A Cseres-hegység egykori tűzhányójának bizarr bazalttornyán magasló romok

A Salgótarjántól északra fekvő, történelmi Gömör különleges látnivalója, a vulkanikus jellegű Cseres-hegység egyik szabályos kúpján magasló bazalttorony tetején lévő, mára már erődítményre csak nyomokban emlékeztető ajnácskői vár. A jellegzetes, sajátos mikroklímájú, természeti rezervátumként védett Vár-hegyre rövid, meredek sétával jutunk fel a szegényes településről.

Az ajnácskői vár rövid története

A legenda szerint a vár nevét Hajnácskáról, Huba vezér lányáról kapta, akinek Ajnácskőt apja ajándékozta. A vulkáni kúpon emelt erőd első írásos említése még a tatárjárás előtti időkből való, palóc határőrök építettek hevenyészett erődöt a szikla tetején. Később, 1255 körül a gótikus kővár építését Bata ispán kezdte el. Eredetileg királyi vár volt, és uradalmi székhely, ahová további 20 község tartozott. A vár börtönébe zárták 1531-ben a híres murányi rablólovagot, Basó Mátyást. A vár 1540-ben Balassa Menyhért, majd különböző főúri családok tulajdonába került. 1556 áprilisában elfoglalta a török és a lakosság túlnyomó többségét rabszíjon hurcolta el. A királyi csapatok végül 1593-ban szabadították fel Ajnácskő várát. 1649-ben Vécsey Sándorhoz került, aki kemény kézzel építtette újjá, erősíttette meg. A Rákóczi-szabadságharc idején 1709 júniusában Bercsényi Miklós a vár udvarán fejeztette le Szegedi Ignácot hazaárulás vétkével. 1710-ben osztrák császári csapatok foglalták el a várat. A XVIII. század közepén a Vay család egyes tagjai még bebútorozott termeiben laktak, ezután azonban a vár leégett és pusztulásnak indult.

Az ajnácskői vár látogatása

A falu központi teréről, a modern, 1995-ben épült római katolikus templom elől induljunk kelet felé, a Zöld  és a Sárga sáv jelzésű utcán. Alig 300 méter séta után balra ágazik el a Sárga jelzésű gyalogút, mely mérsékelt emelkedővel ér fel a Zöld L (várrom) jelzésű utcácskához, melyen balra felfelé kanyarodva érünk fel a házak szélére, a vár területét jelképező kapuhoz. Információs táblán olvashatunk a vár történelméről, ösvényünk innen meredekebben kapaszkodik fel a Várhegyre. A védett természeti rezervátumként számon tartott hegy sajátos mikroklímájának köszönhetően különleges flórával és faunával rendelkezik. A várhegy bazaltos-tufás sziklaszirtje az egykori tűzhányó kürtőjének lepusztult maradványa.

Néhány védett növényfaja, az ezüst pimpó, a közönséges sárga kövirózsa vagy az aranyos fodorka, de pusztai árvalányhajat is fedezhetünk fel a hegyoldalban. Az állatvilág eredeti képviselői között előfordul az imádkozó sáska, a bikapók és a zöld gyík, de hollók és karvalyok is gyakran felkeresik, éjjel pedig denevér szárnyak surrogásától hangos a hegy környéke.

A vár épületeiből már csak szerény hírmondóként maradtak meg csekély falrészletek, érdekes része a táblával is jelzett ún. Ablak vagy Lyukas kő, mely tulajdonképpen egy kapuszerű nyílás egészen fent a sziklák megközelíthetetlen részén. A sziklák tetejéig fel sem lehet mászni, de a kilátás fantasztikus, már ezért megérte a rövid kaptató, információs tábla is segít a Cseres-hegység csúcsainak beazonosításához, szép időben a Kékes is kibukkan a horizonton. Klasszikus várélményre ne számítsunk, de a hely varázsa lenyűgöző.

Gyakorlati tudnivalók

Cím, megközelítés:

Hajnáčka, Ajnácskő, Várhegy. Legegyszerűbben Salgótarján felől, Füleken keresztül lehet megközelíteni. Fülekről (Fil’akovo) az 571-es úton menjünk, a városból még 15 km Ajnácskő. A falu központi terén, a templom előtt tudunk parkolni.

Nyitvatartás, belépő: A vár szabadon látogatható, a terület nincs elkerítve.