Bruneck, Innichen, Toblach nevezetességei

A Dolomitok hegycsoportját északról szegélyező Pustertal (Val Pusteria) völgyében számos érdekes látnivalót, régi, tipikus dél-tiroli városkát találunk, melyek meglátogatása egy túramentes vagy kissé esős napon remek programnak ígérkezik. A Rienz folyó völgyének központja Bruneck (Brunico), ódon óvárosával, középkori várával, nyüzsgő sétálóutcáival kellemes úti cél egy félnapos kirándulásra. A völgy keleti végében, már a fiatal Dráva partján épült Innichen (San Candido) csinos, hamisítatlan tiroli jellegű, városias központjában gyönyörű templomok emlékeztetnek a dicső múltra, ráadásul a település az egyik legjobb bázis a csodaszép Sexteni Dolomitok felfedezésére. A tőle nem messze fekvő Toblach (Dobbiaco), tökéletes barokk templomával úgyszintén remek kiindulópont a környező hegyvidék bebarangolására, az egykori Grandhotelben kialakított kiállítás a Naturparkhaus-ban pedig szinte kötelező programpont a Dolomitok világának megismeréséhez.

A Pustertal felfedezése

A Dolomitokat Magyarországról legkönnyebben Ausztria felől, Karintián át, végig a Dráva völgyében futó úton érjük el, Kelet-Tirol határán jutunk át Olaszországba, Dél-Tirol tartományba és a Dráva, majd a Rienz völgye képezi a Pustertal (Val Pusteria) régiót. A legtöbb magyar turista első Dolomitok élménye a völgyben kezdődik, olyan ikonikus helyek érhetőek el a Pustertalból, mint a Drei Zinnen (Tre Cime di Lavaredo) hármas sziklatornya, a Pragser Wildsee (Lago di Braies) festői hegyi tava vagy a Fischleintal lenyűgöző hegykoszorúja, a „sexteni napóra” kolosszusaival, a Zwölferkofellel, az Elferkofellal.

A természeti szépségeken kívül történelmi, kulturális látnivalókban sem szűkölködik a kitűnő idegenforgalmi infrastruktúrájú régió, központja, legnagyobb városa, a középkori jellegű Bruneck (Brunico) élénk életű település számtalan érdekes látnivalóval, ősi várában a világ talán leghíresebb hegymászója, Reinhold Messner egyik múzeumával. A túlnyomó többségében német anyanyelvű Pustertal keleti végében lévő Innichen (San Candido) a másik városias külsejű település, a völgy legrégebbi városaként, gazdag múltjára többek között, erődszerű román stílusú apátsági temploma emlékeztet. A völgyben futó, forgalmas, 49-es főút fűzi láncra a Rienz partján fekvő falvakat, a túracélpontok pedig a mellékvölgyekből érhetőek el legegyszerűbben. A Dolomitok szívébe, Cortina d’Ampezzóba vezető 51-es út, a Höhlensteintal-on keresztül, a régió egyik turista fellegvárától, Toblach (Dobbiaco) városkától indul.

Bruneck (Brunico) látnivalói

A több mint 15 000, többségében német anyanyelvű (83 %) lakosú Bruneck, a Pustertal legnagyobb városa, központja, hangulatos óvárosa tele van történelmi emlékekkel, városkapuk, tekintélyes polgárházak, a gótikustól a barokk stílusú templomai, múzeumként működő ódon vára, a hegyoldalban fekvő különleges erdei katonai temetője mind megérnek egy akár egész napos kirándulást. Esténként a széles Graben megtelik élettel, az olasz „dolce vita” egészségesen ötvöződik a tiroli, osztrákos világgal.

Óváros

A városfalakkal keretezett óváros fő tengelye a Stadtgasse sétálóutcája, melynek mindkét végét egy-egy városkapu zárja le. A nyugati végében álló gótikus stílusú Orsolya-rendi templom (Ursulinenkirche) melletti Ursulinentor kapuján keresztül lépünk be a gyönyörű, zömmel középkori eredetű polgárházakkal szegélyezett fő utcára. A zömmel 2-3 emeletes épületek némelyikén még felfedezhetjük az eredeti, középkori cégéreket is, a legtöbb házban színvonalas üzletek, kávézók csalogatják az embereket. Az egyik öreg házban találjuk a Sonkamúzeumnak hívott intézményt, az ötletesen kialakított üzletben a dél-tiroli Speck-ek, sonkák, szalámik elképesztő választékából válogathatunk. A Stadtgasse túlsó végén a freskóval díszített Unterrainer Tor városkapun át jutunk az Oberragen háromszög alakú terére, a kézművesek, hivatalnokok részére kialakított előváros központja volt, közepén barokk Mária-oszlop áll, túlvégét a Sternbach palota 1664-ben épült tornyokkal, erkélyekkel ékesített épülete uralja. A terecskéről már jól látszik a város feletti dombon magasló középkori vár pártázatos bástyája. Pár lépéssel tovább pedig az 1855-ben felszentelt neoromán stílusú Plébániatemplom (Pfarrkirche) ikertornyos, sárgára festett épülete áll.

Az Oberragen térről élesen jobbra fordulva a várhegy felé, a Raingassén jutunk a város legszebb egyházi épületéhez, a filigrán tornyú Rainkirchéhez. A nagy számlapos órával díszített, dupla hagymakupolás, erkélyes, barokk stílusú torony a város egyik jelképe, a templom előtti kis parkban nyaranta hangulatos, szabadtéri bár működik. Az óvárost északról határoló, a hajdani városfalak tövében húzódó árok helyén ma Bruneck legnyüzsgőbb korzója, a Graben fut. Széles járdáján, főleg késő délután élénkül meg az élet, nagy teraszos éttermek, bárok, cukrászdák, kávézók sorakoznak a házak tövében. Túloldalát a városháza (Rathaus) modern épületkomplexuma, üzletházak, áruházak foglalják el, többek közt itt találjuk az Eurospart is. A Graben keleti irányban, egy hídon át keresztezi a haragosan zúgó Rienz folyót, a túloldal kis terét jobbról a barokk kori Spitalkirche foglalja el. Érdemes bepillantani a példásan restaurált, nagy részben eredeti XVIII. századi, színtiszta barokk stílusú belső térbe is, a márvánnyal borított, oszlopos oltárok fantasztikusan szépek.

Bruneck, Vár

Az óvárostól délre fekvő erdős dombon magaslik a várossal egy időben, 1250-ben emelt, példásan renovált vár, melyet az óvárosból a Schlossweg-en keresztül pár perc alatt elérhetünk. A birodalmi hercegi rangban lévő brixeni püspökök nyári székhelyeként működő, hamisítatlan középkori hangulatot árasztó vár épületében 2011 júliusától a világhírű hegymászó, Reinhold Messner múzeum birodalmának ötödik tagját alakították ki. Az MMM (Messner Mountain Museum) Ripa nevű egységet a világ különböző hegyi népeinek szentelték, a sherpáktól a tuaregeken és a maszájokon át a sivatagi beduinokig, mind az öt kontinensen élő, szervesen a hegyekhez, a természethez kötődő népek kultúráját, vallását, szokásvilágát ismerhetjük meg  az interaktív kiállításon. A lenyűgöző gazdagságú gyűjtemény megtekintése után körülnézhetünk a változatlanul hagyott, egykori hercegi szobákban és felmászhatunk 100 lépcső leküzdésével a pártázatos vártorony tetejére is, ahonnan parádés kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre, szép időben jól látszik az Alpok fő gerincének havas vonulata is.

Nyitva: minden nap, kedd kivételével 10 és 18 óra között, általában május közepétől november elsejéig. (A 2020-as koronavírusjárvány miatt, 2020-ban július 5-től nyitva). Belépő: 11,00 €, gyerek (6-14): 4,00 €, diák, nyugd.(65+): 9,00 €, családi jegy: 24,00 €.

Erdei katonai temető (Waldfriedhof)

Egyedülálló látnivaló a vártól délre fekvő, erdős hegyoldalban kiépített világháborús katonai temető, melyet egy sétaúton, a főút felett átívelő függőhídon át közelíthetünk meg legegyszerűbben. A lankás oldalban katonásan sorakoznak a mohával fedett fakeresztek, a természettel, a fenyvessel tökéletes összhangban lévő erdei temető hangulatos, fennkölt és szomorú is egyben. Az első világháború idején Bruneck az Osztrák-Magyar Monarchia tábori kórházvárosaként funkcionált, a közeli frontokról ide hozták a sebesült katonákat, hadifoglyokat, melyek közül sokak a már megtelt városi temető helyett, itt, az akkor sebtében kiépített erdei temetőben leltek örök nyugalomra.

Gyakorlati tudnivalók – Bruneck

Turista információs iroda: Rathausplatz 7, a Graben túloldalán, a modern közigazgatási központban.

Parkolás: a belvárosban mindenhol fizetni kell a parkolásért, nincs is túl sok szabad hely általában, a legkényelmesebb megoldás a non-stop nyitva tartó P1 jelű Stadtzentrum parkolóház, díj: 1,50 €/óra.

Innichen (San Candido) látnivalói

A Puster-völgy keleti része, az ún. Hochpustertal legfontosabb települése, igazi városias karakterrel rendelkezik, hamisítatlan tiroli kisváros mintegy 3500 lakosának 85 %-a német anyanyelvű. Mivel a Sexteni-Dolomitok felé ideális kiindulópont, remek turisztikai infrastruktúrával rendelkezik, a város határából felvonó is megy a Haunold csipkés hegyóriásának oldalába. Innichen a Pustertal legősibb települése, innen indult a völgy felé a kereszténység hódítása és a germanizáció is. A hangulatos belváros legfontosabb nevezetességei a sokféle történelmi stílust bemutató egyházi épületek, de a bájos tiroli polgárházakkal szegélyezett utcácskákon való séta is megér egy rövid látogatást Innichenben.

Apátsági templom (Stiftskirche)

Az Innichen központját uraló román stílusú épületet gyönyörűen rendben tartott temető öleli körbe, története egészen 769-re nyúlik vissza, amikor a bajor herceg a Scharnitz-i Atto apátnak adományozta a területet, hogy kolostort és templomot építsen itt. A jelenleg látható épület már a harmadik ezen a helyen, a legelső templomot még 1000 előtt egy nagyobbra cserélték, ennek a maradványait láthatjuk a kriptában, a kórus alatt. A második templom a településsel együtt 1200 körül porig égett, ezután kezdték el építeni a most is látható, hatalmas kissé erődszerű Isten házát, melyet végül 1284-ben szenteltek fel.

A térről jőve, érdemes megfigyelni a déli portál szép bélletes kapuját, melyet korabeli dombormű díszít, közvetlenül felette pedig Michael Pacher freskója látható. Az impozáns háromhajós, tiszta román stílusú belső tér főhajója széles, a kórus részt kissé megemelték, alatta találjuk a mindkét oldaláról megközelíthető ősi, árkádos kripta részt. A templom egyik ékessége az 1629-ben épített, eredeti állapotában fennmaradt orgona, mely leginkább egy behajtható, festett szárnyas oltárra emlékeztet. Érdemes a templom épületét a temetőtől is megcsodálni, jó időben gyönyörűen látszanak a Dolomitok csipkézett csúcsai is az udvarból. A templom szabadon megtekinthető, reggeltől estig nyitva áll.

Innichen egyéb nevezetességei

A város központját uraló, eredetileg gótikus stílusú, de erősen barokkizált gyönyörű Szent Mihály-plébániatemplom (Pfarrkirche St. Michael) kerek román kori tornyával, oltárszerű pompás főhomlokzatával, a nem messze álló apátsági templom méltó ellenpárja. A rózsaszínben játszó cirádás barokk belső tér a stílus iskolapéldája, az élénk színű freskók, Christoph Anton Mayr munkái, szemet gyönyörködtetőek.

A Szent Mihály-templom elől induló sétálóutca (Peter-Paul-Rainer-Strasse) végében találjuk az utcaszinttől jóval lejjebb álló különleges egyházi épületet, a Szent Sír-kápolnát. Az utca és a vasúti sínek között lévő, a maga nemében egyedülálló, három tornya alatt három különböző helyiség rejtőzik, a komplex belső tér egyik része a nyolcszög alaprajzú Altöttinger-kápolna, a hozzáépített templomhajó a Passionskapelle, a kerek épületrész a Szent Sír másolatávál pedig a Szent Sír-kápolna. 1633 és 1653 között emelték az épületegyüttest, az alapító egy vallásos helyi polgár volt, aki gyakran vállalkozott zarándokutakra, ő hozta Altöttingből az ottani kegykép másolatát és Jeruzsálemből az eredeti Szent Sír kópiáját is. Amennyiben nyitva találjuk az épületet, ne hagyjuk ki ezt az egyedülálló kápolnát. Nyitva: K, Cs, Szo, V: 10-12 / 16-18 óra.

A közelben, a sétálóutca végén még egy egyházi épület tarthat számot figyelemre, a Ferences-templom és kolostor együttese. Az egyszerű külsejű templom belső tere klasszikus barokk stílusú, a hajdani kolostor kerengőjét mintegy 70 Szent Ferenc életéből vett jelenet díszíti, a freskók egy helyi művész hamisítatlan naív paraszt barokk alkotásai.

Ugyancsak a sétálóutcában találjuk a főleg esős időben, gyerekes családok közt népszerű DoloMythos  gyerekbarát múzeumot. A változatos gyűjtemény elsősorban a Dolomitok világát mutatja be játékos, interaktív formában. Az egész évben minden nap 8 és 19 óra közt nyitva lévő hely belépti díja: felnőtt: 10,00 €, családi jegy: 25,00 €

A belváros keleti részén találjuk a népszerű Acquafun élményfürdőt, mely remek program akár egy esős napon, akár egy jó túra után.

Turista információs iroda: Pflegplatz, az apátsági templom előtti épületben.

Toblach (Dobbiaco) látnivalói

A Pustertal legfontosabb idegenforgalmi központja egyértelműen Toblach (Dobbiaco), a 3500 lakosú (85 % német anyanyelvű) település fontos útvonalak kereszteződésében épült. A Rienz folyó itt kanyarodik nyugatnak a Pustertal felé, délről, a vadregényes Höhlensteintalból, ahol a pici, romantikus Toblacher See hegyi tava is kéklik. Maga a régi falu, messziről látható, jellegzetes zöld színű templomtornyával, a völgyben futó vasútvonaltól egy kilométerre északra fekszik. A Dolomitok jó megközelíthetőségének köszönhetően Toblach az egész régió egyik legjelentősebb turista központja, számos szállodával, panzióval, apartmanházzal. Már a XIX. század második felében, a déli vasút kiépítésekor lendületet kapott az idegenforgalom, sorra nyíltak az illusztris vendégkört vonzó nagy szállodák, köztük a ma is látható Grand Hotel impozáns épülete.

A település központját az 1774-ben elkészült későbarokk stílusú Plébániatemplom uralja, a pasztellzöldre festett épület tornya külön áll a hajótól, a belső tér a későbarokk pompa tömény esszenciája. Különösen szép a templom a mögötte lévő temető felől nézve, közelében Tirol legrégebbi keresztútja látható, a mintegy félezer éves kis Passió-kápolnáival. A templom mellett az 1500 körül épült Herbstenburg erődített palotája áll.

A településtől délre, a vasútállomás körül alakult ki a XIX. század végén az üdülőtelep, Neutoblach, szállodáival, gyönyörű századfordulós villáival. A hajdani Grandhotel szépen renovált épületében jelenleg egy ifjúsági szálló, egy kultúrközpont és a Naturparkhaus működik. Az utóbbi érdekes, modern, interaktív kiállításait mindenképpen érdemes meglátogatnunk, egyrészt maga az épület is gyönyörű, a Dolomitokat játékos, szórakoztató formában mutatják be, ráadásul mindez ingyenes. Nyitva: Májustól októberig keddtől szombatig 9.30-12.30 / 14.30-18.00, júliusban és augusztusban vasárnap is.

Turista információs iroda: Dolomitenstrasse 3, a 49-es főút körforgalmától nem messze.

A 49-es főút általában elkerüli a völgyben húzódó településeket, amennyiben van időnk és kedvünk, érdemes egy rövid látogatást tenni a Toblach után következő Niederdorf (Villabassa) központjában, az attraktív házakkal szegélyezett főtér, a Rathausplatz mellett, a Rienz túloldalán magasló későbarokk, hagymakupolás plébániatemplom és a falu nyugati szélén, a domboldalban álló kis gótikus St. Magdalena-templom érdemel figyelmet. Tovább indulva Bruneck felé, a következő település, Welsberg (Monguelfo), a kisvárosias jellegű falu fő látnivalója a Pustertal legrégebbi erődítménye a Schloss Welsperg, a nemrég restaurált vár tornya 1140-ből való, az 1765-ös tűzvész alaposan megtépázta az épületet, a komor kinézetű várat szerény belépődíj ellenében nézhetjük meg.