Gugyor, az Öreg-Bakony egyik legvadabb szurdoka

A Magas-Bakony mélyén fekvő Pénzesgyőr községből kiindulva fedezzük fel a hegység egyik rövid, de vad szurdokát, idilli hangulatú kaszálóit, meseszép tisztásait. A Szömörke-völgyben kanyargó Gerence egy szakasza, a Kerteskői-szurdok a Bakony egyik legvadabb pontja, érdekes kontrasztja a Pénzesgyőr feletti hangulatos vadvirágos réteknek, szép kilátást nyújtó, lankás, tágas legelőknek.

A túra hossza: 11,1 km

A túra időtartama: 4 óra

Szintkülönbség: 220 m fel, ugyanennyi le

Kiindulópont:

Pénzesgyőr, temető. A település nyugati szélén, a Fő utca végén, a Zirc-Bakonybél közti országút mentén található, mellette szabadon használható parkoló. Autóbuszmegálló a Fő utcán, a szövetkezeti bolt előtt, ugyancsak a túra útvonalán van, 200 méterre a temetőtől.

A túra jellege:

Közepesen nehéz gyalogtúra, többnyire jól jelzett turistautakon, ösvényeken. A Kerteskői-szurdok bejárása teszi kicsit nehézzé a túrát, sok a kidőlt fa, többször nagy, mohalepte sziklák közt kell átmászni, csapadékos, nedves időben veszélyesen csúszós lehet a szurdok. A patak legtöbbször nagyon alacsony vízállású vagy majdhogynem száraz, de hirtelen hóolvadás, tartósabb esőzés után megnőhet a vízszint. Szép időben gyerekekkel is bátran bevállalható a túra. Pénzesgyőr felett, a Zöld jelzésű út jelzései meglehetősen ritkásak, a villanypásztorral védett, hatalmas kukoricatáblában futó földutakon könnyen el lehet veszíteni az irányt, orientációs képesség fontos, egy jó GPS vagy térképes mobil applikáció is nagyon hasznos.

 penzesgyor-kerteskoi-szurdok-terkep.jpg

Térképkivágat: Bakony (észak) 1:40 000 (Cartographia)

A túra leírása

A több puszta összeolvadásából 1956-ban létrejött Pénzesgyőr nyugati szélén fekvő temető melletti parkolóból indulunk a Bakonybél felé tartó országúton, a Zöld sáv jelzéseket követve. Szerencsére nem kell sokat trappolni a forgalmas aszfaltút mellett, a kis híd után, ahol a műút jobbra kanyarodik, balra térünk le a Kerteskői út betonjára. A híres kerteskői méneshez vezető magánúton jó 500 métert gyalogolunk, kiérve egy nagy legelő szélére, mielőtt a kocsiút egy éles bal kanyart nem vesz, a Zöld jelzések jól láthatóan jobbra egy kis ösvényre vezetnek. A hangulatos csapás gyönyörű ligetes, ártéri erdőben vezet, átkelünk a Gerence egy kis mellékérének gázlóján, majd drótkerítéshez érünk. Jobbra lustán kanyarog a Gerence, sajnos a kerítés sok helyen olyan közel épült a patakhoz, hogy időnként elég nehéz az átkelés egy-két omlásosabb parton. Ráadásul a kerítés mellett futó ösvényen haladást, nyáron sokszor magas aljnövényzet, csalán és szúrós szederindák teszik kellemetlenné, itt nem árt a hosszú nadrág.  A kerteskői birtok kerítése elég sokáig keseríti meg túránk eme szakaszát, de szerencsére elhagyva azt, már nyugodtabban tudjuk élvezni a Gerence ártéri erdejének nyugalmát.

Szorosan a patakot követi Zöld jelzésű ösvényünk, keresztezünk egy szekérutat, ismét bebújunk az erdő sűrűjébe, a Szömörke-völgy lassan összeszűkül, és pár perc múlva balra a Zöld ∆ jelzésű csapáson tehetünk egy kitérőt a szurdok felett meredező Oltár-kő tetejére, ahonnan a növényzet miatt meglehetősen korlátozott kilátás nyílik, majd tovább a festői környezetben lévő pihenővel övezett Judit-forráshoz. Az Oltár-kő a hagyományok szerint ősi, pogány áldozóhely lehetett, a földből előbugyogó Judit-forrás pedig elsősorban hóolvadás vagy hosszabb csapadékos időszak után érdekes, ekkor az alatta fekvő mésztufalépcsőkön zúdul vagy csorog le a víz, hasonlatosan a bükki Szalajka-völgyhöz vagy a mecseki Melegmányi-völgyhöz. A térkép szerint a Zöld kör jelzés közvetlenül levezet a szurdokba, azonban 2021-ben a rengeteg kidőlt fa miatt gyakorlatilag járhatatlanná vált ez a szakasz, ugyanazon az úton menjünk vissza a Zöld sáv jelzéshez. Száraz időben amúgy sok értelme nincs a kitérőnek, a forrás száraz, a kőről pedig kilátás sincs, a hatalmas sziklát lentről a szurdokból is jól láthatjuk.

Visszatérve a Zöld sáv jelzésre, balra megyünk tovább a Kerteskői-szurdok egyre vadabbá váló mélyébe. A rövid szorost a helyiek, népies néven Gugyornak hívják. Átkelünk a patakon, majd jobbról érkezik a Z∆ jelzésű út, és belépünk a vad sziklafalak szűk, sűrű erdővel takart szorosába, ahová még a nyári napsugár is alig talál utat. A Bakony egyik legvadregényesebb szurdoka alig 300 m hosszú, az utat néhol kidőlt fák, csúszós kövek nehezítik. Meseszerű, igazi fantasy filmbe illő, vad táj ez, sajátos, hűvös mikroklímával. Mohaszőnyegek, páfrányok borítják a méretes sziklákkal tagolt talajt, az utóbbi években rengeteg fa dőlt rá keresztben a patakra és az ösvényre is egyaránt. Valódi őserdő feeling keresztülküzdeni magunkat az első pillantásra járhatatlannak tűnő ösvényen, mely olykor a sziklás mederben, máskor a part felett pár méterrel, függőleges sziklafalak tövében vezet. Egy félelmetes sziklahasadékot is láthatunk az út jobb oldalán. Kijutva a szurdokból egy tisztásra érünk, ahol a Zöld jelzés élesen jobbra, fel a hegyoldalnak fordul. Ha egyenesen megyünk tovább, átvágva a réten, egy pihenőhelyhez jutunk, mely mellett a Bányász-kút kőépítménye áll, ez egy merítős kút, kifolyója nincs, elméletileg iható.

Egy rövid emelkedő után, a következő elágazásnál a Zöld jelű útvonal balra fordul le, mi egyenesen megyünk tovább az Öreg-Kerülő-hegy oldalában enyhén emelkedő, gyönyörű gyertyános-bükkösben futó Zöld kereszt jelű úton. Szálerdőben érjük el a keresztező Piros + jelű ösvényt, melyen jobbra fordulva folytatjuk túránkat, szép szakasza ez utunknak, a keskeny út néhol csalitoson át fúrja magát, de többnyire fenséges, idős bükkök, gyertyánok, vadcseresznyefák között kanyarog. Mellőzzük a merítős Borsó-kút fazsindelyes építményét, majd kiérünk a Tájvédelmi Körzet táblájával és egy útjelzőoszloppal is jelölt útkereszteződéshez, közvetlenül a bakonybéli országút mellett. A Zöld jel innen indul a Kerteskői-szurdokba, mi maradunk a Piros kereszten és a Mária-út lila jelzésein, átkelünk az országúton, és a műúttal párhuzamosan futó ösvényünkön, a szigorúan védett, nem látogatható Nagy-Som-hegy tövében megyünk tovább. Jó darabig követjük a hallható országutat a kellemes, árnyas, egy ideig szintet tartó, majd enyhén emelkedő turistaúton, majd kiérünk egy hatalmas szántóföld szélén vezető széles szekérútra, ahol balra tartunk.

Magaslesek mellett, kényelmesen sétálunk az erdő szélén hullámzó úton, csodás kilátást élvezve Pénzesgyőrre és a mögötte magasló bakonyi hegyekre, az Iharos-tetőre, a Hajagokra és a kilátóval koronázott Papodra. Később egy szép fekvésű legelő mellett megyünk el, majd a következő kereszteződésnél, jelzett ösvényünk letér a szekérútról és egyenesen fúrja be magát az erdő fái közé. A Boltos-kút vizenyős forrásvidéke után festői ligetek mellett haladunk el, látunk egy bükkmatuzsálemet is, majd hangulatos erdőben bukkanunk ki a gyér vizű Zoltay-forrás melletti, több asztalból álló pihenőhelyen. Tovább indulunk, pár lépés után jobbra térünk le a Zöld kör jelű ösvényre, mely követi a forrástól induló vízmosás árkát. Rövidesen találkozunk a balról becsatlakozó Zöld sáv jelű úttal, innen egészen a faluig ezt követjük. A kis eret követve egy füzesnél érünk ki az erdőből, egy végeláthatatlan kukoricatáblánál. Innentől a jelzések gyakorlatilag eltűnnek, a jó tájékozódási képességünkre, de főleg egy megbízható, pontos GPS-re vagy térképes applikációra (Pl. LocusMap) hagyatkozhatunk. Többször kell a villanypásztoros kerítést keresztezni, a jelzett turistautat felváltják a széles, kerítéssel védett földutak, végül kiverekedjük magunkat a mezőgazdasági területről, füzektől kísért ösvényünk vizenyős területen át közelíti meg a falu szélén lévő majort. Kerítése mellett érünk ki a Haladás utcára, jobbra, majd odébb, balra fordulva a hajdani Fischer-kúria épülete mellett jutunk ki a műútra. Jobbra térve a Pénzesgyőr Fő utcájára, végigmasírozunk a falun, a túlsó végében található temetőig, kiindulási pontunkig.