Idilli alpesi rétek, türkizkék tengerszemek, zord sziklafalak, mesés panoráma

Tirol és az Alpok összes szépségét felvonultató, rendkívül változatos, végig grandiózus panorámát nyújtó túránk a Zugspitze déli fala alatt fekvő, festői Ehrwalder Almtól indul, ahová kényelmesen, felvonóval jutunk fel.  A Mieminger hegység és a Wetterstein csipkézett láncai páratlan hegyi kulisszái közt sétálunk az elragadó, türkizzöld színű Seebensee tengerszeméig, majd szerpentinúton kapaszkodunk fel az egy szinttel feljebb lévő, zord Drachensee felett trónoló, népszerű Coburger Hütte épületéhez. Igazi magashegységi jellegű tájon, kopár, kietlen sziklák közt mászunk fel a Tajatörl nyergébe, majd kiterjedt törmelékmezőn keresztül ereszkedünk vissza a Brendlsee érintésével a fák közé.

A túra hossza: 14,5 km

A túra időtartama: 6 óra

Szintkülönbség: 870 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont: Ehrwalder Alm, az Ehrwalder Almbahn kiskabinos felvonó hegyi állomása (1502 m).

Felvonó:

Ehrwalder Almbahn, az alsó állomás (1108 m) a Zugspitze tiroli oldalán fekvő Ehrwald délnyugati részén található. Nagy, ingyenes parkoló.

Üzemidő: nyáron, május végétől november elejéig minden nap 8.30 – 16.30, július, augusztus, szeptember: 8.00 – 17.30.

Árak (2019): felnőtt: retúr 17,50 €, gyerek (6-15):10,50, 14-16: 14,00 €, családi jegy: szülők, 2 gyerek: 45,00 € , részletes jegyárak itt!

A túra jellege:

Közepesen nehéz, magashegységi jellegű gyalogtúra kitűnően jelzett, kitáblázott turistautakon, széles, murvás utakon, erdei gyalogutakon, sziklás, meredek ösvényeken. A Seebenseeig kényelmes út, a Coburger Hüttéhez meredek kaptató, a Tajatörl nyergébe sziklás, de jól járható, biztonságos ösvény, a nyeregtől törmeléklejtőn át vezető, de nem veszélyes csapás, a Brendlseetől meredeken lejtő szerpentinút. Zivataros időben ne induljunk tovább a Coburger Hüttétől vagy a Seebenseetől! A túra nehézsége elsősorban a nagy szintkülönbségben rejlik, kitett szakaszok nincsenek. Ügyeljünk a felvonó üzemidejére, ne késsük le az utolsó kabint!

 

A túra leírása

A kiskabinos felvonó hegyi állomásától, a mindig nyüzsgő Ehrwalder Almtól indulunk, előttünk a Tiroler Haus hatalmas vendéglő komplexuma, lent az Ehrwalder Alm kissé intimebb hüttéje. Keleti irányban, a széles, murvás kocsiúton, a 34-es sz. turistaúton megyünk a völgyet követve, balra a Zugspitze masszívuma, jobbra a legelőkön túl a Mieminger-hegység égnek nyúló tornyai sorakoznak. A sífelvonó alatti elágazásnál egyenesen megyünk, pár perc alatt elérjük a barátságos Alpenglühn vendéglőt, majd kényelmes utunk keresztez egy hegyi patakot, szélesen jobbra kanyarodva enyhén emelkedve folytatódik.

Útközben szinte végig káprázatos kilátást élvezhetünk a Zugspitze gigászi mészkőtömbjére. Árnyas fenyőerdőben gyalogolunk, a következő két táblás elágazásnál mindig egyenesen megyünk a 34-esen, a Seebensee felé. Az újabb elágazásnál is maradunk a kocsiúton, melyet a moutain bike-osok is előszeretettel használnak, figyelmesen gyalogoljunk. Elmegyünk a Ganghofer’s Rast kis házikója mellett, majd egy pár nagy kanyar után kis kitérőt tehetünk a nagy táblával is jelzett kilátóhelyre, a Seebental Blick panorámateraszára. A Seebenwände függőleges sziklafalai tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik az ehrwaldi katlanra, szemben a Daniel hegycsúcsára.

Visszatérve a kocsiútra, a Seebenalmhoz közeledve egyre szebb képet kapunk az előttünk magasló, szabályos kúp alakú Sonnenspitze sziklapiramisára. Kiérünk a fenyőligetből a hüttét körülvevő széles, tágas hegyi legelőkre, a Seebenalm (1575 m) május végétől október közepéig nyitvatartó, tiroli konyhát vivő éttermének egyik specialitása, a Speckknödel (szalonnás gombóc), de az almás rétesre is sokan esküsznek. A hütte épülete felett folytatódó, meredekebbé váló kocsiúton megyünk tovább a Seebensee felé. Rövidesen egy elágazásnál letérhetünk a murvás útról balra egy kis ösvényre, mely egy sziklás részen át közvetlenül a tóhoz vezet, a kocsiút pedig átmegy a patakon és kis kerülővel ér a tóhoz.

Az elragadó szépségű, türkiz színű Seebensee (1667 m) víztükrét teljesen körülölelik a Mieminger Gebirge hegyóriásai, a szabályos kúp formájú Sonnenspitze, a tereplépcső tetején álló Coburger Hütte is jól látszik, mögötte a Drachenkopf sziklatömbje, a horizontot déli irányban pedig a Mieminger-hegység fő vonulata zárja a Grünstein és a Griesspitze cikkcakkos láncaival. Nyugatra a Tajakopf meredek hegyoldala szegélyezi a tavat, északra pedig a Zugspitze jellegzetes masszívuma uralja a látképet. A tó partja remek pihenő- és piknikezőhely, nyári melegben jó néhányan bele is merészkednek kristálytiszta vizébe. Induljunk tovább a tó keleti partján futó kocsiúton a Seebensee déli végébe. Érdemes visszapillantani, innen lehet a legjobb fotókat lőni a víztükörben tükröződő Zugspitze látképével.

A kocsiút véget ér a hütte teherfelvonójánál, a 812-es sz. ösvény pedig meredeken szerpentinezik fel a kereken 250 méterrel magasabban fekvő Coburger Hütte épületéhez. Az izzasztó kaptatóról egyre teljesebb kilátást élvezhetünk a mélyben fekvő Seebenseere és a Zugspitzére. A Coburger Hütte (1997 m) lenyűgöző helyre épült, magasan a Seebensee felett egy törpefenyővel borított hegyhátra, körbevéve a Mieminger Kette grandiózus hegycsúcsaival. A déli oldalon lent csillog a zord Drachensee víztükre, tőle balra jól kivehető túránk következő szakasza, a sziklás, kietlen Tajatörlhöz vezető ösvény. A pihenő után a 812-esen megyünk tovább, lemegyünk a Drachensee köves partja feletti részre, majd balra tartva, meredek szerpentinút kezdődik, kopár tájon kapaszkodunk, visszanézve lélegzetelállító kilátás nyílik a Drachensee-re, a hüttére, ahogy feljebb érünk, már a Seebensee víztükre is megcsillan.

Felérünk egy birkalegelőre, a táblás elágazásnál, balra ágazik le egy mászó ösvény a Vorderes Tajatörl nyeregbe, ahonnan az elülső és a hátsó Tajakopf csúcsait is meg lehet mászni, mi azonban maradunk az egyszerűbb útvonalnál, a Hinteres Tajatörl felé mászunk tovább a köves ösvényen hatalmas sziklatömbök között. A piros-fehér felfestéseket könnyen követve érünk egy elágazáshoz, a 812-es út itt jobbra tér el a Grünsteinscharte felé, mi balra fordulunk a Hinteres Tajatörl irányába. Innen már csak alig 100 méter szintet kell legyőznünk a bizarr sziklaalakzatokkal körbevett nyeregig. A Drachenkar kősivatagán keresztül kapaszkodunk fel túránk legmagasabb pontjára, a Griesspitze félelmetes északi falának aljában fekvő Hinteres Tajatörl (2259 m) nyergébe.

Élvezzük ki a káprázatos kilátást a kissé szeles nyeregből, majd vágjunk neki a lefelé vezető Ganghofer Steig útnak. Zord, szikár magashegyi tájon ereszkedünk a Griesspitze kiterjedt törmeléklejtőjén keresztül. Kora nyáron hófoltokkal is számoljunk! Utunk később kellemesebbé válik, a Brendlkar sziklavilágán vágunk át, a táblás elágazásnál balra tartunk a Ganghofer Steigot követve. Égbe törő csúcsok közt enyhén emelkedve bukkanunk ki a Vordere Tajakopf lábánál fekvő Brendlsee (1903 m) pici tengerszeménél, majd ösvényünkről pompás kilátás nyílik meg a Zugspitze fenséges tömbjére. Átvágunk egy kellemetlenül csúszós, meredek, morzsalékos törmeléklejtőn, majd leérünk a törpefenyő-övezetbe, ösvényünk meredeken kanyarog le csodás vörösfenyők közt egy keresztben futó gyalogútra.

Jobbra kanyarodunk és pár perc alatt egy sorompónál kiérünk a már ismert, Ehrwalder Alm felé tartó murvás kocsiútra, melyen jobbra fordulunk. A kb. 300 méterre lévő elágazásnál választhatunk, hogy az ismerős kocsiúton megyünk vissza kiindulópontunkra vagy egy kevésbé járt, izgalmas, de nehezebb ösvényen, a Koatiger Weg útvonalán térünk vissza. A murvás útról balra letérő Koatiger Weg eleinte kényelmesen fut a csodaszép erdőben, majd keskeny, köves csapássá válva meredeken ereszkedik le egy vadregényes völgybe, átkel egy patakon, a túloldalán felkapaszkodik a legelők szélére, majd idilli réteken keresztül megy vissza az Ehrwalder Alm épületcsoportjához.