Romantikus romtemplom az erdő mélyén

A vértesszentkereszti kolostor romjaiban is impozáns falai a magyarországi román stílusú építészet legszebb alkotásainak emléke. A Vértes hegység belsejében, az erdő mélyén álló páratlan szépségű, romantikus, festői romok meglátogatása maradandó élmény.

Az apátság története

Első írásos említése 1146-ból maradt ránk egy adománylevélben, melyben valaki földet adományozott a monostornak. Ez azt jelenti, hogy ebben az időben már szerzetesek éltek itt. A bencések a Csák nemzetséghez tartozó Ugrin ispán idején, az 1100-as évek elején érkeztek ide.

A román stílusú épületegyüttes legrégebbi része a XII. század elején épült, egyenes szentélyzáródású kis templom volt a terület északi szélén, körülötte temetőt tártak fel. A kolostor egy keleti és egy nyugati szárnnyal, délről csatlakozott hozzá. e korai templomot a XII. sz. második felében egy-egy kápolnával bővítették.

A XII.-XIII. sz. fordulóján a meglévő épületegyüttest a déli oldalon egy háromhajós templommal zárták le, melynek építését II. Ugrin esztergomi érsek támogatta. A 37 m hosszú templom belső terét három pillérpár osztotta három hajóra. A főszentély kialakítása is különleges volt, a főapszist az északi és a déli oldalon egy-egy kisebb, alacsonyabb apszis egészítette ki, amelyeket mára szépen helyreállítottak. A templomot rövid kereszthajó szelte át, két szélén állhatott a két torony. A templom alaprajza egy kettős kereszt.

Az apátság fénykora a XIII. század első felére tehető. A XIV. században a Csák nemzetség vértesi birtokai - így a Szent Kereszt apátság is – először királyi fennhatóság alá, majd Zsigmond idején a Rozgonyi család tulajdonába kerültek. Kegyuraságuk idején az épületek fokozatosan leromlotta. 1478-ban az apátság pápai engedéllyel egyesült a székesfehérvári domonkos-rendi Szent Margit-kolostorral. A domonkosok idején, 1480 körül, jelentős átépítésekre került sor. A keleti szárny kápolnával bővült, a nyugati szárnyat viszont lebontották. Anyagát felhasználva megépült az északi szárny, ekkor készült el a kerengő is.

Az apátság a török időkben elnéptelenedett és pusztulásnak indult, a XVIII. században köveit már különböző építkezésekhez kezdték elhordani. A terület 1754-től az Esterházy család tulajdonában volt, a köveket egyrészt az akkor épülő csákvári kastélyhoz, másrészt a tatai Angolparkban lévő műromokhoz használták fel. Szerencsére a kapuzat köveinek legszebb darabjait még a XVIII. században elásták a templom mellett, és csak a régészeti feltárások során kerültek elő.

A kolostormaradványokra Rómer Flóris bencés tanár a XIX. század második felében hívta fel a figyelmet, de az első kisebb feltárásra csak 1940-ben került sor, azóta több alapos régészeti kutatás is történt a területen.

Gyakorlati tudnivalók

A kolostor teljes területe kerítéssel körbe van kerítve, egy állandóan ott élő, remeteszerű életmódot folytató őr engedi be a látogatókat, és igény szerint vezetést is tart.

A romok látogatása térítésmentes.

Megközelítés:

A vértesszentkereszti romok Oroszlány közigazgatási területén találhatóak az Oroszlány és Pusztavám közti út mellett. Autóval Oroszlánytól Pusztavám felé megyünk, majd kb. 6 km múlva egy táblával is jelzett kis erdei köves úton jobbra fordulunk, és egy kilométerre a szállítószalagot elérve egy kis parkolóban tudjuk hagyni a kocsit. Onnan a zöld L jelzésű úton 5 perc alatt felsétálunk a dombon található romokhoz.

 

http://www.vertesszentkereszt.org