Kilátóról kilátóra

A Soproni-hegység hazánk legkisebb területű középhegysége, a Sopronba látogató turistának érdemes kisebb-nagyobb sétákat, túrákat tenni, az elsősorban Sopronhoz közeli parkerdő jellegű, jó infrastruktúrájú hegységben.

Talán a legklasszikusabb, de mindenképpen leglátványosabb túra a hegység legszebb kilátóit csokorra fűzve mutatja be, nagyrészt a Ciklámen tanösvényen haladva.

 

Útvonal: Lövér fürdő (Egyetem) – Sörházdombi kilátó – Károly kilátó – Hétbükkfa – Alpesi út – Halomsírok – Várhely kilátó – Szalamandra tó – Fáber-rét – Gloriette kilátó – Lövérek

Táv: 13 km , 3 óra (megállók nélkül)

A túra jellege: Kényelmes, jól jelzett turistautakon, kevés emelkedővel, több helyen rövidítési lehetőséggel.

Vendéglátás: a Károly kilátótól nem messze lévő büfé.

Vízvételi lehetőség: A fenti büfénél, ill. a Természetbarát forrás.

Kiindulópont: Lövér uszoda(Lövér krt.), a városból az 1 és 2 autóbuszokkal tudunk ide eljutni legegyszerűbben, de gyalog az egyetem mellől induló zöld jelzésen a Deákkúti úton is elérhető.

Figyelem!: A Soproni-hegységben az utóbbi időben teljesen átvariálták a turistajelzéseket, még a legfrissebb kiadású térképekkel sem egyeznek legtöbb helyen a jelzések!

soproni-hg-terkep.jpg

Térképkivágat: Soproni-hg 1:40 000 (Szarvas-Faragó) melléktérkép Soproni parkerdő 1:20 000 www.map.hu 

A túra leírása

Sörházdombi kilátó

Az uszodától nem messze a műút kanyarulatában találjuk a Printz pihenőt, innen pár perces közepes kaptatóval a zöld és a zöld kereszt majd a zöld háromszög jelzésen át érjük el a fából épült, a lombkorona fölé emelkedő impozáns Sörházdombi kilátót. Nevéből is eredően a szintkülönbség nem túl nagy, viszont ez a kilátó van legközelebb a városhoz, így talán innen a legszebb a panoráma Sopronra. Jól beazonosíthatóak a város jellegzetes épületei, és a távolban a Fertő vize is megcsillanni látszik.

Visszafelé ugyanazon az úton jöhetünk vissza a Printz pihenőhöz. Az út túlsó oldalán bújik be a zöld jelzés az erdőbe, pár méter után választhatunk utat a Károly kilátóhoz, a legrövidebb, de a legmeredekebb út a zöld háromszög jelzésű kis ösvény, ez az út nem túl hosszú, de tényleg megerőltető, kényelmesebbek válasszák a zöld sáv jelzésű utat, amelyen 10 perc alatt kiérünk a Lövér kalandparkhoz.

 

Károly-kilátó

Még kényelmesebbek a Lövér Kalandparkot is megtehetik kiindulópontként, eddig lehet feljönni kocsival a kilátó felé ugyanis. A kalandparktól a műúton jutunk fel a kilátóhoz. A kilátó a Károly magaslaton (398 m) épült 1935-ben akkori modern stílusban. A masszív, 23 m magas, kőből épült toronyba belépődíj ellenében juthatunk fel (400 Ft). (A nyári hónapokban minden nap nyitva találjuk reggel 9-től este 8-ig, tavasszal és ősszel este 7-ig, novembertől márciusig  viszont hétfőn és kedden zárva tartják, és a nyitvatartási idő is rövidebb. )

Csodálatos körpanoráma fogad minket a kilátó nyitott tetejéről, az egész város és környéke a lábaink alatt hever, jó időben az Alpok közelebbi csúcsai is jól kivehetők. Láthatjuk a jellegzetes, csúcsok nélküli, lapos, hullámos hegységet, amint szép lassan beleolvad nyugat felől a burgenlandi Rozália-hegységbe, ill. a másik oldalon a Fertő tavat és nádasrengetegét.

A kilátót a műúton elhagyva találkozunk egy tornyot ábrázoló turistajelzéssel, amit számos térkép is ábrázol, egy jó darabig minket is elkísér, aztán váratlanul eltűnik majd. A bal felé tartó  út a TV-toronyhoz vezet, ide sajnos nem lehet felmenni, nem látogatható. Az út melletti büfét elhagyva kisvártatva kiérünk a kalandpark előtti kereszteződéshez,majd tovább a sárga jelzésen balra tartva az aszfaltúton pár perc múlva jelzésünk bevisz az erdőbe jobbra egy kényelmes, nyílegyenes úton. Itt már találkozunk a Ciklámen tanösvény tájékoztató tábláival és lila ciklámen jelű festésével. Egy kereszteződésnél a sárga jobbra tér el, mi maradunk a kék jelzésen és a Ciklámen tanösvényen, ismét egy kereszteződéshez érünk, amely a Hétbükkfa nevet viseli. Sajnos, ma már nem látható a névadó, az egy tőről fakadó hét törzsű bükkfa.

Alpesi út

A pihenőtől tovább követjük a kék ill. ciklámen jelzést, utunk következő részét Alpesi útnak hívják, nagyjából 400 m magasságban kanyarog a Soproni-hegység leghangulatosabb turistaútja, gyönyörű fenyvesben, erdei, vörös, jegenyefenyők büszke serege között, már-már alpesi környezetben érezhetjük magunkat, nem véletlen az elnevezés.

Kék jelzésünk áthalad egy kis fahídon, majd éles jobb kanyart véve érünk ki egy ligetesebb részre, ahol tucatnyi kora vaskori halomsírt találtak és tártak fel, az egyikbe be is kukkanthatunk, feltéve, hogy van nálunk elemlámpa vagy egy jó erős mobilfénnyel rendelkező teló.

Várhely-kilátó

A nem messe lévő Bella emlékhelynél pihenőpadokat, esőbeállót, tűzrakóhelyet alakítottak ki. Ezen a környéken a térképeken és a helyszínen található jelzések  már nyomokban is alig hasonlítanak egymásra, a Várhely-kilátó felé mutató táblához igazodjunk, ami továbbra is a Ciklámen tanösvény, a kilátóhoz közeledve a sárga és a zöld háromszög frissen festett jeleit fedezzük fel. (a térképen ez piros háromszög).

A zöld háromszögön pár perc közepes emelkedővel jutunk fel a magas, fából ácsolt kilátóhoz, a Várhely (482 m) magaslatán. Itt egykoron egy hatalmas kelta kori földvár állott, nyomait itt-ott még felfedezhetjük, de az igazi szám a hegység legmagasabb, épített kilátóval fedett csúcsáról nyerhető panoráma. Mondanunk sem kell, hogy a Soproni-hegység egésze belátható innen, a város már egy kissé távolabb került, cserében a Fertő jobban látható.

Vissza ugyanarra a zöld háromszögön jövünk a sárga háromszöggel jelzett útig, ahol balra fordulunk, megkezdjük lassú ereszkedésünket a Tacsi-árok felé, széles utunk egy helyen ketté ágazik, itt figyeljünk, a jobb oldali ágat válasszuk, ezen folyamatosan lefelé haladva, egyre jobban jobbra tartva, leérünk a völgybe egy széles köves útra. A térképeken a jelzések sajnos másfelé vezetnek, hagyatkozzunk a leírásra, ill. a ritkán jelzett sárga háromszög jelzésre.

Szalamandra-tó

A köves útra érve forduljunk jobbra, majd pár perces séta után kitárul előttünk a völgy és megpillantjuk a népszerű kirándulóhelyet, a Szalamandra-tavat. A tó oldalában ne hagyjuk ki a szépen felújított, friss, bővizű foglalt forrást, a Természetbarát-forrást. A hegység egyik legkulturáltabb pihenőjénél érdemes néhány percet időzni. Érdekes, hogy a Holland Királyság támogatásával újították fel a helyet. A tóhoz Bánfalva felől autóval is be lehet jönni, piknikezésre, sütögetésre keresve sem találnánk ideálisabb helyet a hegységben.

Fáber-rét, Gloriette-kilátó

Utunk, a sárga jelzés elhagyja a tavat, majd egy kissé balra tartva betér az erdőbe, figyeljük a fákat, itt található a hegység legnagyobb kiterjedésű szelídgesztenyése. Következő célpontunk a Fáber-rét, a térképeken jelölt sárga kereszt jelen elég nehézkesen közelíthető meg, ezért kényelmesebb, biztonságosabb, de egy kissé hosszabb, ha elmegyünk a tótól egészen a már ismert Hétbükkfa pihenőhelyig, ott balra fordulva a sárga jelzésen 50 m után az újabb kereszteződésnél a sárga kereszt jelzésen ismét balra fordulva 10 perc alatt egy nagy jobb kanyar után elérjük a varázslatos Fáber-rétet, ami a hegység egyik legszebb pontja.

A hatalmas erdei tisztáson a széles szekérúton a TV-torony felé vágunk át, majd rövidesen kiérünk egy erdészházhoz, mellette egy favágó tanpályához, innen balra kanyarodva a zöld kereszt jelzésú úton a Vas-hegy (401 m) oldalában folyamatosan ereszkedve közelítjük a várost. Balra találjuk a zöld háromszög jelzést, amely felvisz minket utunk utolsó kilátójához, a Gloriette-kilátóhoz (374 m). A terjeszkedő lombkorona miatt a körpanoráma távolról sem teljes, Sopron nyugati részére viszont jól rálátunk.

A kilátótól vagy ugyanazon az úton térünk vissza a zöld kereszt jelzéshez, vagy választhatjuk a meredeken lejtő kis ösvényt a város felé. Pár perc alatt leérünk az első házak közé, a Felsőlövérekbe. Innen nincs messze a bizarr Taródi-vár. A Hársfa soron végigsétálva, a gyönyörű villák között 10 perc alatt kiérünk az egyetem környékére, ahonnan több busszal is be tudunk jutni a városba.