Stájerország legkedveltebb csúcstámadása

Magas-Stájerország (Hochsteiermark) legnépszerűbb hegye az Eisenerzer Reichenstein (2165 m), mely közkedveltségét viszonylag könnyű megközelíthetőségének, a csúcsáról feltáruló parádés panorámának és nem utolsósorban a tetején trónoló rendkívül barátságos hüttének köszönheti. A hamisítatlan alpesi élményért azért keményen meg kell dolgozni, a Präbichl-hágótól közel 1000 méter szintet kell legyőznünk a csúcstámadás során, de a csúcskeresztnél állva tényleg a világ tetején érezzük magunkat, a Reichensteinhütte tökéletesen csapolt sörei és autentikus fogásai pedig megkoronázzák a tökéletes napot.

A túra hossza: 9,1 km

A túra időtartama: 5 óra, pihenők nélkül

Szintkülönbség: 860 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Präbichl-hágó, Präbichler Hof fogadó. Az épület előtti ingyenesen használható parkolóban tudjuk letenni a kocsit. A Leoben és Eisenerz közti 115-ös főút legmagasabb pontja, a Präbichl-hágó (1226 m), a táblával is jelölt útra forduljunk be a főútról, majd egyből élesen balra térve egy nem túl jó minőségű murvás úton érünk a fogadó melletti parkolóhoz.

A túra jellege:

Közepesen nehéz magashegységi gyalogtúra jól jelzett, kitáblázott turistautakon, ösvényeken. A nehézséget elsősorban a folyamatosan emelkedő, helyenként igen meredek ösvény jelenti, azonban átlagos kondícióval, több pihenővel, egyáltalán nem vészes. Veszélyt az időjárás jelenthet, csak zivatarmentes időben induljunk útnak, kora nyáron a sok helyen megmaradó hófoltok igazi veszélyforrások lehetnek, ilyenkor hasznos, ha viszünk magunkkal egy bakancsra illeszthető csúszásgátlót. Gyakorlottabb, nem szédülős túrázók, szép időben választhatják a Stiege nevű alternatív útvonalat, mely több acéllétra kombinációja.

A túra leírása

A Präbichler Hof fogadó (1270 m) elől indulunk, a vendéglő hétfő és kedd kivételével 10-től 22 óráig várja az éhes kirándulókat. A 605. sz. széles út balról kerüli meg az épületet, majd bebújik az erdőbe és egyből kellemetlenül emelkedni kezd. A köves útról rövidesen jobbra térünk le egy kellemesebb, füves aljú ösvényre, mely egyenletesen emelkedve visz egyre magasabbra. A legelőkről visszatekintve csodás kilátás nyílik a hágó túloldalán magasló, füves tetejű Polster csúcsára, előttünk jól látható, úticélunk, az Eisenerzer Reichenstein gigászi kolosszusa. A Grübl nevű mélyedésben kapaszkodunk egyre feljebb zöldellő rétek, törpefenyők között.

Balról újra találkozunk a széles, köves úttal, majd jól követhető, a szokásos piros-fehér-pirossal jelzett ösvényünk egy kis tengerszem mellett megy el, sokszor még július elejéig megmaradó hófoltok között mászunk még feljebb. Nagyjából 1680 méter magasságban táblás elágazáshoz érünk, jobbra fordulunk Reichenstein felé, a 605-ös úton maradva. Felkapaszkodunk a Rösselhals nyergébe (1754 m), ahonnan fantasztikus kilátást élvezhetünk az Erzberg teraszosra bányászott sziklapiramisára, az Eisenerzi-Alpok, és a távolban a Gesäuse csipkés hegyláncaira. Jobbra a 686-os ösvény ágazik le a Plattenalm irányába, visszaúton, ha van időnk, majd mehetünk arra is, bár az útvonal nem olyan jól jelzett, mint amelyiken feljöttünk, és néha be is van nőve, kevésbé gondozott.

Balra fordulva folytatjuk tovább a hegy támadását, a 605-ös ösvényről visszatekintve csodás látványt nyújt a Rössel (1885 m) csinos formájú gerince. A meredek, zöld hegyoldalban, harántolva vezet vékony csapásunk, szép időben bámulatos kilátást élvezhetünk az Erzbergre, a Reichensteinre. Kissé feljebb, újabb elágazáshoz érünk, tábla figyelmeztet, hogy a balra letérő, 605A jelű ösvény csak gyakorlott túrázóknak való, a Stiege (Lépcső) a közvetlenül előttünk tornyosuló sziklalépcsőn megy át, több vaslétra segítségével küzdi le a szintet. A normál út, a Theklasteig nagy kanyarral kerüli ki a sziklás részt, képességeinknek és az időnek megfelelően válasszunk útvonalat, mindkettő gyönyörű.

Ott jártunkkor, ahogy a fotókon is látszik, sikerült egy jó kis ködös júliusi napon menni, úgyhogy mi a könnyebb utat, a Theklasteigot választottuk, mely egész kényelmesen kanyarog felfelé a fűvel borított, meredek hegyoldalon. Feljebb a létrás variáns is becsatlakozik utunkba, majd újabb szerpentinezés után elágazáshoz érünk. Jobbra a Reichensteinhütte, balra a csúcskereszt, bár az utóbbi tábla eredetileg rossz irányba mutatott, de piros festékkel korrigálták. Menjünk először a csúcsra, sziklás úton mászunk fel az Eisenerzer Reichenstein legmagasabb pontján (2165 m) felállított csúcskereszthez, ahol kiélvezhetjük a fáradságos csúcstámadást, hosszú percekig elveszve a pazar panorámában. A Reichensteinhüttéhez (2128 m) egy látványos gerincen húzódó ösvényen érünk le pár perc alatt.

A kultikus Reichensteinhütte időjárástól, hóviszonyoktól függően általában május közepén nyit ki és október végéig látogatható, utána mély téli álomba szenderül. A jelenlegi épület helyén már 1898-ban megépült az első, szerényebb menedékház, melyet az évtizedek során fokozatosan bővítettek, a múlt század végén épült meg a most is látható hütte, mely akár 50 embernek is szállást tud adni 20 ágyban és 30 ún. matrac helyen. Szép nyári hétvégeken legtöbbször ki is teszi a megtelt táblát az üzemeltető házaspár. A napfelkelték és lementék legendásan mesések a hütte teraszáról, a konyha helyi jellegzetességei, a nagy adagok, a remek levesek, a tartalmas húsételek, a kemény habú, frissen csapolt Gösser méltó megkoronázása a hegy meghódításának. A hely különlegességéhez sokat hozzátesz a szimpatikus, barátságos pár, Gerhard és felesége, no meg jobbkezük, egy igazi nepáli ex-sherpa is.

A hütte olyannyira kitett, exponált helyen van a hegy tetején, hogy csak helikopterrel lehet szállítani az ellátmányt, ill. a szükséges dolgokat. Májusban több etapban hozzák az egész szezonra való ivóvizet, söröket, élelmiszert a helikopterek. A vendéglő minden nap nyitva van, esténként a party hangulat garantált, amihez a ház saját főzésű fenyőpálinkája is nagyban hozzájárul.

A jól megérdemelt pihenő után egy közvetlen ösvényen kanyargunk le az elágazásig, ahonnan a már jól ismert útvonalon ereszkedünk vissza kiindulási pontunkra.