A „palóc Olümposz”

A Karancs-Medves hegyvidék legmagasabb pontja, az országhatáron tornyosuló Karancs (727 m) zöld bundás, meredek szigetként kiemelkedő tömbje nem adja meg magát könnyen. Embert próbáló, meredek kapaszkodók vezetnek fel a tetején álló, csodálatos körpanorámát nyújtó kilátóba. A hegy déli oldalában mesebeli szépségű, idilli hangulatú, buja zöld tisztások csábítgatják az elcsigázott vándort.

A túra hossza: 9,5 km

A túra időtartama: 3,5 óra

Kiindulási pont: Somoskőújfalu, vasútállomás

A túra jellege

Rövid, de megerőltető körtúra, elsősorban gyakorlott, edzett túrázóknak ajánlott. A faluból 2 km alatt több mint 400 méter szintkülönbséget kell legyőznünk, folyamatos emelkedőn, néhol igen meredek, csúszós szakaszon. Az általunk leírt útvonal végig jól jelzett csapásokon, ösvényeken, turistautakon halad. A hegytetőről levezető szakasz is meredek lejtő. Vízvételi lehetőség az út vége felé van, vigyünk magunkkal folyadékot, szükségünk lesz rá.

A túra leírása

A már Salgótarjánból is jól látható Karancsot több jelzett úton is el lehet érni, mi Somoskőújfaluból indulunk és oda is érünk vissza. A faluból a turistatérképek szerint három jelzett út vezet fel a hegyre, eredeti terveink szerint a Z jelzésűn hódítottuk volna meg a csúcsot, mely kevésbé tűnt meredeknek a térkép alapján. A falu feletti csodaszép, idilli hangulatú réteken azonban teljesen elvesztettük a jelzést, minden tájékozódási képességünk ellenére, így csalódottan fordultunk vissza a faluba, hogy a csúcstámadást a meredekebb, ámbár jól követhető és kitűnően jelzett S jelzésű útvonalon tegyük meg.

Gépkocsival a vasútállomás környékén tudunk parkolni, a sínek feletti gyalogos hídon menjünk át, itt már találkozunk a S jelzésekkel. Átérve, a kis utcán a sínek mellett, balra fordulunk és pár méter után a jelzések jobbra irányítanak egy rövid, kis utcába, az utolsó ház mellett a turistaút balra felfelé tér be az erdőbe, majd rögtön emelkedni kezd.

Kemény és még keményebb kapaszkodók tarkítják a következő félórát, fiatal tölgyerdőben érünk egyre feljebb, míg egy táblával is jelzett elágazáshoz érünk, ahol találkozunk a balról feljövő Z jelzéssel, melyen eredetileg akartunk jönni. Az út közepén határkövek figyelmeztetnek, hogy pont az országhatáron állunk. Miután kilihegtük magunkat, folytatjuk utunkat a S jelzésen a Karancs felé, az ösvény még mindig emelkedik, de ez már nem olyan vészes, és röpke negyedóra alatt újabb kereszteződéshez érünk (útjelzőtábla).

Balra kissé lejjebb egy esőbeálló van, mi jobbra megyünk és a P∆ jelzésű igen meredek ösvényen mászunk fel a Karancsra. Az embert próbáló, szuszogtató szakasz szerencsére nem hosszú, még ha annak is érezzük, és hamarosan kibukkanunk egy kis tisztáson, ahol adótorony és egy széles út fogad. Jobbra kanyarodunk és pár lépés után meglátjuk a Karancs (727 m) tetejére épült 22 m magas kilátótornyot. A torony körül pihenők, padok várják a fáradt vándorokat. Az 1989-ben épült, azóta felújított kilátó felső szintjéről páratlan körpanoráma kárpótol a fáradságért. Jól lehet látni kiinduló pontunkat, a több mint 400 méter mélyen lévő somoskőújfalui állomást is. Jó időben állítólag a Magas-Tátra csúcsai is látszanak, de a Karancs-Medvesi hegyvidék, a vulkáni eredetű kúpok, a Salgó, a Szilvás-kő, a Pécs-kő is a lábunk alatt hever. A somoskői vár jellegzetes tornyát is látjuk. A horizontot délkelet felé a Mátra hosszan húzódó vonulata zárja le.

A kilátótól visszamegyünk a P∆-ön az adótoronyig, onnan a széles úton a S∆ jelzéseken ereszkedünk le kényelmesen a Karancs-nyeregbe. Találkozva a S jelzésekkel jobbra fordulunk, majd pár lépés után maradva a széles úton, a Z+ és a S+ jelzéseket követve teszünk egy kis kitérőt a Margit-kápolnához. Elmegyünk egy szép erdei feszület mellett, a Z+ jelzések jobbra letérnek, mi pedig a S+-en maradva szép bükkerdőben egy rövid emelkedőt leküzdve érünk ki a Kápolna-hegyen (687 m) emelkedő Margit-kápolna szépen rendben tartott tisztására.

A felújított kápolna valószínűleg a XIV. században épült, a tatárjáráskor a környék erdeiben menedéket találó IV. Béla királyunk később szentté avatott leánya, Margit tiszteletére. A félig nyitott kápolna előtt, kis harangtoronyban próbálhatjuk ki harangozó tudásunkat, a fák közt pedig egy trianoni emlékművet láthatunk, melynek alsó része remeteszállásként van kialakítva.

Visszatérve a Karancs-nyeregbe, még az útjelzőtábla előtt a S jelzések jobbra lefelé vezetnek minket a hegyről. Vékony csapáson, kellemetlenül erősen lejtő, morzsalékos, csúszós oldalban ereszkedünk, végül szerpentinezve érünk le a Cseberna-völgy főjéhez. A hangulatos árokban haladva mintegy 20-25 perc alatt egy mesés szépségű tisztásra érünk. Az üdezöld réten átvágva, a végénél balra kanyarodva találjuk meg a S+ jelzéseket, melyeket követve a Kercseg-patak völgyében gyönyörű szálbükkösben folytatjuk utunkat.

A szép környezetben lévő Gyopár-forrás vizéből frissíthetjük fel magunkat, ahonnan pár perc alatt kibukkanunk a Kercseg-lapos álomszép tisztására. A valószerűtlenül szép, terebélyes, magányos fákkal ékesített rét a tarjániak közkedvelt kirándulóhelye. A S+ jelzésű út pár méter után kivisz a széles, kőbányához vezető P∆ jelzésű köves útra, ahol balra fordulunk, majd pár m után a S+ jelzések jobbra vezetnek. 20 perc kényelmes sétával, ligetes, legelős területen, szép kilátást élvezve a Salgóra és környékére érünk vissza Somoskőújfalu házai közé. Az utca végén balra kanyarodunk, és rövidesen visszaérünk a vasútállomásra, kiindulási pontunkra.