Budapest egyetlen igazi mocsara gazdag élővilággal

Valódi természeti kincset rejt Budapest XVII. kerülete, a Rákosmente, közvetlenül a ferihegyi repülőtér szomszédságában rejtőzik a Merzse-mocsár, fővárosunk egyik legháborítatlanabb vizes élőhelye, a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője, hírmondója. A mocsár és környezetének élő- és növényvilágát egy 15 állomásos tanösvény segítségével ismerhetjük meg.

Megközelítés:

Gépkocsival: A XVII. kerületben lévő Rákoskert vasúti megállóhelyet a Rákoskert sugárúton keresztül elérve az út végénél balra fordulva 100 méterre átkelünk a fénysorompóval biztosított síneken, majd a néhol hepehupás földúton 1200 métert haladva egyenesen érünk a tanösvény nyitó állomásához. Csapadékos, nedves időben terjedelmes pocsolyákra számítsunk, ilyenkor csak terepjáróval célszerű menni.

Tömegközlekedéssel: legegyszerűbb Rákoskert vm.-ig menni vonattal (félóránként a Keleti pu.-ból), onnan a fent leírt útvonalon tudjuk elérni a nyitó állomást.

A túra jellege:

Egyszerű séta jól jelzett gyalogutakon, széles dűlőutakon, a Merzse-mocsár mellett keskeny, de jól járható ösvényen. Az új kilátónál lévő pihenőhelyen remek piknikezési lehetőség. Vigyünk magunkkal egy legalább kis méretű hátizsákot, melybe be tudjuk pakolni az elemózsiát, innivalót. Szúnyogriasztó legyen nálunk, még napközben is lehetnek a kis vérszívó rovarok, de késő délután biztosan meggyűlik velük a bajunk. Az útvonal nem különösebben nehéz, de azért jóval kényelmesebb egy csúszásbiztos talpú túracipőben kirándulni.

merzse-mocsar-terkep.jpg

 

A Merzse-mocsár élő- és növényvilága

A mocsár területét 1977-ben nyilvánították védetté, 1999-ben pedig 40 hektárra bővítették a védett területet. 2012-ben építették ki a 15 állomásos tanösvényt tájékoztató táblákkal. A terület két jól elkülöníthető részből áll, a nagyobbik mocsaras, lápos rész a tulajdonképpeni Merzse-mocsár, míg a kissé távolabb, a város felé lévő lápos területet Gyolcs-rétnek hívják.

A vidék növényvilága a tipikus vizes élőhelyekre jellemző. A kiszáradóban lévő, és egyre kisebb területre visszahúzódó mocsár nyílt víztükre inkább csak tavasszal, vagy nagyobb csapadékosabb időszak végén figyelhető meg. Területén kiterjedt nádas, sásos figyelhető meg, peremén bokorfüzes és fűz-nyár ligeterdő húzódik.

Élővilága is igen gazdag, több védett madárfaj is költ itt rendszeresen, mint pl. barna rétihéja, bölömbika, nádi rigó, vízityúk, a környező ligetekben megfigyelhető többek közt gyurgyalag, kakukk, vércse, karvaly, vörös vércse. természetesen fácán és fogoly is sűrűn előfordul. A madarak megfigyelésére érdemes távcsövet hoznunk.

Kétéltűek és hüllők is bőven találhatók a területen, bár mostanában mintha kevesebb békakuruttyolást hallanánk. Állítólag mocsári teknősből itt él a legtöbb a fővárosban.

Nyulakat, őzet, rókát is gyakran pillanthatunk meg, de a közelben lévő vadászház miatt talán a vadász a leggyakoribb.

Ami mindenféle leírás, utána járás nélkül is egyértelmű a látogató számára, az a rendkívül gazdag rovarpopuláció. A mocsár egésze hangos a zümmögéstől, még a közelben felszálló repülőgépek zaját is elnyomják.

A tanösvény látogatása

A tájékoztató táblákkal is ellátott állomások száma 15, bár az első állomás a Rákoskerti vasútállomáson van, 9 a Merzse-mocsár, további 5 pedig a Gyolcs-rét közelében.

A tanösvény kb. 6 km hosszú, mindegyik táblán szerepel egy térkép, így menet közben is folyamatosan képben vagyunk. A tanösvényt a 8-9. állomásnál le tudjuk rövidíteni, egyenesen menjünk tovább a kocsiúton, mely egy nagy jobb kanyarral 15 perc alatt visszavisz a kiindulási pontra.

A tanösvény legérdekesebb része a bejárattól induló kis csapás, amely a mocsár szélén visz egész a nádasba benyúló stégen álló, fából ácsolt madárlesig, ez a 2-es és a 6-os állomás közti szakasz. A madárles előtti füves tisztáson kulturált pihenőhelyet találunk padokkal. Sajnos a mocsár bejáratánál, a kis parkolónál lévő 2 és 3 számú táblákat lelkes vandálok megrongálták valamikor 2014 elején, azóta sem sikerült pótolni azokat.

A madárvártához menet, a fapallón vigyázzunk lépteinkkel, sok helyen hiányosak a deszkák, a lyukakon egy négyéves pont be tud esni a mocsárba.

A rozogának tűnő építményből szépen rálátunk a mocsár növényvilágára, bár a madarak megfigyeléséhez, egy nagy adag szerencsére és egy jó távcsőre lesz szükségünk.

A pihenőtől a tanösvény széles kocsiúton, nyárfaligeten át folytatódik, az út mellett rengeteg selyemkórót láthatunk, amely a táblák szerint egy rendkívül agresszív betolakodó idegen faj. Tény, ami tény nagyon sok van belőlük errefelé.

A tanösvény jelzése fehér alapra festett zöld béka, elég sűrűn láthatók a jelek, jól követhető a tanösvény egész vonalán. A piros + jelzés is ugyanarra megy, már a Rákoskert vm.-től követhetjük.  A 12-es állomástól visszafelé az út elég egyhangú, mezőgazdasági területek között halad nyílegyenesen a poros vagy sáros földút. Kisgyerekekkel érdemes a fentebb vázolt rövidítéssel élni.

Babakocsival nagyon nehézkesen járható a tanösvény, elsősorban a homokos, nedves időben pocsolyákkal sűrűn megtűzdelt utaknak köszönhetően, de a mocsár mellett húzódó hangulatos, vékony kis csapás sem kedvez a babakocsinak.