Látogatás a stájer vaskohászat hajdani központjában

Stájerország szívében, a Graztól északra húzódó Eisenerzi Alpok hegyvonulatai által határolt szűk völgyben fekszik a hosszan elnyúló kisváros, a középkortól egészen a XIX. század végéig a vaskohászat egyik fellegvárának számító Vordernberg. A ma már csak alig 1000 lakosú településen a dicső ipari múlt számos, jó állapotban fennmaradt emléke őrződött meg. A legérdekesebb látnivaló a Radwerk IV, egy indusztriális műremek az ipari forradalom korából, egy faszénnel fűtött kohó, melynek gigantikus fújtatóit, a gyors folyású hegyi patak által hajtott monumentális vízikerék hajtotta.

Vordernberg rövid története

Ma már nehezen elképzelhető, hogy a csendes, maximum a városkát átszelő forgalmas főút zajától hangos település egykoron egész Közép-Európa egyik legfontosabb ipari központjának számított. A Präbichl-hágó mellett magasodó, maja piramis alakúra bányászott Erzberg, azaz Érchegy, vasércbányászata már a XIII.században jelentős méreteket öltött, idővel a hágó mindkét oldalán létrejött egy városka, ahol a vasérc feldolgozása történt. Északon, a ma Eisenerznek hívott település, délen pedig Vordernberg, melynek neve (a hegy előtt) is arra utal, hogy itt minden a bányászat körül forgott. A városka a XV. század folyamán alakult ki, a városi jogokat 1453-ban kapta meg.

A középkor mementói a késő gótikus stílusú plébániatemplom és a település északi szélén álló Szent Lőrinc-erődtemplom épületei. A főutca és a főtér házai közt is nagy számban találunk középkori eredetűeket. A városka fénykorában 14 ún. Radwerk működött, melyek a völgyben futó bővizű, sebes folyású patakra telepedtek rá. Ezek tulajdonképpen faszénnel fűtött vaskohók voltak, a fújtatókat pedig hatalmas vízikerekek működtették, a faanyagot a környező hegyek erdeinek kiirtásából nyerték. A XIX. században már fogaskerekű gőzössel hozták le a hegyről az ércet, nagyüzemben dolgozták fel azt a város üzemeiben.

Stájerország jótevője János főherceg is aktív részt vállalt a város fejlődéséből, 1822-től pár évig itt is lakott, az egyik kohó vezetője és tulajdonosa is volt. Támogatásával 1840-ben Peter Tuner a városban alapította meg a Stájer Bányászati és Kohászati Tanintézetet, mely ma is működik Bányászati egyetemként, igaz, már a közeli Leoben városában. A főherceg sógora, Johann Dulnig pedig a közlekedést és a szállítást reformálta meg az új vasútvonal kiépítésével. A XIX. század vége felé az idő és a technika fejlődése túlhaladta a város lehetőségeit, a kohászat központja is lejjebb költözött a völgyben, Donawitzbe, jelenleg is ott működik Ausztria második legnagyobb vasipari központjaként. A XX. század elején szép lassan, egymás után álltak le a faszén kohók a városban, a városka pedig Csipkerózsika álomba szenderült.

Radwerk IV látogatása

Durva élmény lehetett, mikor 150 éve, a szűk völgyben teljes gázzal működött a 14 faszénnel fűtött kohó, ontották magukból a füstöt, és folyamatosan járt köztük a füstöt okádó gőzös. Szerencsére ma már a friss hegyi levegő az uralkodó, a megmaradt ipari műemlékeket is csak kósza turisták látogatják. A Radwerkek mind a patak partjára épültek, északról délre történt számozásuk, különböző állapotban maradtak fent az utókornak, közülük a legnagyobb és legteljesebb, a Hauptplatzon (Fő tér) álló klasszicista homlokzatú Radwerk IV. A Fő tér alatt folyik el a patak, a Vordernberger Bach, itt áll a középkori eredetű, erkélyes, hagymasisakos tornyú városháza épülete is, és egy szép kovácsoltvas kút a XVII. századból. A kohó mai tornyos épülete egy régebbi létesítmény helyén 1846-ban épült és 1911-ig működött. 1928-ban védetté nyilvánították, 1959-től vezetés keretében lehet látogatni az egyedülálló indusztriális műemléket. A téren áll egy eredeti gőzös lokomotív is, mely remek összhangot képez a kohó épületével.

A bejárat az épület túloldalán van, innen jól megfigyelhetjük az alant robogó patakot is, mely hajtotta a hatalmas, máig látható, 5 méter átmérőjű, 1,3 m széles vízikereket. A belülről meglepően tágas, többszintes épület kellően zord, sötét és poros, autentikus ipari forradalom szaga lengi be, a közepére épült ultramodern felvonó csak kicsit ront az élményen. A vezetés során részletes információkat kapunk az üzem működéséről, a különböző folyamatokról, betekinthetünk a kohók mélyére, láthatjuk a szállító eszközöket, az érc feldolgozásához használt szerszámokat, munkaruhákat. Néhány régi fénykép eleveníti fel a nyüzsgő korszakot, a lift kivételével szinte az egész épületbelső úgy néz ki, ahogy 1911-ben itt hagyták. Egy 1853-ban épült hatalmas, eredeti gőzgépet is láthatunk, a kezdetlegesnek tűnő, kötéllel húzott felvonók emlékeztetnek rá, hogy mennyit is változott korunk néhány emberöltő alatt.

A látogatás végére kissé nyomasztóvá váló hangulat könnyen feloldódik, amint kilépünk a megkapóan szép környezetben épült kohóból, a bejárat közelében áll a Radwerk III 1821-ben épült épülete és kohója, a patak túlpartján.

Gyakorlati tudnivalók

Cím: Hochofenmuseum Radwerk IV, Vordernberg, Peter Tuner Strasse 2.

Nyitvatartás:

Májustól októberig péntektől vasárnapig, ill. ünnepnapokon 14 órakor fixen van egy vezetés. Ezen kívül előre egyeztetett időpontokban van vezetett bemutatás. A vezetés kb. másfél órás. A vezetés német nyelvű, angol szöveget adnak.

Telefonszám: 0664-734 91 994

Belépő: 6 €, diák: 4 €

Részletes információk a Radwerk IV honlapján.