A Papuk-hegység színe-java

A Dráva és a Száva között fekvő Szlavónia középhegységeinek legismertebb és turisztikailag legjobban feltárt tagja, a Papuk-hegység. Legszebb része a Jankovaci őserdő, melyet a hangulatos Grófi tanösvényen tudunk végig járni. Egy kissé komolyabb túrának számít, a Jankovacból kiinduló körtúra, mely a turistaháztól a hegység egyik legmagasabb hegyére, a részleges kilátást adó Ivačka glava nevű, 913 méter magas magaslatra vezet. A Nevoljaš kilátótoronnyal koronázott hegy után ereszkedünk vissza a jankováci parkerdőbe.

A túra hossza: 13,4 km

A túra időtartama: 4,5 óra

Szintkülönbség: 700 méter

Kiindulópont:

Jankovac parkerdő, parkoló a turistaház előtti rét szélén kialakított nagy parkolóhelyen.  A magyar határtól, Drávaszabolcs átkelőtől, Donji Miholjac-ból a 34-es úton megyünk Slatina városáig, majd a településen keresztül, a 69-es úton jövünk ki Požega felé. Ćeralije faluban balra fordulunk, majd 1 km után jobbra Slatinski Drenovac-ra. Innen már csak pár km egy erdei völgyön keresztül, a táblákkal is jelzett úton Jankovac.

Belépő:

Hétköznap: 10 kuna/fő, hétvégén, ünnepnap: 20 Kn/fő, 7 éven alul ingyenes. A díjat a sorompóval lezárt út menti bódéban fizethetjük meg. Készpénz legyen nálunk!

A túra jellege:

A túrát mindenképpen érdemes összekötni a Jankovac parkerdő meglátogatásával, a Grófi tanösvény bejárásával. A tanösvényről szóló cikkünk ide kattintva olvasható. A két túrát egy nap alatt kényelmesen meg lehet csinálni. A közepesen nehéz körtúra végig jól jelzett turistautakon, ösvényeken, erdészeti üzemi utakon vezet. A turistajelzés egy fehér közepű piros kör, a fákra festett jeleken kívül az összes elágazásnál piros színű táblák mutatják az irányt, melyeken nem a távolság, hanem az időtartam áll. A jankováci műúttól a Kožić hrast gerincére felvezető ösvény meredek, de nem vészes kaptató, ugyancsak meredek ösvény vezet fel az Ivačka glava csúcsára is. Visszaúton, a Talijanski jarak árok meredek lejtő, az ösvényre több helyen kidőlt fák akadályozzák a haladást, de ez a szakasz sem túl nehéz. A lejtő esős, nedves időben csúszós, ilyenkor fokozott óvatossággal közlekedjünk. Az emlékműtől a Nevoljaš kilátóhoz vezető erdészeti út, ott jártunkkor nagyon saras volt, a jankováci erdő kivételével jellemző a hegységre az intenzív erdőművelés, előfordulhat, hogy egy-egy szakaszt lezárnak fakitermelés miatt, ilyenkor jól jöhet egy részletes térkép, egy jó GPS applikáció. A jankováci park ajándékboltjában remek, 1:25 000 léptékű turistatérképet is árulnak a Papukról.

A túra leírása

Jankovacról, a turistaház parkolójából (475 m) indulunk visszafelé a bekötőúton, elhagyjuk a kassza épületét és a sorompót, lesétálunk az aszfaltcsíkon az országútig, melyen balra kanyarodva pár méter után egy piros jelzőtáblához érünk. Jobbra, meredeken indul meg egy jelzett ösvény Sokolina irányába, mindjárt az elején még egy pár megerősítő, a fákra szegezett tábla is mutatja, hogy jó az irány (Ivačka gl. Sokolinom), de még az egyik fára öles betűkkel felfestett Drenovac felirat is jól látszik. Később ez az út vezet Darnócra. Hangulatos ösvényünk meredeken harántol az erdős hegyoldalban, hatalmas, mohos, idős bükkfák, páfrányok közt kapaszkodunk fel a Sokolina gerincére (594 m).

A táblás elágazásnál balra tartunk az innen még másfél óra járásra lévő Ivačka glava irányába. Érintjük a széles, saras erdészeti üzemút hajtűkanyarját, azonban nem ezen megyünk tovább, hanem az azt balról kísérő, kellemesebb, jelzett ösvényen. Szépséges bükkösben emelkedünk lassan a széles gerincen, átmegyünk a Kožić-hrast (708 m) alig észrevehető kúpján, majd nagyjából szintet tartva gyalogolunk tovább. Keresztezzük az erdészeti utat, az újabb, táblával is jelzett leágazó út a partizántemetőhöz (Partizansko groblje) tart, mi maradunk az egyenesen futó ösvényen. A széles, egyenes úton pár perc múlva újabb tábla és elágazás mutatja az utat a partizántemetőhöz, mi azonban nem csábulunk el, továbbra is tartjuk az Ivačka glava felé futó utat. Rövidesen ismét érintjük a sáros üzemút éles kanyarját, egyenesen megyünk tovább a keskeny ösvényen, mely felvezet a Papuk csúcsán álló radarállomáshoz vezető katonai útra. Itt újabb jelzőtábla mutatja az utat az Ivačka glava felé.

Tavasszal medvehagyma mezőkön vág át keskeny kis ösvényünk, a következő táblás elágazásnál, mintegy 500 méter után balra fordulunk, majd meredeken kapaszkodik az Ivačka glava északi oldalában köves csapásunk. Felérünk a hegy nyakában lévő erdőirtás szélére, a táblás elágazásnál kissé jobbra tartva hódítjuk meg az innen már csak pár percre magasodó hegytetőt. Az Ivačka glava (913 m), a névadó hegy után a Papuk-hegység második legmagasabb csúcsa, melyen  az innen is jól látható, golflabdaszerű radarállomás csücsül, és katonai zónának is számít. A horvát zászlóval is jelzett köves hegytetőről csak korlátozott a panoráma, nyugatra, pont a Papuk csúcsára látunk rá. Ugyanazon az ösvényen ereszkedünk vissza az elágazáshoz, ahol jobbra, a Nevoljaš felé kanyarodunk el. Kellemes úton, egy darabig szintet tartva gyalogolunk, majd erősebb lejtővel érünk le a katonai útra, az Ivačka glava és a Koprivnato brdo (851 m) közti nyeregbe. Rátérünk a széles szállítóútra, mely északról kerüli meg a Koprivnato brdo tömbjét. Egy jelzett ösvény is felmegy a hegytetőre, de az erdővel borított csúcsról kilátás nincs, ezért kár felcaplatni.

Rövidesen utunk kivezet a jankováci műútra, az Anđina baraka nevű nyeregbe, ahol az 1991-es háborúban itt meghalt tizenegy horvát katonára 11 fémoszlop és a hősök nevét feltüntető réztábla emlékezik. Az emlékhelytől egy általában igen saras erdészeti dózerút vezet a Nevoljaš hegy felé. Mellőzünk két baloldali leágazást Jankovac felé, és pár perc múlva megpillantjuk a hajdani Nevoljaš menedékház kissé lepusztult épületét. Innen a tábla iránymutatását és a fára festett Lapjak Velika feliratot követve érünk fel a Nevoljaš (740 m) magaslatán épült kétszintes kilátótoronyhoz. A felső szintről szép kilátás nyílik a Papuk zöld bundás hegyeire, tiszta időben egészen a Mecsekig és a boszniai hegyekig terjed a panoráma. Ugyanazon az úton megyünk vissza a menedékházig, az ösvény mellett láthatjuk a hajdani sífelvonó kötélpályájának felső csigáját. A háztól jobbra megyünk a jelzett úton Jezerce felé, egy darabig az egykori sípálya nyomvonalán ereszkedünk, majd egy magaslesnél a jelzett út jobbra kanyarodik le a pályától, betér az erdőbe és közepes lejtővel ér le a Jezerce útcsomópontjához (560 m).

A Jezercétől kettő út is kínálkozik Jankovacra, az egyik jelzése, a tábla szerint požeski put, a másik a talijanski jarak, mindkettő nagyjából hasonló táv és idő, ugyancsak a tábla szerint 40 perc. Az eddigi tapasztalatok fényében kijelenthetjük, a piros táblákon jelzett időtartam mindig egy nagyon kényelmes, több kisebb pihenővel is megszakított időt takar. Amikor ott túráztunk az előző variáció, fakitermelés miatt nem volt opció, ezért a második útvonalon mentünk vissza Jankovácra. A Talijanski jarak felé vezető út az erdészeti úttal párhuzamosan, attól balra vezető ösvényen indult el, elmegyünk a sípálya alsó részén, majd betérve az erdőbe, később keresztezzük az erdészeti utat is, és lassan, de biztosan felkapaszkodunk a jankováci parkerdőt délről határoló gerincre. A táblás útkereszteződésnél egyenesen megyünk tovább, innen mintegy varázsütésre sokkal szebb lesz az erdő, a fakitermelés nyomai eltűnnek, a háborítatlan őserdő területén kezdjük meg ereszkedésünket Jankovacra. Medvehagymatengeren vágunk át, jól követhető ösvényünk egyre meredekebben lejt a szűkülő árokban, néhol kidőlt fákat kerülgetünk, hatalmas páfrányok szegélyezik hangulatos utunkat. Hamarosan vége lesz az ároknak, kissé jobbra kanyarodva a hegyoldalban harántolunk, már látjuk balra lent a parkerdő bekötőútját. Pár perc alatt vissza is érünk, kibújva az erdő fái közül, kiindulási pontunkra, a jankováci turistaház előtti parkolóba.