Létrás szurdok, varázslatos völgyek a Zalai-dombság mélyén

A Nagykanizsa és Zalakaros közelében fekvő nagybakónaki Kőszikla-szurdok, Zala megye legkülönlegesebb és leglátványosabb természeti látnivalója. A Zalai-dombság erózió vájta agyagos homokkőszorosa rövid, de kalandos, hamisítatlan létrás szurdok élményt ígér. A vadromantikus, könnyező falú szurdokból idilli, hullámos zalai tájon, majd fenséges bükkösön keresztül érünk a hangulatos, meseszép Eszperantó-forrásokhoz, melynek környéke fontos energiavonalak metszéspontja.

A túra hossza: 2,2 km

A túra időtartama: 1,5 óra

Szintkülönbség: 90 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Nagybakónak, Arany János utca vége, a szilárd burkolatú út végétől még jó 500 métert tudunk a nem túl jó minőségű, hepehupás földúton menni, egy elágazásig, ahol parkolni tudunk. Tömegközlekedéssel meglehetősen körülményes a faluba eljutni, a postánál lévő buszmegállótól a Fő utcán, majd balra az Arany János utcán át tudunk a szurdok felé menni. Zalakarostól 16 km-es út vár ránk a faluig, Galambok, majd Kisrécse érintésével. Nagykanizsa központjából 15 km az út, Nagyrécse felé, majd balra fordulva a nagybakónaki bekötőútra érünk a faluba. Az M7-es autópályáról Nagykanizsa-kelet (206 km) lehajtónál jöjjünk ki, majd Nagyrécsén át hajtunk Nagybakónakra.

A túra jellege:

Rövid, látványos, kalandos, közepesen nehéz gyalogtúra mérsékelten jól jelzett turistautakon, ösvényeken. A Kőszikla-szurdok csak száraz időben járható! Esőzés után, nedves időben kifejezetten nehéz, veszélyes terep, az agyagos talaj, a meredek szakaszok járhatatlanokká válhatnak. A szurdokban több, egész hosszú, függőleges létrákat kell leküzdeni, ezért szédülésmentesség, biztos lépés erősen ajánlott! Nagyobb gyerekekkel is járható, de azért fokozottan figyeljünk rájuk! Tériszonyosok jól gondolják meg a kirándulást. A túrabot előnyös lehet a szurdok alsó részén, de összecsukhatót vigyünk, mert a létrákon útban lehetnek a botok. Habár a szurdok kétirányú, érdemesebb alulról felfelé menni, biztonságérzetünket is növeli a felfelé mászás. Vízvételi lehetőség az Eszperantó-forrásokból, környékén pihenő, idilli piknikező hely.

A túra leírása

A nagybakónaki Arany János utca végétől 500 méterre lévő elágazástól indulunk, száraz időben egészen idáig el tudunk jönni személyautóval is. A faluból jövő, majd balra, a forrásokhoz tartó Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalából ágazik le az egyenesen tovább haladó, táblával (Szurdok) is jelzett Kék jelzésű út. Az elágazás mellett egy hatalmas, a fizika törvényeinek fittyet hányóan ferde törzsű, fagyöngyökkel nehezített, terebélyes fa áll, rajta turistajelzésekkel. Induljunk el a szurdok felé, a Kék háromszög jelű földúton, melyet jobbról kerítés határol, balról pedig a patak zsombékos területe kíséri.

Rövidesen balra tér le a jelzett út a széles útról, egy fára erősítve látjuk a Kőszikla szurdok feliratot és a jelzést is. Füves aljú úton megyünk tovább toronyiránt, jól látszódik a TV-torony karcsú alakja, vadvirágos, ligetes rétek között gyalogolunk. A kellemes, nyugodt táj nem sok előjelét mutatja a hamarosan ránk váró izgalmaknak. Beérünk az erdőbe, keskeny ösvényre váltunk, és elérjük a szűkülő völgyben a szurdok bejáratát. Balra, egy, az agyagos talajba vájt lépcsősoron kapaszkodunk fel a mélyen bevágódó, szurdokká szűkülő vízmosás felett vezető ösvényre, mely helyenként magasan, a meredek, omladékony falú, agyagos oldalban fut tovább. Óvatosan menjünk a biztosítás nélküli csapáson, hamarosan felérünk a Kőszikla-szurdok félhomályos, hűvös, párás, vadregényes katlanjába.

Nevével ellentétben nem látunk itt klasszikus sziklafalakat, a szurdokot a víz eróziója hozta létre, a sárgás színű, agyagos, rétegesen visszahajló homokkősziklafalak nedves időben mintha könnyeznének, szivárog a víz a sziklák pórusaiból. A borostyánnal és mohával benőtt meredek fal oldalában fut ösvényünk, a szűk völgy mélyét keresztbe dőlt fatörzsek borítják. A különleges mikroklímájú szoros felső peremére hosszú, több elemből álló létrasor vezet. Az első, sárga színű, rövidebb, ferde létra meglehetősen rossz állapotban van, agyagos kőtörmelék omlott rá, kissé megrongálva azt, de azért óvatosan le tudjuk küzdeni.

A helyiek által „Kiciklának” is hívott vízmosás alján kapaszkodunk tovább, sokszor a szó szoros értelmében, fatörzsek, csúszós, agyagos sziklák, gyökerek nehezítik előre jutásunkat. Feljebb érve már látszik a fő fogás, a végtelen hosszúnak tetsző, ugyancsak sárgára festett, az előbbinél lényegesen jobb állapotban lévő két függőleges létra. Óvatosan másszunk fel a létrákon, visszatekintve szédítő a mélység, útközben pedig szemügyre vehetjük a bizarr homokkőalakzatokat is. Felérve még egy ferdén a sziklákra támasztott létra vár ránk, aztán legfelül egy vaslépcsősoron érünk fel a katlan felső szélére.

Fent erdei gyalogúton megyünk tovább, mely egy szélesebb, keresztező útba torkollik, ahol balra fordulunk. Jelzéseket nem nagyon látunk, de a dűlőút kiér egy tágas repcetábla szélére, ahonnan jobbra, a Tukora-tetőn áll hazánk egyik legmagasabb építménye, a mintegy 200 méter magas, karcsú, piros-fehér TV-torony. Kék jelű utunk keresztező kocsiúthoz ér, melyen a Dél-Dunántúli Kéktúra útvonala fut, melyen balra kanyarodunk. Akinek van kedve és ideje, tehet egy kis kitérőt a Tukora-tetőn, a TV-torony közelében álló feszülethez, ahonnan remek kilátás nyílik a Keszthelyi-hegység vonulatára, szép időben még a Badacsony is kibukkan a horizonton.

 Az elágazástól a Kék és a Zöld sáv jelű úton folytatjuk túránkat keleti irányban, löszös-agyagos mélyúton ereszkedünk, de rövidesen balra térünk le a dűlőútról a Kék jelzéseket követve, a Zöld jelzés tovább egyenesen megy. Lejtős úton, szépséges bükkerdőben ereszkedünk, majd élesen jobbra, egy kellemetlenül meredek, de szerencsére rövid szakasszal érünk le a forrásokhoz. A hűvös bükkösök árnyékában összefutó szűk völgyecskékben fakadó források eszményi környezete a kanizsai cserkészek kedvelt táborhelye volt az 1930-as években, a később elfelejtődött kirándulóhelyet az 1970-es évek végén hozták rendbe, akkor az eredetileg Árpádnak keresztelt forrásokat végül Eszperantó-forrásoknak nevezték át.  A jobb oldalit Baghy Gyuláról, míg a bal oldalit Kalocsay Kálmán eszperantistákról nevezték el. A két forrás vízmosása közötti gerinc tövében a hajdani cserkészeknek emléket állító emlékkövet láthatunk. Száraz időben is számíthatunk forrásvízre, általában a bal oldali bővebb vízhozamú.

A varázslatos hely természetgyógyászati szempontból is különleges, három, ún. Szent György energiavonal is keresztülhalad a területen, pontos helyzetüket egy információs tábláról olvashatjuk le. A kis vasasztal helyszíni szentmisék oltárasztalaként is funkcionál, a gyógyító hatásúnak tulajdonított Energiaparkban különösen jótékonyak a pihenések, meditációk, feltöltődések. A források vize kissé lejjebb kis tóvá duzzad, a környéken több tűzrakóhelyet, pihenőpadot, asztalokat létesítettek. Füves aljú, széles, kényelmes úton érünk vissza kiindulási pontunkra, a Kék és a Kék jelű utak elágazásához.