A Keleti-Bakony természeti és történelmi kincsei nyomában

A Keleti-Bakony erdőrengetegében, magányos kőszirten álló Bátorkő várának maradványaihoz Várpalota felől a barlangokkal tűzdelt sziklafalakkal szegélyezett Vár-völgyön át jutunk. A szerény, de látványos romoktól a páratlan körpanorámát nyújtó, kopár tetejű, szavannaszerű Fajdas-hegy platójára megyünk, majd hangulatos, kilátásban gazdag ösvényen ereszkedünk vissza a völgybe.

A túra hossza: 11,2 km, Várpalota központjából oda-vissza plusz 2,2 km.

A túra időtartama: 3-3,5 óra, a városból 4,5 óra

Szintkülönbség: 220 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Várpalota, Mátyás király utca végénél, a régi zsidótemető előtti parkoló. Várpalota központjából, a Thury-vár mellől a Piros és a Kék kereszt jelzéseken, majd a Piros jelzést követve kb. 1100 méter.

A túra jellege:

Közepesen nehéz gyalogtúra jelzett turistautakon, ösvényeken, murvás szekérutakon. A Fajdas-hegyen jelzetlen utak, jó tájékozódó képesség nem árt. A vár meredek, de rövid kaptatóval érhető el, a romoknál óvatosan járkáljunk, a piros kereszt ösvény sziklás kilátópontjai nem biztosítottak, nagy a mélység, ne kísértsük a sorsot. Vízvételi lehetőség útközben nincs, vigyünk magunkkal kellő mennyiségű folyadékot.

A túra leírása

Várpalota széléről, a magas fallal körülvett régi zsidótemető mellől indulunk a Piros sáv jelzésű széles, murvás kocsiúton. Hamarosan elérünk egy népszerű pihenőhelyhez, a mellette futó úton vezetnek tovább a jelzések, kényelmes, murvás úton haladunk a völgy bejárata felé. Kereszteződéshez érünk, a Várvölgyi tanösvény indító táblája mellett, a jobb oldali, sorompóval lezárt úton lépünk be az árnyas fák alá. Enyhén emelkedő, széles, kavicsos úton gyalogolunk az egyre nagyobb sziklákkal, falakkal határolt, lassan szűkülő Vár-völgybe. A sziklafalakban több üreg is található, egy nagyobbacska, a Várvölgyi 1. számú barlang közvetlenül az úttól balra nyílik.

Egy kellemes, árnyas pihenőhely után balra felfelé ágazik el a Piros + jelű ösvény, itt fogunk majd visszajönni, most még egyenesen megyünk a Piros jelű szekérúton, mely a Vár-völgy alján fut. A félhomályos, szurdokszerűvé szűkülő völgyet tavasszal rengeteg medvehagyma borítja. Újabb pihenőhelyet hagyunk el, a völgy mindkét oldalán méretes sziklafalak tornyosulnak. Kissé feljebb ketté nyílik a völgy, jobbra a Vaskapu-völgy ágazik el, a Vár-völgy innen nyugati irányba kanyarodik. Jelzett utunk kissé balra egy ösvényre vált, hangulatos, árnyas pihenő- és tűzrakóhelyet mellőzünk, jobbra a hajdani, ma már kiszáradt Kálista-tó mellett megyünk el. Az ilyen agyagos aljú mélyedésekben gyűjtötték össze a csapadékvizet, hogy a háziállatokat itatni tudják. Kissé feljebb újra becsatlakozunk a Vár-völgyben vezető széles útra.

Rövidesen elágazáshoz érünk, balra tartunk, továbbra is a Piros jeleket követve, a jobb oldali út Piros + jelzéssel folytatódik a Bükkfa-kút-árokban. A hűvös, vadregényes völgyben egy jobb oldali sziklán sötéten ásít a Gazsi-lik ürege, a Vár-völgyet tekintélyes bükkfák kísérik, a sziklák is egyre közelebb húzódnak, hamarosan megpillantjuk a bal oldalon Bátorkő várának tövét, a sziklabérc és az épített fal szinte összeért az évszázadok alatt. A sziklaorom aljából a Piros L és + jelzésű meredek ösvény kapaszkodik fel a vár megmaradt falaihoz.

Bátorkő vára a XIII. században épült a Keleti-Bakony erdeiből kimagasló kőszirtre, a hegység magasabb oldalai jól elrejtették a sasfészket. Váruradalmi központként ellenőrizte a Vár-völgy és a környék fontos útvonalait. Később Károly Róbert király, majd a Konth család birtokába került, de a XV. század elején épített palotai vár szerepének megerősödésével elveszítette jelentőségét s hanyatlásnak indult. Állapota fokozatosan romlott, és a XVII. századtól kezdve már Pusztapalotának hívták. A vár egy háromemeletes toronyból és egy szűk, lépcsőfolyosón megközelíthető, mélyebb szintű bástyából állt. A torony északi fala maradt meg legépebben, egészen a tövéig fel tudunk óvatosan mászni.

A romoktól a Piros + jelű ösvényen folytatjuk túránkat, felkapaszkodunk a Vár-völgy déli oldalát képező sziklafal peremére, keskeny ösvényünk pedig kibukkan egy gyönyörűséges kilátóhelyen, a völgy fölé magasodó sziklák tetején. Parádés kilátás nyílik a mélyben fekvő Bátorkő megmaradt tornyára, a környező erdőrengetegre, a pihenőhelyen szusszanhatunk is egyet. Tegyünk egy kitérőt a Fajdas-hegyre, majd ugyanide jövünk vissza, akinek nincs ideje vagy ereje, mehet tovább egyenesen a Piros kereszt jelzéseket követve. A Fajdas-hegyre vezető útvonal elméletben a tanösvény része azonban sajnos nem jelzett (2020-as állapot), jó tájékozódási képesség vagy egy megbízható térképes, gps app jól jöhet.

A kilátóponttól a széles földúton induljunk el, az első kereszteződésnél forduljunk jobbra, a murvás kocsiúton menjünk el egyészen a ligetes erdő széléig, aztán balra célozzuk meg az innen már jól látható, szavannaszerű tájból kiemelkedő legmagasabb pontot. Az lesz a Fajdas-hegy teteje (413 m), a lapos „csúcsot” jelző magassági pont mellől tökéletes körkilátás nyílik. Előttünk a távolban jól kivehető a Balaton keleti öble, mögötte a somogyi dombok húzódnak, lent Várpalota házai látszanak, a környék jellegzetes nagyipari üzemei füstölögnek. Keletre a Baglyas-hegy kopár vonulata mögött Székesfehérvár tűnik fel, északra és nyugatra pedig a Bakony erdős halmai sorakoznak. Rendkívül megkapó látvány a fehér mészkősziklákkal pettyezett, birkák által simára legelt füves, mindig szeles plató.

Miután kigyönyörködtük magunkat, térjünk vissza ugyanazon az útvonalon a Bátorkőre néző kilátóponthoz, a Piros + jelzésű turistaútra. A keskeny, az erdőbe bújó ösvényre forduljunk rá jobbra, átvágunk egy szép tisztáson, jelzett utunk kissé jobbra tartva fúrja be magát ismét a hangulatos erdőbe és ide-oda kanyarogva, nagyjából szintet tartva fut tovább. Pár perc múlva kibukkanunk egy újabb tisztáson, melynek sziklás széle meredeken törik le a Vár-völgy felé, a kilátás elképesztő, a mélyben, sűrű, zöld erdő közepén meseszerűen emelkedik ki Bátorkő vára. Kitűnően jelzett ösvényünk innen élesen déli irányba fordulva fut tovább a Vár-völgy felső peremén, kellemes sétával érünk ki egy keresztező murvás útra, melyen pár lépést teszünk balra, aztán hirtelen jobbra hagyjuk el azt, a folytatódó Piros + jelű, romantikus ösvényen.

Kiérünk az erdő szélére, melyet szorosan követ utunk, egyre szebb kilátást élvezve a Vár-völgy túlsó, kezdetben erdős, majd fenyőligetes oldalára. Füves hegyháton ereszkedünk lassan, jól látszik a kopár, jellegzetes alakú Baglyas-hegy vonulata, előttünk már kivehetőek Várpalota házai is. Egy szép kilátóhely után a gerinc élesebbé válik és hirtelen meredeken lejteni kezd, a sziklás háton ereszkedünk le a Vár-völgybe, az út erdőbe érve balra kanyarodik és hatalmas sziklák közt ér ki  a völgyben futó Piros sáv jelzésű útra. Jobbra fordulunk és a már ismert útvonalon gyalogolunk vissza kiindulási pontunkra.