Szondy György hősi halálának helyszíne

A magyar történelem egyik leghősiesebb várostromának helyszíne, Drégely vára, a Börzsöny északi vonulatának egyik hegycsúcsát koronázza, Drégelypalánk felett. 1552-ben, a gazdag felvidéki bányavárosok ellen meginduló hatalmas török sereget négy teljes napig tartóztatta fel Szondy György várkapitány és maroknyi katonája. A rommá lőtt vár ékes mementója a magyar vitézek páratlan hősiességének. A végvári katonák és a janicsárok nyomában ma már lelkes turisták ostromolják a csak gyalogosan elérhető, szép kilátást nyújtó Várhegyen álló, nagy múltú romokat.

Drégely várának története

A vár keletkezésének pontos dátumát máig vitatják a különböző történészek, ami biztos, hogy a tatárjárás után kezdték el kiépíteni a hegytetőn álló erődítményt. A XIV. század elején már biztosan állt a vár, ekkor, 1311-ben Csák Máté seregei foglalták el, és tíz évig tartottak ki, miután a királyi koronára szállt a tulajdonjog. Zsigmond király ezt a várat is elzálogosította, végül a Tari családtól, a jobbágyság szüntelen panaszai miatt, 1438-ban a király kiváltotta a zálogjogot, és Pálóczy György esztergomi érsek örökös tulajdonába került az erőd.

Utóda, Széchy Dénes érsek megerősíttette és kibővíttette a várat, melyet az esztergomi érsekek nyári vadászkastélynak is használtak. A vár történelmi jelentősége a török betörések korával kezdődött. A vesztes mohácsi csata után ide menekült Várday Pál érsek, és állandó helyőrséget tartottak a várban. Drégely vára a gazdag felső-magyarországi bányavárosokat védő végvári láncolat előörse lett. A már akkor felújításra szoruló, folyamatos emberhiánnyal küszködő várat még egy, a lőporraktárba csapódó villámcsapás is sújtotta. Az egyre fokozódó török fenyegetettség idején Szondy Györgyöt nevezték ki várkapitánynak.

1552. július 6.-án érkezett meg a vár alá Ali budai pasa több mint tízezer főnyi seregével és nyomban körülzárta a várat. A megadásra való felszólítást kapásból elutasította Szondy, válaszul a törökök pár nap alatt, konkrétan rommá lőtték a külső falakat. Július 9.-én a nagyoroszi papot, Mártont küldte a pasa az újabb ultimátummal, Szondy ezúttal sem fogadta el a kapitulációt, viszont két apródját, Libárdyt és Sebestyént két török fogollyal együtt leküldette a pasa táborába, hogy kímélje meg életüket és nevelje őket derék vitézekké cserében a két magas rangú török hadifogoly életéért. Arany János foglalta romantikus dalba a történetet Szondy két apródja c. költeményében.

A végső ostrom előtt Szondy eltüzelte az értékesebb ingóságokat, majd rövid, de hősies küzdelemben életét nem kímélve állta az óriási túlerőben lévő török csapatok támadását. Az önfeláldozó védelemben az összes várvédő életét vesztette, a pasa, Szondy bátorságát elismerve, díszes temetést rendezett a várkapitánynak, majd sírja felett kopjafát állított.

A rommá lőtt Drégelyvárat a török már nem is használta, lent a faluban épített magának erős palánkvárat, innen a falu neve, Drégelypalánk. A hegytetőn magányosan álló vár romjait már nem állították helyre, kövei nagy részét a lakosság hordta el, más részét az idő vasfoga porlasztotta. A sorsára hagyott várrom az 1980-as évek végére a teljes pusztulás szélére került, a vár megmentésére, 1991-ben létrejött Drégelyvár Alapítvány működésének hála az utóbbi években jelentős állagmegóvási és építési munkálatok folytak a hegyen. A várrom ma már biztonságosan látogatható, 2012-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították.

A vár látogatása, megközelítése

A 444 méter magas hegyen álló Drégely várát csak gyalogosan tudjuk megközelíteni, jól járható, jelzett turistautakon. A vártól délre fekvő pihenőhelynél több turistaút is találkozik, a legkézenfekvőbb megközelítés Drégelypalánk, ill. Nagyoroszi felől kínálkozik.

Drégelypalánk felől

Autóval egészen a Schaffer-kútnál lévő parkolóig lehet eljönni, kissé körülményes módon. A 2-es főútról közvetlenül nem tudunk lekanyarodni a sínek mellett vezető makadámútra, hanem be kell mennünk a faluba, és a központtól a Drégely vára útjelző táblákat követve jutunk ki Drégelypalánkról, majd nem túl jó minőségű, köves, később hepe-hupás földúton érünk a Nomád tábor közelében fekvő parkolóhelyre. Elméletileg még kb. 150 métert tudnánk még menni, át a síneken, egészen a kút előtt kialakított pihenőhelyig, de az utat már nem ajánljuk könnyű szívvel személygépkocsiknak.

A parkolótól a P+ jelzésű úton haladva keresztezzük a síneket, majd kiérünk a Schaffer-kút (Sáferkút) szépen rendben tartott erdei pihenőhelyéhez, ahol padok, asztalok, wc is szolgálja a kirándulók kényelmét. A kút bő vize pedig áldás a várlátogatóknak.

Természetesen vonattal is jöhetünk, a Sáferkút megállónál kell leszállni a Vác-Balassagyarmat közt közlekedő vonatról, de sajnos ez kellő tervezést igényel, mivel a vonatok nagyon ritkán járnak.

A kúttól még 2 km a várrom, végig a P+ jelzéseket követve széles, folyamatosan emelkedő erdészeti úton érünk a Várhegy közvetlen aljába, ahol választhatunk, hogy a rövidebb, PL jelzésű, igen meredek ösvényen kapaszkodunk fel vagy a jóval kényelmesebb, cserébe kissé hosszabb, a várat nyugatról megkerülő P+ jelzésen megyünk fel a vár déli oldalánál kialakított pihenőhelyig.

A vár romjaitól csodás panoráma tárul fel a Börzsönyre, az Ipoly völgyére.

Nagyoroszi felől

Autóval a 2-es főútról, közvetlenül a vasútállomás után ágazik le balra egy meglehetősen rossz minőségű, kátyús betonút, mely az elhagyott honvédségi terület után még hosszan kanyarog felfelé az erdőben, 8 km múlva egy parkolóban hagyhatjuk az autót. Innen 15-20 perc kényelmes sétával, lankásan emelkedő piros sáv jelzésű turistaúton érünk a vár alatti pihenőhelyhez. Ez a változat a lábnak jóval könnyebb, az autónak kevésbé, ráadásul az erdészet fontolgatja a betonút lezárását a közforgalom elől.

Mivel a vár látogatását célszerű egybekötni a Drégelypalánkon pár éve megnyitott, színvonalas Szondi Kiállítótér meglátogatásával, a Schaffer-kút felőli megközelítést javasoljuk.

A vár romjait szabadon látogathatjuk.