Vízi csodavilág Budapest közelében

A három tóból álló veresegyházi tórendszer nemcsak a horgászoknak vagy nyáron a strandolóknak tökéletes helyszín, a partjain végigfutó tanösvény bejárása remek lehetőség fővárosunk környékének talán legszebb állóvizeinek felfedezésére. A Sződrákosi-patak felduzzasztásával keletkezett tavak közül a Malom-tó már a középkor óta létezik, kis területe ellenére rendkívül változatos, népszerű homokos strandján élénk fürdőélet zajlik nyáron, nagy kiterjedésű úszólápjai gazdag és védett növény- és állatvilágot rejtenek. A középső, az Ivacsi-tó a horgászok paradicsoma, míg a legdélebbi, festői szépségű Pamut-tó orchideás rétjéről, zsombékosairól és a felette sötétlő fenyvesről ismert.

A túra hossza: 5,3 km

A túra időtartama: 2-3 óra

Szintkülönbség: gyakorlatilag nincs

Kiindulópont:

Veresegyház, Tóstrand, előtte parkoló. Megközelíthető Gödöllő felől, a faluba beérve, közvetlenül a vasúti átjáró után balra forduljunk az állomás utcán, majd a vasútűállomás előtti körforgalomból, az első utcán (Szabadság utca) térjünk le, mely egyenesen a strandhoz vezet. Vác felől, a Fő útról jobbra, Csomád felé kanyarodjunk a Mogyoródi utcára, majd a termálfürdőnél balra fordulva, a találkozók útja vezet a strand bejáratához. Tömegközlekedéssel is könnyen elérhető, legkönnyebben vonattal mehetünk a Nyugati pályaudvarról, Veresegyház vasútállomáson leszállva, a sárga sávval is jelölt Szabadság utcán 5-600 méter séta a strand bejárata.

A túra jellege:

Könnyű séta a tavak partján futó ösvényeken, gátakon, aszfaltos utcákon. Ősztől tavaszig a veresegyházi tóstrand területe szabadon látogatható, nyáron, strandszezonban, a fő épületet balról tudjuk megkerülni a Sárga sávval is jelzett ösvényen, mely a kis fém gyaloghídra vezet ki. A Malom-tó északi végén, a strandról jövet, a patak kifolyásánál nem tudjuk körbekerülni a tó északi végét, drótkerítéssel zárva van.

A túra leírása, látnivalók

A veresegyházi tórendszer három tóból áll, északi tagja, a Malom-tó a középkorban jött létre a Sződrákosi-patak felduzzasztásával, első okleveles említése 1430-ból való. Nevét a gátján épült vízimalomról kapta, az elsőt még a XV. században emelték, az utolsót, a Kemény-malmot az 1950-es években bontották le. A tavat az évszázadok folyamán elsősorban halastóként hasznosították, de a rákászat is jelentős volt, a Sződrákosi-patak neve is az egykoron gazdag folyami rák állományáról kapta nevét. Telente aratták a nádat és a jeget is kitermelték, nyaranta a haszonállatok itatása és fürdetése folyt nagyüzemben, a tóban. A két világháború közti időben alakult ki az akkor igen élénk fürdőélet, 1928-ban nyílt meg a tóstrand fürdőkabinokkal, ugrótoronnyal, csónakkölcsönzővel, még úszóversenyeket, vízilabda tornákat is szerveztek. A ma is látható főépület 1959-ben épült, a közeli termálfürdő 1992-ben nyílt meg.

A Malom-tavat 1985-ben helyezték természetvédelmi oltalom alá, déli szomszédja, az Ivacsi-tó, 1989-re kapta meg jelenlegi képét kotrással és duzzasztással, míg a Pamut-tó, a helyén fekvő, hínáros, gazdag élővilágú vadvíz, a Keszegező-tó kikotrásával az 1970-es évek végén keletkezett. A Tavirózsa Egyesület által létrehozott Veresegyházi-tavak tanösvény mindhárom tavat körüljárja, az útvonal végig a partot követi, külön jelzések nincsenek, de lehetetlen eltévedni, a parton kell maradni. Külön információs táblákat nem találunk, az állomásokat számmal jelzett, alacsony faoszlopok jelölik, bár némileg zavaróan a tanösvény füzetében közölt számokkal. A füzetet ide kattintva tudjuk letölteni.

Természetesen bárhol becsatlakozhatunk az útvonalba, kényünkre-kedvünkre rövidíthetjük is, talán a legcélszerűbb a strandtól indulni. Ősztől tavaszig bárki előtt nyitva állnak a tóstrand kapui, szabadon használható a kellemes, homokos föveny. Strandszezonban a főépület melletti ösvényen juthatunk a tóhoz, egyenesen a tó legkeskenyebb részét átívelő, fémből épült gyaloghídhoz. A három tó közül egyértelműen a Malom-tó a legvadregényesebb, a strand ellenére is. Úszólápok borította vize, terjedelmes nádasai, partjain álló puhafás ligetei varázslatos látványt nyújtanak. Déli részén, a Nagy-úszólápba kis pallósor vezet, táblák emlékeznek a tó kipusztult, védett növényeire. A parton álló, fehérre meszelt fák csak növelik a hely varázsát. Az állatvilág leggyakrabban látott példányai, a tőkés récék teljesen birtokba veszik a tó déli végét.

A gát mögött megpillantjuk az Ivacsi-tó jóval nagyobb, nyílt vízterületét, nevét az egykor a közelben álló, mára elpusztult középkori faluról, Ivacsról kapta. Elsősorban horgásztóként közkedvelt, partjainak nagy részét, főleg az északi és a keleti oldalon nádas szegélyezi, északnyugati csücskében áll a Haldorádó étterem. Déli végébe terebélyes fákkal ölelt félsziget nyúlik be, közepén kis dombon álló szoborplasztikával. A gáton a vasútvonal fut, Ivacs megállóhelyjel. Aluljárón át juthatunk a legdélebbi tavacska, az 1980 május elsején ünnepélyesen felavatott Pamut-tó partjára. Különös nevét kezelője, a Magyar Pamutipar Horgászegyesületről kapta. Keleti partján romantikus, keskeny ösvény kanyarog, felette a homokdombon, az 1950-es években telepített, tájidegen fenyves sötétlik, remek kontrasztot képezve a zsombékos, ingoványos tóparttal, a kékes színű víztükörrel. Nyáron számos orchidea fajt, pl. a mocsári nőszőfűt, láthatunk itt a ligetes lápréten, nem véletlenül lett az Orchideás-rét helyi jelentőségű természetvédelmi terület. A Pamut-tó déli vége egy nagy kiterjedésű rekettyés, igazi dzsungelszerű környezetben kanyarog ösvényünk. A tó nyugati oldala már nem annyira természetes, szép nagy platánfák állnak a parkosított parton. A tó érdekes állatfaja, az akvaristák által behurcolt, itt kedvező életfeltételeket találó édesvízi medúza, a 2-4 cm-es példányokat kis szerencsével láthatjuk is a vízben lebegni.

A tavak egész évben csodás élményt ígérnek, érdemes akár minden évszakban ellátogatni ide, a jégbefagyott tél, az ezer színben zöldülő tavasz, a tavirózsákkal borított nyári víztükör, az izzó őszi színek varázsa felejthetetlen látvány.