Szép kilátást nyújtó, ligetes bérceken, fenséges bükkösökön át Magyarország tetejére

A közkedvelt mátrai üdülőhelyről, Mátrafüredről indulunk Magyarország legmagasabb csúcsa, a Kékes meghódítására. Felfelé a Benevár romjait érintve a sziklás Vaskapun és a Remete-bércen keresztül emelkedünk, majd lefelé a mátrai kőtengeren át ereszkedünk vissza.

A túra hossza: 13 km

A túra időtartama: 4,5 óra

Kiindulópont: Mátrafüred, a Hegyi Sportok Bázisa mögötti parkoló, a 24-es út jobb oldalán Gyöngyös felől. A Gyöngyösről induló kisvasút mátrafüredi végállomása pár perces séta.

Útvonal: Mátrafüred – Benevár – Vaskapu – Széles-parlag – Remete-bérc – Kékes – Petső-kút – Vályus-kút – Kőtenger – Vizes-Kesző – Csepegő-kút - Mátrafüred

A túra jellege

Közepes nehézségű körtúra kitűnően, frissen festett, jelzett turistautakon, ösvényeken. A szintkülönbség relatíve sok (650 m, le, ugyanannyi fel), de viszonylag hosszú távon, egyenletesen oszlik el, ezért nem túl megerőltető a kapaszkodó. Vízvételi lehetőség van az út közben érintett forrásokból, ill. Kékestetőn.

matrafured-benevar-terkep.jpg

Térképkivágat: Mátra 1:30 000 (Szarvas-Faragó), www.map.hu 

A túra leírása

Mátrafüreden, a Hegyi Sportok Bázisa épülete mögötti parkolóból (fizetős wc) indulunk észak felé a bővizű Bene-patak menti erdei pihenőhelyek mellett futó betonúton a K+ és K∆ jelzéseket követve. Egy elágazásnál a betonút jobbra tér, jelzéseink pedig egyenesen egy kis, meredeken meginduló ösvényre vezetnek. Cserjés tölgyesben kapaszkodunk a Benevár-bércen, pár percen belül újabb jelzőtáblás elágazáshoz jutunk, itt utunk kettéválik, a K∆ jelek jobbra levezetnek a Malomárokba, mi a bal oldali ágon a K+ jelzésű lassan emelkedő turistaúton megyünk tovább felfelé a bércen.

Közepes emelkedőn pár perc alatt érjük el a bérc déli letörésére emelt hajdani Benevár (471 m) romjait. A tatárjárás után, a Csobánka család által építtetett erősség első okleveles említése 1301-ből való. A Károly Róbert királlyal szembenálló Csobánkákat a király minden vagyonuktól megfosztotta, később a várat több tulajdonváltás után, valószínűleg a husziták rombolták le a XV. században. Az azóta pusztuló, kettős sáncárokkal körülvett vár falmaradványait az 1980-as években feltárták, rekonstruálták.

A romoktól utunk folyamatosan, de nem megerőltetően emelkedik a Benevár-bérc gerincén. Gyönyörű, kis, ligetes tisztásokon vágunk át, majd keresztezünk egy erdészeti szintutat, és az út baloldalán egy késő bronzkori erősség kősáncait figyelhetjük meg. A Mátrában a történelmi romokra három függőleges piros pontból álló jelzés figyelmeztet. Keskeny, jól kitaposott ösvényünk sziklás részhez ér, a Vaskapu sziklavonulatát keresztezzük. A monda szerint, a Törökök piacának is nevezett részen, a sziklák alatt kerestek menedéket a menekülő törökök.

A Vaskapu sziklái után az emelkedő szelídül, a vadvirágos tisztások sokasodnak, a Széles-parlag nevű csodaszép területről megkapó kilátás nyílik jobbra, a Sár-hegy és Gyöngyös felé. Rövidesen a jelzés mutatja a kis kitérőt jobbra, a Remete-barlang sziklafülkéje felé. A sziklaképződményt egy-két perces kényelmes sétával érjük el. Visszatérve a K+ útra, egy újabb bronzkori kősáncon vágunk át, majd egy hatalmas területű erdőirtás szélére érünk. A kerítéssel körbekerített területen valaha a Ménes-csapási fenyves állt, ma már csak a tuskókat lehet látni, de az újonnan ültetett pici fenyőcsemeték is egyre több helyen találnak utat maguknak. Létrán megyünk át a kerítésen, majd átvágva a széles, napos térségen, egy újabb létrán át jutunk be a Kékes csúcsát borító fenséges bükkerdőbe.

A hatalmas, büszke bükkfák közt balról csatlakozik hozzánk a Mátraházáról érkező P+, a Nagy-nyak gerincén lévő vízmű hengerépítményei közt érjük el a négyeshatári erdészeti utat, innen a  jobbról érkező K∆ jelzéssel egyesülve jutunk ki a Kékestetőre vezető országút aszfaltjára. Metszük a műút hajtűkanyarját, majd felkapaszkodunk a gyér vizű Jávoros-forrás melletti pihenőhelyhez. Ismét keresztezzük a műutat, hatalmas termetű, idős bükkfák közt emelkedő utunk pár perc alatt kibukkan a Kékestetői parkolónál. Innen már látjuk a Kékestetői TV-tornyot, és a sípálya felső állomása mellett eljőve érünk fel a Kékes (1014 m) jellegzetes nemzeti színű csúcskőjéhez. A TV-torony kilátóként is funkcionáló teraszáról parádés körpanoráma nyílik, tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is jól látszanak.

Visszafelé a P és a Z jelzéseket követve érintjük a motorosok emlékhelyét, a szanatórium kerítése mellett lépcsős sétányon jutunk le a gyógyintézet főbejáratához, majd a műúton jobbra fordulva haladunk tovább. A kereszteződésnél, ahol a sípálya felé tartó út csatlakozik, balra megyünk, majd a hajtűkanyarokat levágva, egy csendes aszfaltútra balra vezetnek a P és a Z jelzések. Hatalmas fenyők közt, a szanatórium déli kerítése mellett szintben gyalogolunk, de pár perc múlva a jelzések hirtelen jobbra mutatnak. Megkerülünk egy fenyvest, majd a jelzések szétválnak, mi a jobbra tartó Z jelzéseket követjük.

Gyönyörű bükkösben, enyhe lejtőn érjük el a gyér vizű Pezső-kút forrását, majd kényelmesen ereszkedő ösvényünk többször keresztezi a kanyargó erdészeti dózerutat, és hamarosan elérjük a Vályús-kút nem működő forrását egy düledező kunyhó mellett. Innen balra a Z+ jelzésű út indul a Négyeshatárhoz. Erősebb lejtővel keresztezzük a szállítóutat, majd az egyre jobban megszaporodó mohos sziklák közt meredeken ereszkedve a Kossuth-kút kiszáradt forrásához kanyarodunk.

 Az erőteljesen jobbra lefelé kanyarodó úttól balra fel, a völgy zárlatában a Fehér-köves kőtengere fehérlik a fák mögött. A jellegzetes mátrai kőtengert elkerüli az út, messziről láthatjuk a világító, kopár görgeteget, utunk csak a völgybe lejjebb gurult mohos szikladarabok közt halad. Patakmenti, folyamatosan lejtő, köves szekérúton követjük a Z jelzést, majd az ösvény az összeszűkülő völgyben, a Vizes-Kesző magas partján halad tovább. Rövidesen elérjük a Peres-bérc felől érkező P jelzést, átkelünk a patakon, a túloldalon pedig a széles erdészeti út mellett a nevével ellentétben jó hozamú Csepegő-forrás fogad.

Folytatjuk utunkat a P és a Z jelzésű széles erdészeti úton, majd annak kanyarját átvágva vékony ösvényen kapaszkodunk fel a Kőporos-tető nyakába. Innen a köves, cserjésben ereszkedő csapáson végül kibukkanunk egy pihenőhelynél, ahonnan már csak pár lépés a Bene-patak, a hídon átkelve, balra fordulva a betonútra, visszaérünk kiindulási pontunkra a mátrafüredi parkolóhoz.