Jól kiépített, vadregényes, kalandos szurdok sok mászással minden korosztálynak

A Steinwandklamm Alsó-Ausztria egyik legszebb, legvadabb és legérdekesebb karsztos sziklahasadéka. Karbantartott fahidak, lépcsősorok, vaslétrák komplex rendszerén járhatjuk végig a vadregényes kanyont. A túra csúcspontjai a jól biztosított Rudolf Decker Steig vaslétrái, köztük a hírhedt 15 méteres példány, melyet azonban ki tudunk kerülni, ill. a különböző lyukak, kisebb barlangok melyeken át vezet az út, és a híres Türkenloch barlang töksötét, kanyargós járata.

A túra hossza: 2,5 km

A túra időtartama: 1,5 óra

A túra jellege:

A Rudolf Decker Steig létráinak megmászása nem jelenthet nagy kihívást a tapasztalt túrázónak, a tériszony hátrány, óvatosan mozogjunk a sziklapárkányokon, kőhullás lehetséges! A kék jelzésen, a szurdokban maradva kikerülhetjük a Deckersteig-et, ez problémamentes. A Türkenloch járatai nagyon sötétek, zseblámpa vagy mobiltelefonfény jól jöhet. A szurdokot gyerekekkel is könnyen végigjárhatjuk, a Rudolf Decker Steigra csak mászásban gyakorlott, ügyes, bátor kicsikkel menjünk, sisak (a kőhullás ellen), ill. magunkhoz való kötéssel, az ún. „póráz” nagyban csökkenti a veszélyes helyzeteket.

Kiindulópont:

Jausenstation Reischer, vendéglő a Steinwandgraben végénél. Megközelíthető Weissenbach felől. Az A2 autópálya legközelebbi lehajtója, Leobersdorf, innen a 18. főúton Pottenstein felé, a Triesting-völgyön (Triestingtal) keresztül Furth-ig, majd balra a Steinwandklamm irányába (útjelzőtáblák).

Szintkülönbség: 240 m

 steinwandklamm.jpg

Térképkivágat: Wanderatlas Wienerwald 1:40 000 (freytag & berndt) www.freytagberndt.hu 

A túra leírása

A Reischer vendéglő (Hétfő: szünnap) melletti parkolóból (ingyenes) indulunk lefelé a kék jelzésű turistaúton, majd egy helyi termékeket is áruló kis faháznál vehetjük meg belépőnket a szurdokba. Belépő: 3,50 €, gyerek (6-14): 1,00 €. Elmegyünk egy tanya mellett, beérünk a hűvös erdőbe, és pár perc sétával elérjük a Steinwandklamm szurdokának bejáratát, egy hatalmas sziklafalakkal határolt kaput.

A szurdok útvonala tanösvény is egyben, több információs táblát találunk a környék flórájáról, faunájáról, kiépítésének, kialakulásának történetéről. A Steinwandklamm patakja az év nagy részében száraz, viszont hóolvadáskor vagy kiadós esőzések után hangosan zubogó vízesések teszik felejthetetlenné a látogatást. Magas sziklafalak közt egyre beljebb jutunk a mély hegyszorosban, jól karbantartott fahidakon, korlátokkal biztosított lépcsősorokon keresztül kapaszkodunk felfelé a vadromantikus kanyonban.

A mély, sötét szurdokban 5-10 fokkal mindig hűvösebb van, különösen nagy nyári melegben esik jól a természetes légkondicionálás. Rövidesen elágazáshoz érünk, itt választhatunk, hogy balra a piros jelzésű, meredek Rudolf Decker Steig létráit, barlangjait leküzdve jutunk-e fel, vagy tovább maradva a kék jelzésen, a szelídebb szakaszon, a patakot követve megyünk fel. Amennyiben a kalandosabb utat választjuk, úgy célszerű majd visszafelé a szurdokon keresztül jönni, ha nem akarunk létrázni, akkor a visszautat a Jagasitz vendéglőtől egy másik, kényelmes sétaúton is megtehetjük.

Rudolf Decker Steig

A kőhullás veszélye miatt a Steig csak egy irányban, alulról felfelé mászható! A pirossal jelzett útvonal mindjárt egy 4 m magas vaslétrával kezdődik, egy árkon keresztülvágva már megpillantjuk a hírhedt, a szurdok jelképének számító 15 méter magas, függőleges vaslétrát, melynek vége egy barlangba vezet. A meglehetősen ijesztőnek tűnő létra azonban, odafigyeléssel biztonságosan megmászható. Persze, tériszonyosaknak igazi rémálom.

A létra balról megkerülhető egy kevésbé kitett, rövidebb létrán. Ez az útvonal is nagyon izgalmas! A létra utáni barlangból kimászva egy sziklapárkányra érünk, ide jön fel a kerülő út is. Átbújunk egy következő lyukon, leküzdünk egy 3 méteres vaslétrát, majd egy sziklaalagúton átbújva és egy 5 m magas kürtőn, vaslétrán felkapaszkodva szép erdős részre jutunk kilátással a környező hegyekre.

Kisebb lépcsőkön, létrákon át elérjük a kék jelzésű, szurdokban futó utat, majd ezen balra tovább haladva elérünk a Türkenloch sötéten ásító bejáratához. A tájékoztató tábláról a németül tudók megismerhetik a barlang nevének eredetét, de ami a fontosabb, hogy útmutatót kapunk, hogyan is kell sérülésmentesen végigmenni a kanyargós, vaksötét járaton. Természetesen, ha van zseblámpánk, vagy jól világító mobilunk, az nagyban megkönnyíti a helyzetet. A lényeg, hogy a nappali fényből belépve a barlangba semmit sem fogunk látni.

Jobb kézzel fogjuk a fal melletti láncot, fejünket jól húzzuk be, három-négy lépés után a járat egy nagy bal kanyart vesz, aztán mindjárt egy falépcsővel indul, amin újból a napvilágra jutunk a lyukon keresztül. Sziklafalba vájt lépcsősoron jutunk fel végül a szurdok tetejére. Jutalmunk a széles, csodás panoráma. Enyhén emelkedő, kényelmes utunk erdős területen elágazáshoz ér, itt balra tartunk és széles gyalogúton emelkedünk tovább, majd a magaslat túloldalán lefelé gyalogolunk szép alpesi legelő mellett a Kreuthsattel nyeregben álló, árnyas, nagy teraszos, családias Jagasitz vendéglőig. (Szünnap: csüt., péntek)

Visszafelé két lehetőségünk van, vagy a sárga jelzésű, széles, kényelmes murvás kocsiúton megyünk le a Reischer vendéglőig (15 perc), vagy visszamegyünk a kék jelzésen a szurdokon keresztül. Az utóbbi esetben ismét át kell kelni a Türkenlochon, és az elágazásnál balra menni a kék jelzésen, mivel a Rudolf Decker Steig lefelé nem járható. A szurdokon hatalmas sziklák, függőleges falak közt ereszkedünk hidakon, lépcsőkön keresztül egyre mélyebbre, egészen a Deckersteig elágazásáig. Innen a már ismert úton jutunk vissza kiindulási pontunkra, a kanyon alsó bejáratához.