Elbűvölő völgyek, virágos rétek, különleges sziklák

Bolyongás a Velencei-hegység „legmagasabb” csúcsai körül, az idilli fekvésű Sukoróból kiindulva a hangulatos Hurka- és Bodza-völgyön át az Angelika-forrásig, majd a Meleg-hegy oldalában terpeszkedő Nagy-legelőn átvágva vissza a faluba. Útközben olyan érdekes sziklaalakzatokat tanulmányozhatunk, mint a Likaskő, a Gyapjaszsák vagy az Olasz Gránitfejtő, nem beszélve a Velencei-tóra nyíló gyönyörű kilátásról.

A túra hossza: 12 km

A túra időtartama: 3,5 óra

Útvonal: Sukoró – Csöpögő-völgy – Barlang-kút – Hurka-völgy – Bodza-völgy – Angelika-forrás – Nagy-legelő – Likaskő – Meleg-hegy - Gyapjaszsák – Sukoró

Jelzések: Z - P∆ - P - SP∆ - SP – S+

A túra jellege:

Könnyű,minimális szintkülönbségű gyalogtúra jól jelzett turistautakon, ösvényeken, széles földutakon. Habár több forrás is van útközben, szárazabb időben ne számítsunk rájuk, vigyünk kellő mennyiségű folyadékot magunkkal, az út egy nagy része nem árnyékos, nyári napsütésben kellemetlenül meleg lehet.

Kiindulópont:

Sukoró, Fő utca református templom. Autóval az M7 autópálya Velencei letérőjétől Sukoró – Pákozd irányában 4 km Sukoró község, tömegközlekedéssel, autóbusszal érhető el a falu. Budapestről, a Népliget állomásról közvetlenül a Székesfehérvár felé tartó buszok némelyike megáll Sukorónál, Székesfehérvárról gyakrabban közlekednek buszok Sukoróra.

 velencei-hegyseg-sukoro-terkep.jpg

 Térképkivágat: Velencei-hegység 1:25 000 (Szarvas-Faragó) www.map.hu 

A túra leírása

A Velencei-hegység lankáin elterülő, a tó északi partján lévő eszményi fekvésű Sukoróból indul kirándulásunk. A széles, lejtős, a Velencei-tóra kitűnő kilátást nyújtó Fő utcában találjuk a falu leghíresebb látnivalóját, a fehérre festett, klasszicista stílusban épült református templomot, mely elsősorban a nevezetes 1848 szeptember 29-i pákozdi csatát megelőző haditanácsról ismert. A csatát megelőző napon a templom falai között tartották gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével azt a honvéd haditanácsot, melyen szenvedélyes vitát követően a fegyveres ellenállás mellett döntöttek. A templom sajnos csak ritkán van nyitva, az előtte lévő emléktábláról ismerkedhetünk a jelentős esemény részleteiről.

A templom mögötti bal oldali utcácskán elindulva érünk a lejtős Kereszt utcára, ahol balra fordulva találkozunk a Z+ jelzéssel, majd az utca végén jobbra, majd pár méter után balra térünk immár a Z jelzéseket követve. A betonúton egy új lakópark mellett elhaladva az Erdész utcára fordulunk jobbra, majd szépen rendben tartott kiskertek, gyümölcsösök közt érünk ki a faluból. Jelzett utunk kissé balra tartva ér be az erdőbe, két gyér vizű, először a furcsa kinézetű, női fejet formázó Éva-forrást, kissé később a nevére cseppet sem rácáfoló Felső-Csepegő-forrást is érintve.

A Gádé-hegy oldalában kényelmesen emelkedő széles utunkról rövidesen balra ágazik le a P∆ jelzésű, rendkívül hangulatos ösvény, melyen nagy gránit sziklák között, szép fenyvesfoltokat keresztezve jutunk ki a Csúcsos-hegy (220 m) ligetes környékére. A hegytetőn geodéziai vasháromláb magasodik, de a csúcs kerítéssel van körülzárva. A kerítést balról mellőzve ismét betérünk a fák közé, jobbról elhagyjuk az elmocsarasodott Sági-kutat, amely leginkább egy dagonyázóhelyre hasonlít, majd kiérünk a sziklaszoros aljában fakadó Barlang-kút mellett, egy nagyon hangulatos pihenőhelyhez.

A pihenőtől jobbra megyünk tovább a P jelzésen az eleinte szűk, majd kiszélesedő, romantikus Hurka-völgyön keresztül. A kis kanyargó patakot követi az út, jobbra hatalmas sziklákat látunk a hegyoldalban, pár perc séta után kiszélesedik a völgytalp, csatlakozik hozzánk a P+ jelzés és beérünk a Velencei-hegység legszebb, legvadregényesebb részébe, a szurdokszerű, mély Bodza-völgybe.

A köves, kiszáradt, hatalmas sziklák övezte Bodza-völgy alján kanyargunk tovább, balról ágazik el a P□ jelzésű út, mely egy bronzkori földvárhoz, a több mint 3000 éves Pákozdvár maradványaihoz vezet. Maradva a P és P+ jelzésen pár perc séta után érjük el a csekély vízhozamú Angelika-forrást.

Az Angelika-forrás sziklákkal borított környékéről egy hajdani emlékmű mögött érünk ki a Meleg-hegy oldalában elterülő ligetes Nagy-legelőre. Az árnyas erdőből kibukkanva a jobb oldali  széles földúton megyünk tovább a P jelzéseket követve. Átvágunk a szép, ligetes tisztáson, rövidesen balról csatlakozik hozzánk a Sukoróból érkező Z+ jelzés, és 250 m után egy újabb kereszteződésnél balra megyünk fel a S és a P∆ jelzésű széles földúton a Meleg-hegy (351 m), a Velencei-hegység legmagasabb csúcsa felé.  A nyeregbe érve a balra letérő P∆ jelzésű ösvényen a Meleg-hegy nyugati nyergén át, több helyen szép kilátást élvezve a tóra, jutunk el a Likaskőhöz.

A Likaskő egy jellegzetes formájú, boltívszerűen egymáshoz illeszkedő nagy kőtömbökből álló sziklaalakzat. Geológiai értelemben nem igazi ingókő, mint a Pákozd mellett lévők, de eléggé látványosak az egymásra dőlő sziklák.

Visszatérve a P jelzésű széles földútra, a Meleg-hegy napos, szép kilátást adó oldalában folytatjuk utunkat, majd egy vízmű mellett elhaladva jobbra kanyarodunk és a Nadap feletti szőlőket érintve egy kereszteződéshez érünk, ahol eddigi jelzéseink a P és a S élesen balra tér Nadap felé, mi egyenesen a S+ jelen haladunk tovább Sukoró felé.

Széles, kényelmes utunk nagy, ligetes területen átvágva ér el a Sukoró határában lévő különleges sziklához, a Gyapjaszsákhoz. A vízművel szemben áll a két kisebb szikla közé beszorult, állítólag tömött zsákra emlékeztető gránittömb. Mellette hangulatos, szép kilátást adó pihenőhely. Innen a zöld levéllel jelzett tanösvényen tehetünk egy pár perces kitérőt egy másik geológiai nevezetességhez, a Köpüs-árok oldalában álló Olasz-gránitfejtő látványos sziklaalakzatához.

A Gyapjaszsáktól pár perc séta a katolikus templom, itt jobbra fordulva az Öreg utcára, hangulatos, nádfedeles házikók között érünk vissza a sukorói Fő utcára, a református templomhoz.