Vadromantikus szurdok és Wolkenstein középkori várroma

A stájerországi Enns völgyének egyik legérdekesebb természeti nevezetessége, a Liezen városától nem messze lévő Wörschachklamm vadregényes szurdoka. A mélyen bevágódott sziklaszorosban jól kiépített, látványos útvonalon, lépcsősorokon, hidakon, fapallókon járjuk végig a hatalmas sziklafalakkal keretezett kanyont. A viszonylag rövid szurdok felső végéhez félóra alatt kapaszkodunk fel, majd a visszaúton egy kénes forrást érintve érünk ki Wolkenstein ódon várának maradványaihoz, ahonnan lenyűgöző kilátás tárul elénk az Enns völgyére, az Alacsony-Tauern hegyláncára. A védett természeti csoda meglátogatása ideális családi program a Schladming környékéről vagy a stájer Salzkammergutból hazatérő kirándulóknak.

A túra hossza: 3,8 km

A túra időtartama: 2 óra

Szintkülönbség: 350 méter fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Wörschach, Wörschachklamm parkoló. A falu központjából, a fő utcából leágazó Burgweg vezet a közelben lévő, szabadon használható parkolóhoz. Liezentől 8 km-re nyugatra, a 320-as, Schladmingba tartó főút mentén találjuk Wörschach települést. Schladmingtól 43 km-re fekszik a szurdok.

A túra jellege:

Közepesen nehéz, rövid körtúra jól jelzett turistautakon, ösvényeken, a szurdokban biztonságosan kiépített, rendszeresen karbantartott, korláttal biztosított falépcsősorok, hidak, fapallók, járdák. Nedves időben a szurdokban óvatosan közlekedjünk, a fából ácsolt alkalmatosságok csúszósak lehetnek! A visszaúton néhány meredek kaptató és lejtő, gyökerekkel szabdalt ösvény és köves szakasz nehezíti a kirándulást. 8 éven felüli gyerekekkel bátran bevállalható!

Nyitvatartás, belépő (2020):

Májustól októberig, időjárástól függően látogatható a szurdok, a bejáratánál lévő kasszánál tudjuk kifizetni a jegyet. Felnőtt: 4,50 €, gyerek (6-15): 2,50 €. Sommercard birtokában ingyenes! A Steiermark kártya is érvényes! A hivatalos honlapon találjuk az aktuális híreket, lezárásokat.  Nagyobb zivatarok, viharok után napokra is lezárhatják a szurdokot!

A túra leírása

A Wörschachklamm parkolójából indulunk a táblákkal is jelzett úton a szurdok bejárata felé, betérünk az erdőbe, átkelünk a patak hídján, majd kiérve egy aszfaltos utcára, jobbra fordulva sétálunk el a bejárati épületben lévő kasszáig. Mellette kis büfét találunk (Klammstüberl, hétfő szünnap). A belépőjegyek megváltása után, a patak medrét követve lépünk be a kezdetben még kedélyes völgybe. Évmilliók munkájába telt a Wörschachbachnak kivájni a mészkősziklákba útját, mely nagyon sokáig teljesen átjárhatatlan volt, a történet szerint csak 1880-ban mentek először végig kereskedők lovaskocsikkal a szoroson, bár igen nehéz ezt elképzelnünk, látván a szűk szurdok vadságát. Ekkortájt többnyire faúsztató mesterek tevékenykedtek a völgyben, a kivágott fákat próbálták lejuttatni a völgybe, ill. a faszenet szállították a faluba. Egy helyi fűrészüzem tulajdonosa, Gabriel Schally építtette ki végül ki az egész szurdokon átvezető, fából ácsolt hidakat, pallósorokat, 1905-re készült el az akkoriban egyedülálló technikai mestermunka. A régi út maradványait, a hidak talapzatait sok helyen láthatjuk még ma is a szurdokban. Az évszázad során viharok, zivatarok sokszor tették tönkre az utat, időnként évekig zárva volt a völgy. A közben természetvédelmi felügyelet alá került sziklaszoros a környék legnagyobb turisztikai attrakciójává vált, a hidak, lépcsők, járdák, 2014-ben estek át teljes körű felújításon, minden évben alaposan újravizsgálják a biztonsági elemeket, a biztosítást, úgyhogy nyugodtan vághatunk neki a nem mindennapi élményt jelentő Wörschachklamm látogatásának.

A bejáratnál kapott térkép segítségével tervezhetjük meg utunkat, több kisebb-nagyobb körút is kínálkozik, természetesen a szurdok felső végétől egyből vissza lehet sétálni a sietősöknek, az útvonal kétirányú, nyugodtan jöhetünk lefelé is. Az általunk javasolt kétórás túrán, a legérdekesebb látnivalókat fűzzük láncra. A kellemes erdei szakasz után hamarosan elérünk az első hídhoz, melyről már képet kaphatunk az előttünk álló izgalmakról, függőleges sziklafalak nőnek ki a mederből, vízesés robaja hallatszik, többméteres sziklalépcsőn zuhan le a patak vize. A zuhatag tetejére érve újra átkelünk a túlpartra, jól látszik merész vonalvezetésű, korláttal biztosított utunk. A sziklafalakra erősített, fából ácsolt járdákon, pallókon, lépcsősorokon kapaszkodunk egyre feljebb a szűkebbé váló szoros mélyére. Kis hidakon keresztezzük a mélyben haragosan robogó, zúgókkal, vízesésekkel tarkított patakot. Helyenként idilli medencéket képez a vízfolyás, máshol hangosan robajló vizét csak látni véljük a szűk sziklamederben.

Rövidesen felérünk a kanyon legszűkebb részéhez, a hasadék mélyéről felpillantva alig látni az eget, a 2-3 méter széles szorosban épphogy elfér utunk és a patak a függőleges, néhol aláhajló sziklafalak között. Végül egy hosszú palló vezet ki a szurdokból, a völgy hirtelen kitágul, a tőlünk jobbra folyó patak jelét sem mutatja már szilajságának, kényelmes erdei gyalogúton sétálunk ki a szurdok felső végén kialakított pihenőhelyhez. A következő elágazásnál kitérő kínálkozik a 4,5 km-re, idilli környezetben fekvő Spechtensee meglátogatására, mellette egy klasszikus hütte (Spechtenseehütte) kínál hamisítatlan „hütteélményt” rusztikus, fazsindelyes épületében (kedd szünnap). Oda-vissza két és fél órát számoljunk pihenő nélkül, ez a térképen és a táblán jelölt W5 túra. Mi jobbra fordulunk, átkelünk a Wörschach-patak hídján, és ösvényünk felfelé lódul a gyökerekkel szabdalt talajon, zsurlós aljnövényzetű, mesés erdőben. Egy árok után rövidesen elérjük utunk legmagasabb pontját (900 m), ahol egy fából épült kilátóplatformról csodálhatjuk meg a mélyben fekvő falut, az Enns széles völgyét a horizonton a Rottenmanner Tauern vonulatával.

Köteles korláttal biztosított, sziklás ösvényen ereszkedünk tovább, táblás elágazáshoz érünk, ahol a jobb oldali, lefelé tartó ágon megyünk tovább a Schwefelquelle irányába. A bal oldali út a mészkemence érintésével, a Vorberger hegyi tanya mellett, kerülővel visz a várromokhoz (W1 útvonal). Pár perc alatt érjük el a kénes forrásokat (Schwefelquellen), melyeknek szagát már messziről érezhetjük. A már 1550 óta, a helyi lakosság körében ismert, gyógyító hatású vizet végül a vár tulajdonosai aknázták ki, 1839-ben építettek a faluban egy gyógyfürdőt (Bad Wolkenstein), mely egészen 1977-ig működött, az épületet végül 1993-ban bontották le. A nem túl esztétikus forrás házikója tele van fehér tenyérlenyomatokkal, a víz egy műanyag csőből csorog ki a megviselt vályúba, egy sokat látott plasztik kancsó kínálja magát. A víz valóban kénes, érdekes módon nem meleg, mint azt feltételeznénk egy kénköves vízről, csupán 15 fokos, úgyhogy, ha van rá ingerenciánk nyugodtan pancsizhatunk egyet, de a kezünk fehér lesz és a szag sem jön le róla egyhamar.

A forrástól 10 perc kényelmes séta az enyhén lejtő úton az Eselranch vendéglője, mely a szokásos étkek, italok mellett állatsimogatót is kínál, szamár, kecskék és lámák is legelésznek az épület melletti réten. Pár lépésre, az elágazásnál balra térünk a fapallóval indító, várhoz vezető ösvényre. Kissé feljebb hosszú, korláttal védett lépcsősor vezet fel a vár egyik bástyakapuján keresztül Wolkenstein várának maradványaihoz. A meglehetősen nagy területen álló, különböző állapotban fennmaradt maradványok közt szabadon kószálhatunk, a falakról élvezhetjük az Enns völgyére, a falura táruló pazar kilátást. Az 1125-ben, az Enns völgyének ellenőrzésére épült várat 1168-ban említették hivatalos dokumentumokban, akkori tulajdonosa Ulrich von Wolkenstein volt. A stratégiailag különösen jó helyre épült vár, a helyi törvényszék helyeként az Enns-völgy középső részének legfontosabb erődítménye lett, fénykorát a Wolkenstein grófok alatt a XVI. században élte. A később az admonti apátság birtokába került várat egészen 1750-ig lakták, majd szép lassan az enyészeté lett. A jelenleg magántulajdonban álló romokat a lelkes helyi várvédő egyesület gondozza.

A várlátogatás után menjünk le a bástyakapun keresztül a keresztező útig, nem kell teljesen lemenni az Eselranch útjáig, hanem ezen a felső úton balra kanyarodva kezdjük meg ereszkedésünket a falu felé. Két jelzőtáblás elágazásnál, a parkoló felé vezető utat választva árnyas erdőben érünk vissza kiindulási pontunkra.