 1300-as évekre kész lett, idővel a szűknek bizonyuló falakon túl is terjedt a város, ezt az ún. alsóvárost az oszmán török veszély megjelentével, egy külső városfalgyűrűvel bővítették ki a XVI-XVII. század folyamán.

A kitűnően megerősített, bevehetetlen erődváros nem is szenvedett nagyobb károkat a történelem folyamán, így szerencsésen megőrizte hamisítatlan középkori jellegét, a hatalmas városfalak, a kapubástyákkal, remek állapotban maradtak a turisták örömére. A velencei fennhatóság után a Habsburgok alatt Csipkerózsika álomba süllyedt Motovun nem sokat fejlődött, majd az első világháborút lezáró békeszerződések Olaszországnak ítélték Isztriát. A második világégés után azonban Tito Jugoszláviája részeként, az itt élő olasz lakosok legnagyobb része elmenekült, a 70-es években a még megmaradt motovuniak nagy részét pedig elszívta a fejlődő tengerparti turizmus. A szinte teljesen kiürült városkába az 1980-as években kezdtek beköltözni művészek, kis galériákat, műhelyeket nyitva. Maga a város, pl. Grožnjanhoz képest jóval kisebb, de az elmúlt években a belső-isztriai turizmus fő sodrába került, kihagyhatatlan pontja lett a félsziget belső tájaira tett kirándulásoknak.

Motovun látogatása, látnivalói

 A 277 m magas dombon épült várost már messziről láthatjuk, a legszebb rálátás az Oprtalj felől jövő országút egyik kanyarjából nyílik Motovunra. A városkát gyalog tudjuk megközelíteni, nyári főszezonban szinte biztos, hogy a hegy tövében, a városba vezető út elején már leállítanak minket és a környéki nagy, fizetős parkolókban kell, hogy lerakjuk az autót. Tavasszal és ősszel, ha nincs túl nagy forgalom, fel tudunk hajtani egészen az alsóváros széléig, a kis temető alatti részen kiképzett parkolóban tudjuk hagyni a kocsit. Természetesen ez is fizetős, a díjat a lenti parkolóőrnek kell kifizetni, 20 Kn (2019).

A lenti parkolóból „shuttle bus” jár az alsóvárosig (20Kn/fő), de ha megtehetjük érdemes felsétálni a lépcsősoron, majd az úton fel a városba. Negyedóra alatt fent is vagyunk az alsóváros temploma és a régi temető közti terecskén. A szerencsésebbek (a főszezonon kívüli látogatók) a temetőtől pár lépésre érnek az alsóváros főutcájára, a Gradiziolra. A meredek, kockaköves kis utcácska vezet fel az óváros kapujához, szinte minden épülete aljában ajándékbolt, főleg a helyi specialitások, a szarvasgomba és a borok dominálnak a szokásos szuvenírek mellett. Fehérben a Malvaziját, vörösben a Terant érdemes választani. A kis üzletek mellett néhány érdekes művészeti galériába is bepillanthatunk.

Már itt az alsóvárosban egyértelmű a kép, hogy Motovun igazi turistahely, nagyon kevés, néhány száz itt élő, állandó lakossal, a látogatók tömege meglehetősen zavaró lehet, ha módunk van rá, inkább a mellékszezonokban jöjjünk vagy késő délután. Az amúgy hangulatos, ódon, mediterrán jellegű házakkal keretezett alsóvárosi utca végül a szárnyas velencei oroszlán címerével ékesített XVI. századi reneszánsz kapubástyán keresztül ér fel az óváros belső falai alatt lévő kis terecskére, melynek egyik oldala szabadon nyílik a városfal tetejére. Túlsó felén a szintén reneszánsz stílusú városi loggia áll a városfalra építve. Az itt kb. 15 méter magas falakról csodás panorámát élvezhetünk a Mirna völgyére, tiszta időben még az Adria is megcsillan.

A loggia mögött, egy XV. századi, címerekkel díszített, gótikus kaputornyon tudunk felmenni az óvárosba, a hosszúkás alakú, egykori várudvarba, a mai főtérre érünk (trg Andrea Antico). Balra, a teret uralja a reneszánsz Szent István-templom, melyet a híres velencei építész, Andrea Palladio tervezett. A szerény homlokzatú templom mellett áll a csipkézett oromzatú, bástyaszerű harangtorony, mely egykoron fontos része volt az erődrendszernek, a román-gótikus torony jóval régebbi a templomnál, a XIII. században épült. A nyári hónapokban fel is tudunk menni felső szintjére, kerek 100 lépcsőt kell legyűrnünk a fantasztikus körpanoráma kedvéért (20 Kn).

A tér másik oldalán a hajdani Polosini-palota velencei vörösre festett, szépen felújított épülete áll, mely ma a Kaštel szállodaként üzemel. Motovun fő nevezetessége a városfalakon kiépített romantikus, panorámában gazdag sétány, melyre a harangtoronytól északra indulhatunk el. Teljesen körül tudjuk a fal tetején járni az óvárost, útközben pompás kilátást élvezve a környező, hullámzó dombvidékre, a szőlőkre, gyümölcsösökre, erdőkre, a mélyben az alsó- és az előváros, egymáshoz sűrűn összeépült ódon házaira, tetőire. A kör bezárultával a Kaštel szálló palotájánál érünk vissza a főtérre.

Érdemes még felfedezni az ún. elővárost, a Borgót, mely legjobban megőrizte a városka élő jellegét. A loggia mellől, balra menjünk le az óvárosból, végig a Borgo nevű, keskeny, kockaköves utcácskán. A hangulatos elővárosi „főút” egy régi kis templom után végül egy ódon kapun át ér ki a fallal körülvett városrészből. Amennyiben fent, a régi temetőnél parkoltunk, úgy menjünk tovább egyenesen az Angelo Garbizza utcán, mely kivezet a város alatti útra, melyen balra felfelé kanyarodva érünk vissza a temetőhöz. Ha a lenti parkolóban kaptunk helyet, a Borgo városkapujától forduljunk jobbra, a kis sikátorszerű közökön, folyamatosan lefelé tartva egyszer csak kibukkanunk a szerpentinút felső részére, ahonnan a már ismert lépcsősor vezet le az alsó parkolóba.