Vadregényes szurdok, impozáns várrom, misztikus erdei temető a Vértesben

A Vértes egyik klasszikus túraútvonala a gyönyörű, sziklás Mária-szakadék szurdokán át Körtvélyespuszta elhagyatott, erdei temetőjét érintve a Vitányvár meredek csúcson magasodó falaihoz, a Vértes fenséges bükkösein, vegyes erdőin keresztül.

A túra hossza: 15,5 km

A túra időtartama: 4,5 óra

A túra jellege: Az útvonal nagyrészt az Országos Kék Túra kitűnően jelzett útvonalán halad,felváltva keskeny ösvényeken, széles erdészeti utakon. A Vitányvárhoz rövid, de meredek kaptató, egyébként kevés szintkülönbség, az emelkedők viszonylag rövidek. Több helyen találunk forrásokat, kutakat.

Útvonal: 1-es út, Birka csárda – Csákányospuszta – Mária-szakadék – Körtvélyespusztai temető – Vitányvár – Szarvas-kút – Szép Ilonka-forrás – Körtvélyespuszta – Birka csárda.

Jelzések: K – KK+ - K – KZ – K – PK+ - K+.

Kiindulópont: Birka Csárda (zárva) az 1-es főút mellett Tatabánya és Bicske között. A csárda előtt nagy aszfaltos parkoló. Buszmegálló. Buszok Tatabányáról.

vertes-vitanyvar-terkep.jpg

Térképkivágat: Vértes 1:30 000 (Szarvas-Faragó) www.map.hu 

A túra leírása

A Birka Csárda melletti parkolóból a körtvélyespusztai műúton kezdjük túránkat az Országos Kék Túra útvonalán. 5 perc séta után Csákányospuszta ritkás házai közé érünk, majd jobbra egy betonhídon át elhagyjuk az aszfaltutat, átkelünk az ősöreg fűzfák keretezte vízmosás túloldalára, ahol két romos istállóépület áll. A Kék Túra útvonalát itt jobbra terelték, mivel a régi út magánterületen halad át. Amennyiben nem akarunk kitérőt tenni, nyugodtan maradjunk a széles, köves úton, pár perc séta után jobbról találkozunk ismét a jelzéssel. Ha ragaszkodunk a jelzett úthoz, az istálló mellett menjünk el, közvetlenül a juhász bácsi lakókocsija mellett. Az esetlegesen felbukkanó kutyák barátságosak, nem kell tőlük tartanunk.

Az új, kerülő útvonal felvisz egy füves dombhátra, ahol becsatlakozik hozzá a K□ jelzés Tatabánya felől. Jobbra pár lépésre az egykori középkori falu Csákányosegyháza templomának szerény romjait látjuk. Innen az út élesen balra kanyarodik, és betorkollik a régi útvonalba. Utunkat a széles úton folytatva balról egy sportpályát hagyunk el, majd jobbra fent a hegyoldalban, a csákányospusztai kulcsosház mellett elhaladva érünk be az erdőbe, egy nagy tábla tudatja velünk, hogy a Mária-szakadék már a közelben van.

A széles út a jobbra elkanyarodik a K+ jelzéssel, mi balra egy keskeny ösvényen a K jeleket követve érünk be a Mária-szakadék árnyas, hűvös sziklái közé. A szurdok egyre mélyül, áttérünk a túloldalára, majd egyre feljebb a szurdok meredek oldalában vezet ösvényünk. A Mária-szakadék különleges sziklaalakzatai között járunk, a fehér mészkőlépcsőkön sajnos már nem zubog a patak vize, pedig hihetetlen szép látvány lehetett egykoron a lezúduló víz.

A völgyfőhöz közeledve a táj szelídebbé válik, jobbról ismét csatlakozik hozzánk a K+ jelzés, majd pár perc múlva hatalmas fák árnyékában találunk rá Körtvélyespuszta egykori temetőjére. A sejtelmes, misztikus sírkert sírkövei közt találunk néhány, a hajdani telepesek nemzetiségére emlékeztető, lesüppedt, gótbetűs, német feliratút is a XIX. század végéről, a XX. század elejéről.

A temetőtől pár méterre kiérünk a műútra, egy T alakú elágazáshoz. Ha vízre van szükségünk tegyük meg az egyenesen haladó KO jelzésen a pár perc kitérőt a Béla-forráshoz. Egyébként jobbra kanyarodunk a K jelzésen maradva, elmegyünk egy szépséges tisztás mellett, majd a jelzések balra letérnek a jobbra kanyarodó aszfaltútról, hegynek felfelé megyünk, a Körtvélyes (Bikkavas) (463 m) északi nyúlványára a valószerűtlenül zöld aljnövényzetben gyönyörködve. Utunk csodaszép bükkösön át folytatódik,  pár perc le-föl hullámzás után érünk a K rom jelzéshez, amelyen jobbra pár méter után kibukkannak a fák közül a Vitányvár romjai.

Vitányvár

A keskeny hegygerincen álló erődítményt valószínűleg a XIII. században emelték, a Rozgonyi, a Kanizsai, majd a Hédervári család volt a tulajdonosa. A török időkben a vár többször is gazdát cserélt, de 1598-ban végül is a magyar csapatok robbantották fel, hogy ne kerüljön ismét török kézre. A később az Esterházyak tulajdonába került romos vár hadászati jelentősége megszűnt, és köveinek nagy részét a lakosság elhordta a környező építkezésekhez. A gótikus stílusú belsőtornyos vár lakótornyainak falai még most is helyenként 10-15 méterre magasodnak. A romoktól szép kilátás nyílik Környe irányába. A romoknál legyünk óvatosak, nagyok a mélységek, és a falak sincsenek konzerválva!

A várromtól ugyanazon az úton térjünk vissza a K jelzéshez, a másik oldalán leereszkedő Z rom jelzésű ösvény nagyon meredek és csúszós!

Visszatérve a K jelzéshez, pár perc alatt leereszkedünk egy táblával is jelzett kereszteződéshez, balra kanyarodunk a K és a Z jelzésű mélyútra, szép bükkösben kapaszkodunk ki a völgyből. Útközben egy bükkfára faragott Rockenbauer Pál arcmás mellett sétálunk el, majd a K és a Z jelzés elválik egymástól, mi a jobbra térő K túra jelzéseit követve egy nagy irtás mellett pár perc alatt leérünk egy erdészeti műútra, ezen pár lépést balra megyünk, a jelzett út hirtelen jobbra ereszkedik le egy völgybe, ahol a Szarvas-kút csekély hozamú forrásához érünk.

Utunkat folytatva a ligetes, nyirkos völgyben rövidesen ismét kiérünk a műútra, egy nagy táblával is jelzett kereszteződéshez, itt elbúcsúzunk az Országos Kék Túra útvonalától, és balra térünk a P és K+ jelzésű széles szekérútra a Szép Ilonka-forrás felé. A Mária zarándokút jelzései is erre tartanak, 500 m megtétele után nagyon figyeljünk, mert az addig kitűnően jelzett úton eltűnnek a jelzések, és a kerítés végénél balra le kell térnünk a völgybe, amint leérünk, ismét balra megyünk, elhaladunk egy vadles mellett, majd a nevére rászolgáló Mocsár-réten átkelve folytatjuk utunkat a Szép Ilonka-forrásig.

A híres, de kissé elhanyagolt forrást elhagyva találkozunk a Z jelzéssel, itt balra fordulunk, de pár perc után egy újabb elágazásnál gyönyörű bükkerdőben a Z jelzés balra eltér, mi jobbra megyünk a kezdetben meredek kaptatón a P, a K+ és a Mária-út jelzéseit követve. Felérve a fennsíkra az út kissé jobbra kanyarodik, és egy útjelző táblánál elválik egymástól a P és a K+ jel, mi a balra tartó K+ jelzésen folytatjuk a kirándulást.

Átvágunk a fennsíkon, végig az irtás mellett, majd egy érdekes, jellegzetes fánál, egy tisztásnál jobbra fordulunk. Végül egy sűrű, tűlevelű, igen sötét és ijesztő liget szélén ismét rövid kaptató következik balra, mielőtt az út elkezd ereszkedni Körtvélyespusztára.

Kiérünk a köves útra, jobbra egy hangulatos erdei kápolna mellett haladunk el, és rövidesen az idefelé vezető útról már ismert T alakú elágazáshoz jutunk. Balra a Béla-forrás, jobbra pedig a Mária-szakadék felé vezető út. Ha nem szeretnénk megint a szurdokon végigsétálni, maradjunk az aszfaltúton, 30-35 perc sétával visszaérünk kiindulási pontunkhoz, a Birka Csárda melletti parkolóhoz.