Rövid, látványos tanúhegyhódítás

A Tapolcai-medence jellegzetes tanúhegyei közül, a szabályos kúp alakúak közé tartozik a Gulács 393 méter magas csúcsa, melyre a hegy lábánál fekvő Nemesgulácsról mászunk fel. Elvarázsolt szépségű erdőn át érünk az 1934-ben kiépített, egészen a hegytetőig, csigavonalban feltekeredő szerpentinösvényre. Kőomlások, bazaltorgonák mentén kapaszkodunk a több helyről is káprázatos kilátást nyújtó útvonalon, a csúcsról a panoráma, a növényzet miatt nem teljes, de a Balaton nyugati medencéje, a Szent György-hegy és a Badacsony látványa kárpótol a fáradságért.

A túra hossza: 6,1 km, a vasútállomástól plusz 2 km oda-vissza.

A túra időtartama: 2 óra

Szintkülönbség: 220 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Nemesgulács, Templomcsapás utca vége. Pár parkolóhely az utca szélén. Megközelíthető tömegközlekedéssel: a Székesfehérvár – Tapolca között közlekedő személyvonat Nemesgulács-Kisapáti megállóján kell leszállni, ahonnan a Zöld sáv jelzésen kb. 1 km a Templomcsapás utca vége, a falu széle. Tapolca és Badacsony felől autóbusszal is érkezhetünk a faluba, a Vasút u. 3. szám alatti megállónál szálljunk le, ahonnan csak pár lépés a templom, egyenesen pedig a hegyünk magasodik.

A túra jellege:

Rövid, közepesen nehéz gyalogtúra jól jelzett turistautakon, visszafelé, jelzetlen, de jól követhető dűlőutakon. A Gulács tetejére vezető Kék háromszög jelű szerpentinút néhol meredek szakaszokkal tűzdelt, egy terjedelmesebb, de veszélytelen kőfolyást is keresztez. A Zöld jelzés melletti, a Gulács aljában foglalt forrás vize nem iható, érdemes a kiindulási ponton, a Templomcsapás utcában lévő nyomós kútból feltankolni, meleg, nyári napokon izzasztó lehet a kirándulás.

 

A túra leírása

Nemesgulácsról, a falu széléről, a Templomcsapás utca végéről indulunk a szemben magasló, innen kerekded kúp alakú hegy meghódítására. A Zöld sáv jelzésű, nyílegyenes földút bal oldalán széles legelő húzódik lovakkal, szarvasmarhákkal, a jobb oldalon a lovarda magas sövénykerítése kíséri utunkat.  Jól látható a Gulács oldalából nagy darabokat kiharapó, már felhagyott bazaltbánya tájsebe. Beérve az erdő fái közé, elágazáshoz érünk, jelzett utunk egy az erdőben történő illedelmes viselkedésre figyelmeztető táblánál balra fordulva enyhén emelkedik tovább a Gulács szoknyáján elterülő erdőben. A széles földút hamarosan egy rusztikus pihenőhelyhez, tűzrakóhelyhez ér, ahol az árnyas erdőben egy csábítónak ígérkező forrás csörgedezik, sajnos azonban hamar lehűti kedélyünket a betonkifolyóra helyezett „nem ivóvíz” tábla.

Zöld sávval jelzett utunk innen ösvényre vált, befordulunk a Gulács északi aljának vadregényes erdejébe. Meseszerű ligetben, indákkal terhelt méretes fák közt kacskaringózik romantikus csapásunk, figyeljük a jelzéseket, mert egy-két elágazásnál jobbra, ill. balra kell tovább menni. Az enyhén emelkedő ösvény lassan befordul a hegy keleti szoknyájára, itt egy ízben élesen balra kanyarodva folytatódik utunk, legyünk résen! Kiérünk a Kék háromszög jelű út elágazásához, melyen kissé jobbra tartva kezdjük meg kapaszkodásunkat az 1934-ben kiépített, Lóczy Lajosról elnevezett úton a hegy csúcsa felé. A Gulács meredek oldalában szerpentinező, látványos vonalvezetésű ösvény átvág egy impozáns kőfolyáson, majd bazaltorgonák mellett emelkedik néhol enyhébben, máshol kissé szuszogtatóan.

A csigavonalban tekeredő útról, a ritkás cserjés nyílásain eleinte a Badacsonyra, később a Szent György-hegyre nyílik egyre szebb kilátás. Élvezzük ki ezeket a kilátópontokat, mert a hegy tetejére érve kissé csalódottan látjuk, hogy a bozótosból csak a Balaton nyugati részére, a szigligeti halmokra és a Szent György-hegyre kapunk zavartalan panorámát. A jól megérdemelt pihenő után ugyanazon az úton ereszkedünk vissza a Zöld jelzés elágazásáig, ahol jobbra tartunk, de pár méter után belefutunk az Országos Kéktúra útvonalába. Jobbra fordulva folytatjuk túránkat a Gulács keleti szoknyájának erdeiben. Vékony ösvényünk kellemesen lejtve kanyarog a hangulatos erdőben, délnek fordul, és kiér egy szélesebb szekérútra, melyen rövidesen kibukkan az erdőből.

A nyugati irányba forduló dűlőúton szőlőskertek, présházak, hétvégi házak közt gyalogolunk, jobbra a Gulács félgömb alakú, erdős kúpjának látványa kísér. Jelzett utunk hamarosan derékszögben fordul le balra, szemben a Badacsony északi oldala dominálja a látképet. Mielőtt a Kéktúra kiérne a badacsonytomaji műútra, jobbra térünk le róla egy füves aljú, jelzetlen útra. Szőlőültetvények közt haladunk, az út végén, a keresztező dűlőúton balra fordulunk, majd rövidesen jobbra kanyarodunk egy nyílegyenes, homokos talajú útra, melyről már látszanak Nemesgulács házai is. A falu szélétől a házak és a szőlők közti poros földúton, a vízelvezető árok mentén érünk vissza kiindulási pontunkra, útközben szemügyre vehetjük a Gulács bazaltbányával sebzett arcát is, szemben pedig a Csobánc koporsó alakú tanúhegye mutatja az irányt.