Kővé vált óriások, gravitációval dacoló gránitsziklák

A Velencei-hegység legérdekesebb látnivalója, a Pákozdi ingókövek varázslatos birodalma, a Velencei-tó északi partján fekvő Pákozdról egy rövid, könnyű körtúra keretében látogatható. Legjellegzetesebb sziklaformációi, a híres Kocka, mely tényleg úgy tűnik, mintha bárki el tudná mozdítani évezredes helyzetéből, a legmagasabb ponton lévő Pogány-kő fantasztikus körpanorámájával és cirill betűs graffitijével, és a legimpozánsabb mind közül a hatalmas Pandúr-kő.

 

A túra hossza: 8 km

A túra időtartama: 2,5 óra

A túra jellege:

Könnyű, rövid, gyerekekkel is végigjárható túra jól kiépített turistautakon, ösvényeken. A Pandúr-kőtől való leereszkedés igen meredek lejtő, csúszós, morzsalékos talajon, de csak 50 méter hosszú! A füves fennsíkon az utak ritkán jelzettek, az út nagy részén a jelzések nem a legfrissebbek, kopottak és nem túl sűrűn találhatóak, térképet vigyük magunkkal. Az út legnagyobbrészt napos, kevés az árnyékos útszakasz.

Útvonal: Pákozd – Bella-tó – Pogány-kő – Kocka – Pandúr-kő – Kis-Cipó – Pákozd

Kiindulópont: Pákozd, Hősök tere, a katolikus templom előtti tér. A Velencei-tó északi partján fekvő falut az M 7 autópálya lehajtójától pár km-re találjuk.

pakozdi-ingokovek-terkep.jpg

Térképkivágat: Velencei-hegység (Szarvas-Kovács) 1:25 000, www.map.hu

A túra leírása

Pákozd főteréről, a Hősök teréről indulunk. A tér egyik oldalán élelmiszerüzlet van, itt vehetünk innivalót, mert a túra során forrást, egyéb vízvételi lehetőséget nem találunk. A templom előtti kertben szép világháborús katonai emlékművet látunk. A templom és a művelődési ház között futó úton induljunk neki, majd a ház után jobbra egy kis Z + jelzésű ösvényre térünk le, mely átvezet egy hídon keresztül a Bella-patakon és balra az Ady Endre utcán át érjük el hamarosan a falu utolsó házait.

A házak közül kiérve a széles földút jobbra tart, mi azonban egyenesen maradva átvágunk egy szép réten és megpillantjuk a nyugalmat árasztó Bella-tó víztükrét. A patak duzzasztásával létrehozott, árnyas fák övezte, betonszegéllyel körülvett mesterséges tó egykoron strandfürdő volt, erről árulkodnak a szélén még mindig látható rozsdás vaslétrák, melyeken bele tudtak ereszkedni a vízbe a fürdőzők.

A tavacskát elhagyva balról hétvégi házak kerítései mellett megyünk el, majd az út véget érve felkapaszkodik egy széles szekérútra, ahol egy fán megpillantjuk a Z + mellett a Z jelzést is, itt figyeljünk, mert a zöld jelzésű út egyből betér jobbra egy gyalogösvényre az erdőbe, mely hamarosan szélesebb földes útba fejlődik. Ritkás erdőben kapaszkodunk fel a Velencei-hegység platója felé, jobbról egy drótkerítés kísér minket hosszan. Miután elhagytuk a kerítést a táj ligetesebbé válik, a kilátás a nyugatra fekvő Tompos-hegy zöld legelője felé megnyílik, és a napszítta legelőn egy jelzések nélküli kereszteződéshez érünk. a csipkebogyó és szederbokrok közt. Itt jobbra kanyarodunk, majd 5 perc séta után egy újabb kereszteződésnél találkozunk a Pákozdról feljövő P+ jelzésű úttal, itt is vigyáznunk kell, több út is találkozik a csomópontban, a balra tartó második utat válasszuk, mely enyhén emelkedve tart a hegy csúcsának irányába. Pár méter után egy kis fán meg is találjuk a Z és a P+ jelzéseket.

Pár perc múlva utunk jobbra kanyarodik kissé, és már fel is tűnik előttünk az első, lapos szikla, ahonnan már láthatjuk is a hegy csúcsán tornyosodó formációt, a Pogány-követ (241 m). A több, szabálytalan formájú gránitsziklából álló Pogány-kőtől mesés körpanoráma nyílik a Velencei-tóra és az egész Velencei-hegységre. Keleti irányban láthatjuk a hegység legmagasabb pontját, az adótoronnyal koronázott Meleg-hegyet (352 m), és a pákozdi ingókövek dimbes-dombos vidékét. A sziklán a  cirill betűs feliratokat az itt gyakorlatozó szovjet Vörös Hadsereg unatkozó bakái festették fel.

Az ingókövek területét 1953-ban, hazánk geológiai értékei közül elsőként, nyilvánították védetté. Az idők során a szél és a víz által erodált gránitfelszín keményebb, ellenállóbb sziklái kevéssé pusztultak le, így idővel kiemelkedtek környezetükből, létrehozva a jellegzetes ingókő formákat. Az egymáson egyensúlyozó sziklák olyanok, mintha emberek tették volna egymásra őket.

A legszebb példa a Pogány-kőtől pár percre északra az út mellett található híres Kocka, mely egyik élén egyensúlyoz a többi sziklán. Olyan, mintha kis erőfeszítéssel, kézzel is ki tudnánk billenteni helyzetéből.

A Kocka kitűnő fényképtémát kínál, mondanunk sem kell. Tőle pár méterre délre az út mellett találjuk a növényzettel eléggé benőtt Oroszlán-sziklát. Innen egy vékony ösvényen, a S∆ jelzésen ereszkedünk le a hegyről. A cserjésben a jelzéseket a sziklákon keressük. Elhaladunk egy mohával borított nagy, lapos szikla mellett, majd rövidesen megpillantjuk a hegység legimpozánsabb sziklaalakzatát, a gigászi gólemnek tűnő Pandúr-követ.

A Pandúr-kő egymásra hányt gömbölyded sziklái lenyűgöző látványt nyújtanak, fel is mászhatunk a tetejére, vigyázzunk azonban, igen magasak a sziklák, kapaszkodó nem nagyon van. A kővé vált óriástól, annak bal oldalán vezet le ösvényünk kellemetlenül meredeken, csúszós, morzsalékos talajon. Szerencsére egy-két perc alatt leereszkedünk a sötét völgybe.

A Gránit tanösvény tölgylevelét és a S∆ jelzéseket követve az árnyas erdőben, jobbról egy kiszáradt, hatalmas tölgyfát mellőzve érjük el a Pákozdra tartó széles sárgával jelzett földutat. Kb. 10 perc gyaloglás után érdemes jobbra egy kitérőt tennünk a tanösvényen, a Kis-Cipó sziklájához. Nem is annyira a szikla különlegessége miatt, hanem az út szépségéért, a kis ösvény, melyet eleinte csak fehér alappal jeleznek, (reméljük ki fog rá kerülni a tanösvény zöld levél jelzése is) gyönyörű tájon vezet keresztül, először felkapaszkodunk egy bájos kis füves hegykúpra, aztán a Kis-Cipó után egy hangulatos fenyvesben folytatódik a csapás, mely hamarosan visszavezet a széles földúton haladó S jelzésbe.

Jobbra mellőzzük az egykori Csorda-kút növényzettel sűrűn benőtt betongyűrűjét, majd a tanösvény jelzéseit követve jobbra letérünk a S jelzésű széles szekérútról, kiérünk egy szépséges tisztásra, majd utunk beletorkollik a szélesebb P+ jelzésű földútba, melyen balra kanyarodva, a Velencei-tóra nyíló kilátásban gyönyörködve pár száz méter után visszaérünk Pákozdra. Az Ingókő utcán végig egyenesen maradva pár perc alatt kiérünk a műútra, ahol jobbra fordulva, a Velencei-tavat megkerülő kerékpárúton érünk vissza kiindulási pontunkhoz, a templom elé.