Admonttól a Mödlinger Hüttén át Johnsbachig

Stájerország leggrandiózusabb hosszútávú túraútvonala, „A gleccsertől a borig” nevet viseli, a Dachstein örök hóval borított vidékéről indulva fűzi láncra, egy északi és egy déli útvonalra bontva, a tartomány legjelentősebb hegyvidékeit. A közel 1000 km hosszú túra természetesen számos szakaszból áll, mi most az északi út (Nordroute) 9. szakaszát és a 10. szakasz első felét jártuk be a Gesäuse régió területén, az Enns-völgyi-Alpok csodálatos mészkőhegységében. A világ legszebb kolostori könyvtáráról ismert, álmos kis városkából, Admontból indul a 9. etapp, mely a Reichenstein irdatlan sziklapiramisa alatt fekvő Mödlinger Hüttéig vezet. Ez a szakasz már az elején két útvonalra bomlik, a normál mellett van egy kalandosabb, ún. alpin verzió is, melyek az Oberst Klinke Hütténél találkoznak. Mi kombináltuk a két variációt, az Admontból is jól látható Hahnstein csipkézett sziklagerincét a világért sem hagytuk volna ki, de a magashegyi változat több mint 2000 méterre felkapaszkodó teljes szakaszát nem mertük bevállalni. A Mödlinger Hüttétől az Ennstaler Alpen legmagasabb csúcsa, a Hochtor tövében fekvő Hesshüttéig futó 10. szakasznak pedig csak a feléig, a Johnsbachban lévő Kölblwirt fogadóig jutottunk.

A túra hossza: 22,0 km, 1.nap: 15 km, 2.nap: 7 km

A túra időtartama: 1.nap: 7 óra, 2.nap: 3-4 óra

Szintkülönbség: 1860 m fel, 1630 m le

Szállás útközben:

Mödlinger Hütte, kényelmes szállás, akár panziószerű kétágyas szobákban is. Alternatíva az Oberst Klinke Hütte.

Kiindulópont:

Admont, városközpont, az apátság előtti tér. vagy a nem messze fekvő vasútállomás.

Érkezési pont:

Johnsbach, Kölblwirt fogadó. Vissza Admontba a legegyszerűbb mód, a Sammeltaxi igénybevétele, a tervezett indulás előtt legalább egy órával kell felhívni őket, egységes díjszabás a Gesäuse régióban, 9,50 €/fő.

A túra jellege:

Nehéz, kitartást, jó erőnlétet kívánó gyalogtúra meredek erdős szakaszokon, magashegységi terepen, végig jól jelzett, kitáblázott turistautakon, ösvényeken. A Jägersteig-on történő ereszkedés fokozott figyelmet követel, meredek, morzsalékos, sziklás talaj, több helyen drótkötéllel megerősített résszel, csak gyakorlott, magabiztos túrázóknak. Kikerülhető a kissé hosszabb, de kényelmesebb szerpentinúton (Alpsteig). A Hahnstein csúcsa közelében rövid, drótköteles, sziklafalba erősített vaskampókon történő fel- és lemászás, nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A nap végén még egy jó 300 méteres ellenemelkedő vár ránk a Mödlinger Hüttéig, erőt és energiát tartalékoljunk leküzdéséhez. Vízvételi lehetőség a kb. 1410 m magasságban fakadó, az úttól pár percre elérhető Steinerner Wirt forrás. Ne hagyjuk ki, szükségünk lesz az izzasztó kaptatón utántöltésre! A Klinke Hüttében érdemes egy kicsit pihenni és erőt gyűjteni az utolsó szakaszra.  A második nap különösebb nehézségeket, kihívást már nem rejt, bár 750 méter szintet kell ereszkedni Johnsbachig. Amennyiben tovább folytatnánk a 10. szakaszon az utat a Hesshüttéig, számoljunk a délután ránk váró 800 méteres szintemelkedésre a Kölblwirt fogadótól.

A Gleccsertől a borig (Vom Gletscher zum Wein) túraútvonal

A nagyszabású, hosszútávú útvonal Stájerország szinte összes jelentősebb hegységét, turisztikai régióját érinti. Az örök hó birodalmától a mediterrán hangulatú szőlőskertekig tekereg az út, a Dachstein gleccserétől indul az első szakasz, majd annak végétől, Guttenberghaus, két, északi és déli nyomvonalra bontva folytatódik tovább. Az északi (Nordroute) út a Dachstein masszívum jellegzetes mészkőhegyei után a Gesäuse Nemzeti Park varázslatos vidékén hullámvasutazik tovább, majd Eisenerz után átlép Magas-Stájerország (Hochsteiermark) területére, a Hochschwab, a Veitsch, a Schneealpe és a Rax után, Mürzzuschlagnál fordul délnek. Átkel a szelíd Fischbachi-Alpokon, Kelet-Stájerországban, az Almenland Naturpark hegyei után a gyümölcsösökkel borított, barátságos kelet-stájer dombvidéken keresztül ér a stájer Termál- és Vulkánvidékre, ahol a szlovén határ menti Bad Radkersburg fürdőjénél ér véget. Az összesen 546 km hosszú, 35 etappból álló útvonalat kiegészítik még a Gesäuse régióban kialakított magashegységi (Alpin) verziók is.

A 377 km hosszú, 25 szakaszból álló déli útvonal (Südroute) a Guttenberg-háztól délnek veszi az irányt, végigkanyarog az Alacsony-Tauern legszebb tagján, a tengerszemekben bővelkedő, szépséges Schladminger Tauern vonulatán, majd leereszkedik a Mura völgyébe. Murau bájos óvárosa után kevésbé frekventált hegységek következnek, a Zirbitzkogel, a Pack- és a Koralpe után Délnyugat-Stájerországban bukkan ki a szőlőskertek és a borozók (Buschenschank) birodalmában, a Schilcherland (a siller borok szülőhazája) után, pedig a dél-stájerországi Leibnitz városánál fejezi be változatos útját.

A túraútvonalat természetesen bárhol megszakíthatjuk, az etappok az elérhető szálláshelyekhez vannak igazítva. Meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak azonban az egyes szakaszok közt, a könnyű sétaszerű kirándulástól az embert próbáló, magashegységi jellegű túrákig, de előzetesen tervezve mindenki megtalálhatja a neki legjobban megfelelő etappokat. Az alpesi verziók csak gyakorlott túrázóknak szólnak! A szállásokat érdemes jó pár nappal indulás előtt lefoglalni, gondosan tervezzük meg az egyes szakaszokat, nem biztos, hogy mindenhol találunk útközben vendéglátási lehetőséget vagy akár forrást.

A túra leírása

Eredeti terveink szerint a „Gleccsertől a borig” elnevezésű, tematikus hosszútávú túraútvonal északi verziójának 9., 10. és 11. etappját szerettük volna végigjárni Admonttól Radmer-ig, de egy közelgő, fenyegető hidegfrontnak köszönhetően többször is változtatni kényszerültünk nagyívű terveinken. Először a 11., elég hosszú szakaszát rövidítettük le fejben, majd később, már az indulás után voltunk kénytelenek újból módosítani, a berobbanó rossz idő és a várható minimális látótávolság miatt a 10. etapp második felét is eleresztettük. Így csak a Johnsbachban lévő Kölblwirt fogadóig jutottunk, ahol a helyi nevelésű marhából készült steak-et majszolva ért utol minket az eső, mely még napokig tartotta magát makacsul a régióban.

Az északi útvonal, Gesäuse Nemzeti Parkban futó, kilencedik és tizenegyedik szakaszának van magashegységi, ún. alpin verziója, melyek elsősorban alpesi környezetben gyakorlott túrázóknak szólnak. A 9. szakaszt mi ügyesen összekombináltuk a normál és az alpesi útvonallal, a legnehezebb részeket, a több mint 2000 m magas Kreuzkogel, Riffel csúcsok megmászását kivettük, helyette felmentünk a jóval könnyebb célpontnak tűnő, parádés kilátást nyújtó Hahnstein sziklaormára. Ellenben az útvonalban nem szereplő Jägersteig embert próbáló ösvénye sokat kivett belőlünk. A két verzió végül a Klinke Hütténél egyesül és folytatódik tovább a Mödlinger Hütte felé.

Admont központjából, a kolostor előtt húzódó Hauptstrasséről indulunk déli irányban, a vasúti sorompónál egyenesen megyünk tovább, majd az első utcánál (Oberhofallee) balra fordulunk. A hatalmas fűrésztelep előtt utunk jobbra fordul, és hangulatos fasoron hagyjuk magunk mögött a városkát. A tágas mezőre felérve érdemes visszapillantani Admontra és a mögötte húzódó Haller Mauern csipkés hegyvonulatára, balra, a hegyoldalban pedig a jelenleg szállodaként üzemelő Röthelstein kastély tornyos épülete látható. Rövidesen beérünk Kematen házcsoportja közé, ahol a sárga útjelzőtáblánál, jobbra térünk le az aszfaltról egy piros-fehér-pirossal is jelzett ösvényre. A 601. számú keskeny ösvény fúrja be magát az árnyas erdőbe, kezdetben még enyhén emelkedünk a patak mentén, a Kematengraben árkában. Kis fahídon többször is keresztezzük a patakot, közben észrevétlenül jobbra ágazik le a 601. jelzett út, mi tovább, egyenesen követjük a patakot a 601a jelű piros-fehér-pirossal festett ösvényen.

Utunk egyre markánsabban emelkedik a sűrű aljnövényzetű, nyirkos erdőben, többször is keresztezünk egy erdészeti szállítóutat, a néhol szerpentinező, jól jelzett ösvényen kitartóan, kegyetlenül kaptat egyre tovább. Ráadásul a szinte mindig párás környezetben a meredek ösvény talaja is csúszós, melyre a sziklák, gyökerek még rátesznek egy lapáttal. A nagy kapaszkodásban ne hagyjuk ki a kis kitérőt az út egyetlen vízvételi lehetőségéhez, a Steinerner Wirt forráshoz. Ehhez az 1410 m magasságban, egy hatalmas szikla tövében fakadó forráshoz, jobbra ágazik le egy kis ösvény, apró nyíl jelzi csak a letérőt, legyünk nagyon résen. A felfrissülés után még vár ránk egy izzasztó kaptató, az erdő megritkul, egyre jobban láthatók az árok mindkét oldalán a sziklafalak. A Kematengraben felső részéről visszapillantva parádés panoráma nyílik a mélyben fekvő Admontra és a mészkőhegyekre. A törpefenyők közé érve az ösvény is veszt korábbi meredekségéből és hamarosan útjelzőtáblához érünk (1635 m).

A gleccsertől a borig útvonal kihagyja a jobbra emelkedő Hahnstein sziklagerincét, de ha már itt van az ember, vétek lenne kihagyni a káprázatos kilátással kecsegtető vad bérceket. Ehhez élesen jobbra forduljunk a jelzett ösvényre, mely harántolva emelkedik a hegy oldalában, majd a sziklás bércekhez érve egy drótkötéllel biztosított szakaszon, a sziklafalba vájt vaskampókon mászunk fel a legmagasabb szikla tetején emelkedő csúcskereszthez (1697 m), ahonnan fantasztikus körpanorámát élvezhetünk tiszta időben Admontra, a mögötte húzódó Haller Mauern hegyláncára, délre az Alacsony-Tauern vonulatára. Ugyanazon az úton térünk vissza az elágazáshoz, jobbra folytatjuk utunkat, mely pár perc alatt kibukkan a Scheiblegger Hochalm (1660 m) festői fekvésű legelőin. A zöldellő rétek fölött kikandikáló Kalbling fehéren világító mészkőcsúcsa dominálja a látványt, balra a Kreuzkogel tömbje magaslik. Jelzőtáblás elágazáshoz érünk, jobbra az Alpsteig szerpentinezik lefelé a hegyről, ez egy hosszabb, de kevésbé meredek, és könnyebben járható alternatíva a Jägersteignál. Balra menjünk tovább a Kreuzkogel felé, pár perc után elérjük a Jägersteig leágazását, egyenesen megy tovább a Gleccsertől a borig útvonal alpesi szakasza, mely felkapaszkodik a Kreuzkogel tetjére, onnan átmegy a Riffl csúcsára, majd a Kalbling oldalában ereszkedik vissza a Klinke Hüttéhez, de ez, főleg ennyi szintemelkedés után már csak a hardcore túrázóknak való.

A legrövidebb út a hüttéhez a hírhedt Jägersteig (Vadász-ösvény), melyről szinte végig csodás a kilátás, de folyamatosan az utat kell néznünk, mely eleinte viszonylag kényelmesen lejt, majd a sziklás részre érve, kellemetlenül morzsalékos talajon veszt rohamosan szintet, a falhoz erősített drótkötelek nélkül nem is tudnánk biztonságban leereszkedni. Az embert próbáló ereszkedés végül egy görgeteges árokban ér véget, melyben jobbra, lefelé fordulunk, majd átkelünk a kis patakon és rövidesen leérünk a Klinke Hüttéhez vezető murvás szállítóút hajtűkanyarjához. Balra megyünk az úton, mely enyhén emelkedve ér fel a Kalbling sziklapiramisa alatt álló festői Oberst Klinke Hüttéhez (1486 m). A hütte háziasszonya, üzemeltetője, Emília magyar, szóval a szokottnál még otthonosabban érezhetjük magunkat a barátságos menedékházban. A jól megérdemelt pihenő után induljunk tovább a nap utolsó szakaszára, melyet azért nem érdemes lebecsülni, egy jó 300 méteres ereszkedés után újabb 300 méter kaptató vár még ránk. Először viszont még felmegyünk a 01. sz. piros-fehér-piros jelzésű ösvényt követve, mely később egy murvás útba torkollik, a Kalblingggatterl (1542 m) nyergébe.

A 01-es úton maradva, széles úton, mely lejjebb ösvénnyé keskenyedik ereszkedünk le a Flitzenbach kőgörgeteges medrébe, melyet lefelé követünk egy ideig. Fent a Sparafeld sziklás gerince uralja a látképet. Átkelünk a patakon, majd eleinte szintben halad ösvényünk dél felé, majd egy murvás erdészeti út keresztezése után, élesen balra fordulva meredeken kezd emelkedni utunk. Kétszer is metsszük a szállítóút kanyarjait, majd a kaptató végén kibukkanunk a Mödlinger Hütte (1523 m) előtti füves területre. Itt lesz a szállásunk, ebben a festői környezetben fekvő turistaházban zárjuk az eseménydús napot. A háztól lélegzetelállító kilátás nyílik a Reichenstein-csoport csúcsaira, közvetlenül a felettünk magasodó névadó hegyre, tőle balra pedig a Sparafeld és a Kalbling tornyosul, még a Kreuzkogel is kikukucskál kissé.

A második nap reggelén folytatjuk a „Gleccsertől a borig” utunkat, a 01. sz. murvás úton kezdjük meg hosszú ereszkedésünket Johnsbach felé, mely az Enns-völgyi-Alpok két markáns hegycsoportja, a Reichenstein- és a Hochtor-csoport közt fekszik. Eleinte a Reichensteinre nyílik remek rálátás, majd az út keletnek fordul és innentől már a Grosser Ödstein gigászi csúcsa mutatja az irányt. Másfél óra alatt kényelmesen leereszkedünk a völgybe, utunk a népszerű Donnerwirt fogadónál ér ki az országútra. Érdemes innen egy kis kitérőt tenni, a balra, jól látható Szt. Egyed-templomhoz, melynek tövében hozták létre a hegymászók temetőjét (Bergsteigerfriedhof). A több mint 500 nevet tartalmazó listán szerepel a tragédia időpontja, az áldozat neve, a szerencsétlenség helyszíne is, természetesen nem mindenkinek van itt a sírhelye, de a helyi lakosok mellett, a hegységben életét vesztett hegymászók, túrázók jó pár sírkövét találjuk meg itt.

Térjünk vissza a fogadóhoz, utunk a műúton folytatódik egy darabig, ahol az aszfalt élesen balra felfelé kanyarodik, ott mi egyenesen, az útjelzőtáblánál térünk rá egy gyalogútra, mely a hangosan dübörgő Johnsbach patakot követi. Átkelünk a meder felett, a völgy árnyékos oldalán, hangulatos erdőben sétálva egy duzzasztott tó után érünk ki a mező szélére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az Ödstein csúcsára. Keresztezünk egy szélesebb utat, egyenesen megyünk tovább, ismét beérünk az erdőbe, elmegyünk egy Kneipp-medence mellett, ahonnan hosszú, mezítlábas ösvény is indul, majd átvágunk a réten és kiérünk az országútra. Kissé balra felfelé egy csendesebb utcában találjuk az autentikus Kölblwirt fogadót, utunk végcélját. Természetesen, aki bírja, folytathatja még útját a gleccsertől a borig útvonalon, a 10. etapp felénél vagyunk, innen egy jó 800 méteres kaptató vár még a szakasz végéig, a Hochtor tövében fekvő Hesshüttéig.