A Dolomitok szépségeinek gazdag tárháza gyakorlott túrázóknak

A Dolomitok egyik legvadabb és leglátványosabb hegységcsoportja kétségkívül a Cortina d’Ampezzótól nem messze fekvő Cadini-csoport, égbe törő sziklatornyaival, bizarr sziklaformációival, kitűnően jelzett turistaútjaival, kemény erőpróbát jelentő hágóival, kietlen törmeléksivatagjaival a magashegységeket szerető turisták álomszerű túraterepe. Gyakorlott túrázóknak ajánlott kirándulásunk a hegység minden szépségét felvonultatja, ülőlifttel érkezünk a Misurina-tó partjáról a Col di Varda-menedékházhoz, majd a híres Bonacossa-úton, félelmetes hágókon átmászva érünk a valószerűtlenül felszabdalt sziklabirodalom közepén sasfészekként trónoló Fonda Savio-menedékházhoz. A nem kevésbé látványos, megerőltető Durissini-úton érkezünk az idilli fekvésű Cittá di Carpi-házhoz, ahonnan mesebeli tájon átvezető sétaúton gyalogolunk vissza a libegőhöz.

A túra hossza: 11,2 km

A túra időtartama: 7 óra, kisebb pihenőkkel

Szintkülönbség: 1100 méter fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Rifugio Col de Varda-menedékház, megközelíthető a Misurina-tó déli partjáról induló ülőlifttel, ingyenes parkolók az alsó állomás közelében. Cortinától 15 km-re, Toblachtól (Dobbiaco) 22 km-re található a népszerű Misurina-tó, melynek délkeleti csücskében van a felvonó állomása. Autóbusszal (DolomitiBus) legkönnyebben Cortinából érhető el, megálló Misurina, Col de Varda, 100 méterre az ülőlifttől.

Felvonó:

Col de Varda-ülőlift, június közepétől szeptember második feléig közlekedik minden nap 9 és 17 óra között, július közepétől augusztus végéig 18 óráig. Díj: retúr: 11,50 €, csak fel: 8,50 €. Tipp: mindenképpen legyünk ott nyitáskor, 9 körül, mivel hosszú és fárasztó a túra, nagyobb pihenők, étkezések beiktatásával könnyen lecsúszhatunk az utolsó felvonóról. Ekkor sincs okunk pánikra, gyalog is le tudunk jönni, de ez még 2 km extra gyaloglásba kerül közepesen lejtő, de széles, kényelmes kocsiúton, cirka 300 méter szintvesztéssel, ami nem nagyon fog hiányozni a kemény, fárasztó túra végén.

A túra jellege:

Nehéz, fárasztó, megerőltető, magashegységi jellegű túra, csak jó kondícióban lévő, gyakorlott túrázóknak. Fontos a kitartás, biztos lépés, szédülésmentesség, megfelelő lábbeli, ruházat. Csak stabil, szép időben induljunk útnak! Az útvonal kitűnően jelzett, kitáblázott, több helyen kitett, néhol drótkötéllel biztosított, a meredekebb részeken vaslétrákkal felszerelt mászóút, többször kell kezünket is igénybe venni a mászáskor. Via ferrata készlet nem szükséges, ha van sisak, vigyünk, az estleges lehulló kavicsoktól védhet, igen népszerű túra, szép időben nem leszünk egyedül. A meredek törmelékmezőkön óvatosan közlekedjünk. Az útvonal végig napos, árnyék nincs, megfelelő UV-védelemről gondoskodjunk, kellő mennyiségű folyadékot vigyünk magunkkal, szükségünk lesz rá. Ha túrabotot viszünk, ami hasznos lehet, az mindenképpen összecsukható, a hátizsákra erősíthető legyen, hogy a létrákon, ill. mászáskor ne akadályozzon minket.

A túra leírása

Az ülőlifttel kényelmesen libegünk fel a Rifugio Col de Varda-menedékházig (2115 m), ahonnan lenyűgöző kilátást élvezhetünk a völgy túloldalán magasló Cristallo-csoport háromezreseire, tőle jobbra a Dürrenstein és a Monte Piana fennsíkszerű teteje látszik, a távolban a Sexteni Dolomitok húzódnak, a mélyben pedig megcsillan a Misurina-tó víztükre. A ház mögötti 117-es számú turistaúton, a kultikus Bonacossa-úton indulunk, melyen egészen a Fonda Savio-házig fogunk menni, onnan a Tre Cime di Lavaredo tövében fekvő Auronzo-menedékházig fut még az egész Cadini-csoportot átszelő Sentiero Bonacossa. Bájos vörösfenyő ligetben, hatalmas sziklatömböket kerülgetve gyalogolunk a mérsékelten emelkedő ösvényen, rövidesen kiérünk a fák közül és feltűnik előttünk a Cadin de Misurina (2674 m) várfalszerű, komor vonulata.

Ösvényünk folyamatosan emelkedve vág át a hegyoldal kiterjedt törmelékmezején, a kilátás egyre szebb lesz, ahogy feljebb érünk, visszatekintve a Col de Varda mögött gyönyörűen látszik a fenséges Sorapiss, tőle jobbra a Marmolada fehér gleccsere világít. A törmeléket egyre nagyobb sziklák váltják fel, majd előtűnik a két szélső sziklatorony között fekvő, első blikkre megmászhatatlannak tűnő hágó sziklakapuja, a Forcella Misurina. A hágó látképe már előre vetíti a túránk során ránk váró kalandokat és nehézségeket, hasonló megpróbáltatásból lesz még vagy fél tucat. Átszuszakoljuk magunkat egy igencsak szűk, egyemberes sziklakapun és megkezdjük fáradságos kapaszkodásunkat a hágó tetejére. Mászásunkat a falhoz erősített drótkötél és számos, elég hevenyészettnek tűnő, de biztonságos falépcső segíti. Felérve a Forcella Misurina (2395 m) hágóba, a túloldalán átpillantva a Tre Cime di Lavaredo (Drei Zinnen) hármas tornyának ikonikus látványa fogad. A lábunk alá, a mélybe lenézve szembesülünk a ténnyel, hogy innen még le is kell ereszkednünk, ráadásul nem is akárhogy, a felfestett jelzéseket követve a sziklafalhoz csavarozott drótkötelekbe kapaszkodva evickélünk lefelé a szakadékszerű, köves vályún át.

Kissé lejjebb átkelünk a szűk árok túloldalára, majd egy méretes sziklafal tövében merész vonalvezetésű ösvényünk jobbra kanyarodva ereszkedik tovább. Óvatosan haladva a morzsalékos talajon, leérünk a Cadin della Neve gigantikus törmelékmezejére, ahol a 118-as számú út csatlakozik hozzánk balról (2175 m). Öt perc múlva újabb táblás elágazáshoz érkezünk, a 118-as út egyenesen megy tovább fel a Cadin della Neve karrmezején keresztül a filigrán sziklaképződmények közti kapuba, a Forcella della Neve hágóba. Az elején még örülünk, hogy a mi utunk itt élesen balra kanyarodva folytatódik a 117-es Bonacossa-úton, de miután felkapaszkodtunk egy törmelékes hegyoldalon, megpillantjuk következő, félelmetes úti célunkat, a Forcella Diavolo kietlen, nevének megfelelően pokoli vidékét. Egy kuloárból jutunk fel egy hatalmas sziklatömbhöz, melyet vaslétrák és drótkötél biztosítás segítségével küzdünk le, aztán fáradságos kaptatóval, omladékos terepen mászunk fel az ördögi sziklakapu, a Forcella Diavolo (2380 m) hágójába.

Fent a három torony, a Tre Cime már-már giccsbe hajló látképe fogad, a túloldal omladékos szurdokában kanyargunk lefelé, majd a Cima Cadin di Nord-Ovest gigászi fala tövében ereszkedünk tovább. Hamarosan előbukkan a Torre Wundt jellegzetes sziklatornya, majd a tövében, fent a Passo dei Tocci nyergében álló menedékház is. Találkozunk a balról érkező 115. számú turistaúttal, majd felmászunk a hágóban sasfészekként trónoló Rifugio Fonda Savio-menedékházhoz (2367 m). A jól megérdemelt pihenő közben már szemügyre vehetjük következő próbatételünk helyszínét, a ház feletti sziklapárkányról kitűnően látható, keleti irányban lévő Forcella della Torre elképesztő hágóját. A turistaház mellett csatlakozik a hegység másik kultikus útvonala, a Durissini-út a Bonacossa-úthoz, a 112-es és 117-es ösvényen indulunk meredeken lefelé szerpentinezve egy sziklapárkányon, drótkötéllel biztosított csapáson. Egy 60 méteres falon, kitett ereszkedés következik, majd leérve a két híres útvonal különválik, mi váltunk a 112-es Durissini-útra, a Bonacossa-út északnak fordulva tart az Auronzo-házhoz.

Átvágunk a Cadin di Nevaio felső részének törmeléktengerén, hatalmas sziklafalak tövében hullámzik jól követhető ösvényünk, előttünk már jól látszik a hágó égbetörő keskeny szerpentinjének nyomvonala. Fáradságos kaptatóval érünk fel a Forcella della Torre (2410 m) hágójába, ahonnan parádés kilátást élvezve szusszanhatunk egy picit. A túloldalon látjuk az újabb erőpróbát, a Forcella della Sabbiosa nyaktörő hágóját. Omladékos árkon ereszkedünk a Cadin Deserto nagy kiterjedésű karrmezejére, átvágunk a meredek hegyoldalba nyúló törmeléktengeren, majd egy újabb árkon át drótkötéllel biztosított, kitett ösvényen mászunk fel a Forcella Sabbiosa (2436 m) hágó sziklakapujába. A túloldalon látjuk a menetrendszerű újabb hágót, a Cadin Desertót, déli irányban leereszkedünk egy törmelékvölgybe, a Cima NordEst gigantikus sziklafala tövében hullámzunk, majd megkezdjük izzasztó kapaszkodásunkat az újabb hágóba.

A Forcella Cadin Deserto (2420 m) hágó tetejéről körülnézve kissé változik a megszokott látvány, a kőzet uralkodó színe kissé sárgás lesz, egyre másra tűnnek fel a bizarr sziklatűk, tornyok. Lemászunk egy törmelékes vályúba, kitett, keskeny, sziklafalnak szorított csapáson kapaszkodunk fel az újabb sziklakapuhoz, a Forcella Cristina hágóhoz (2390 m). Különös sziklaformációk között, kolosszális sziklafalak tövében ereszkedünk déli irányban, kanyargó ösvényünk lassan jobbra, nyugatra fordul a Cadin de la Pere méretes sziklatömbökkel tagolt karrmezejére, ahol útelágazáshoz érkezünk. Balra fordulunk a 118-as számú útra, a Rifugio Cittá di Carpi felé, elhagyva a jobbra tartó Durissini-utat. Érdemes kicsit körülnézni, elképesztő látvány a Cadini-csoport legmagasabb hegyeivel szegélyezett monumentális sziklakatlan, a jobb oldalon a Cima Eötvös (2825 m) és a Cima Cadin di San Lucano (2839 m) csipkés csúcsaival.

Utunk utolsó hágója következik, a Selletta Alta di Maraia (2375 m), mely az előzőekhez képest már meg sem kottyan, túloldalán meredeken ereszkedünk le az egyre zöldebbé váló tájon, előttünk a Marmarole és a Sorapiss vonulata húzódik. Érdemes visszatekintgetni a Cadini-csoport lenyűgöző látványa kedvéért, kellemes, ligetes réteken át hullámzik ösvényünk, rövidesen leérünk a Rifugio Cittá di Carpi-menedékházhoz (2130 m). Az épülettől lemegyünk a Forcella Maraia (2101 m) hágóban átfutó széles kavicsos útra, melyen jobbra fordulva folytatjuk túránkat a 120-as jelű úton. Festői vörösfenyő ligetek és ház nagyságú sziklatömbök közt kanyarog kényelmes turistautunk, az újabb elágazásnál egyenesen megyünk tovább a Col de Varda-ház felé. A vörösfenyők, cirbolyák és törpefenyők közül gyönyörű kilátást élvezve a Cadini-csoport déli csúcsaira, gyalogolunk az enyhén emelkedő murvás úton. Balról megkerüljük a Col de Varda gerincélét, a táblás elágazásnál kissé jobbra tartunk a Col de Varda-menedékház, ill. az ülőlift felső állomása felé, amit pár percen belül el is érünk. Amennyiben már lekéstük az utolsó libegőt vagy csak még van kedvünk és erőnk gyalogolni, úgy a bal oldali utat választva bő félóra alatt lesétálunk a 120-as számú, kanyargó kocsiúton a felvonó alsó állomásához.