A legeredetibb felvidéki bányaváros

A hegyekkel körülvett káprázatos fekvésű Selmecbánya (Banská Štiavnica), a Világörökség része, a közép-szlovákiai bányavárosok legszebbike. Gyönyörű, történelmi hangulatot árasztó óvárosának terei, hangulatos, a domboldalakon kanyargó utcácskái, dombokon magasodó erődítményei, impozáns kálváriája népszerű turistacélponttá teszik. Az utóbbi években idegenforgalmi infrastruktúrája is felnőni látszik a feladathoz, kitűnő szálláshelyek és változatos, színvonalas vendéglátóhelyek várják a látogatókat.

A város rövid története

A Selmeci-hegység mélyén rejtőző gazdag érclelőhelyek már évezredek óta ismertek voltak, a XI. században a bencés rend kapott bányajogot, a tatárjárás után IV. Béla német bányászokat telepített ide és szabad királyi várossá tette Selmecbányát. A középkor folyamán Európa leggazdagabb ezüst lelőhelyei közé tartozó Selmec első virágkorát a XIV. és a XV. században élte. A bányászat eleinte a gazdag helyi polgárság kezében volt, majd később a kincstár lett a tulajdonos.

A török többször is veszélyeztette a várost, elfoglalni azonban sohasem tudta. Az Amerikából beözönlő ezüst dömping miatt kissé visszaesett a város fejlődése, de az új, Selmecen bevezetett számos műszaki újdonságnak köszönhetően a XVIII. századra ismét felvirágzott a város. A városnak a bányászatban betöltött vezető szerepét ismerte el Mária Terézia, amikor 1763-ban Bányászati Akadémiát alapított Selmecbányán, mely az akkori világ első felsőfokú műszaki iskolájának számított.

Az 1700-as években az ország egyik legnagyobb városának számító Selmecbányának 25 000 lakosa volt. Később a bányák kimerülésével a város elvesztette jelentőségét, a hegyek közé zárt települést elkerülte a nagyobb mértékű iparosítás, így meg tudta őrizni középkori és barokk kori képét. Ma már alig több mint 10 000 ember lakik itt, túlnyomórészt szlovákok. A csehszlovák időkben meglehetősen leromlott épületek zömének felújítása az 1993-as Világörökségre való felkerülés után megkezdődött.

A város látnivalói

A Selmeci-hegység 900-1000 m magas hegyei közti katlanban fekvő város teraszosan épült, szinte egyetlen egyenes utcája sincsen, minden tere, utcája más szinten fekszik. A szlovák városoktól eltérően nagyon kevés szocialista rombolás látszik a belvárosban, az utcakép meglehetősen egységes, a város teljes belterülete védett műemlék. Hosszú főutcája, a macskaköves, sokszor zavaróan forgalmas Kammerhofská, főtere a Szentháromság-tér (Námestie Sv. Trojice), ill. a hozzá kapcsolódó Radničné námestie.

Óvár (Stary Zámok)

A főtér feletti dombot koronázó, egykori gótikus templomból erőddé átépített impozáns épület.

Újvár, Leányvár (Novy Zámok)

Az óváros déli részén, egy magas dombon álló török ellen épült reneszánsz erődítmény.

Kálvária

A történelmi Magyarország legszebb kálváriája a város keleti szélén, egy 727 m magas vulkanikus kúpról tekint le a városra.

Szentháromság-tér

A város hosszúkás, lejtős főterét (Námestie Sv Trojice) impozáns barokk és reneszánsz házak keretezik, közepén egy monumentális barokk kori Szentháromság-oszlop, Dionysius Ignatius Stanetti alkotása (1764). A tér déli oldalát a XV. század végén épült gótikus stílusú Szent Katalin-templom zárja le. Az egyhajós csarnoktemplom hálóboltozata figyelemre méltó, legértékesebb részei a gótikus, növénymintás díszítésű keresztelőkút és az 1506-ból származó Madonna-szobor. A templom csak a nyári hónapokban van nyitva.

A templom mellett álló szép, karcsú tornyos épület az egykori városháza, az eredetileg a XIV. században épült ház mai barokkos külsejét a XVIII. században kapta. Különlegessége, hogy a toronyóráján lévő mutatók közül a kismutató mutatja a perceket, a nagy meg az órákat.

A tér egyik legszebb házában kapott helyet az egyik legnagyobb szlovák festőről, Jozef Kollárról elnevezett galéria. A gyűjtemény legnagyobb kincsei a középkori rejtélyes MS mester eredeti faszobrai, Anton Schmidt osztrák barokk festő és híres, selmeci festők, Jozef Kollár és Edmund Gwerk művei. (Belépő: 2/1 euro, nyitva: máj-szept K-V 09.00-17.00, okt-ápr H-Szo 08.00-16.00)

Kissé lejjebb, a 6-os szám alatt az egykori Bányabíróság (Berggericht) reneszánsz-barokk épületében a Szlovák Bányászati Múzeum ásványtani kiállítását rendezték be. A felvidéki bányavidékről származó kőzetek mellett távol, egzotikus országok érdekes ásványait, kristályait is láthatjuk (nyitva máj-szept: 09.00-17.00, okt-ápr: Sze-V 08.00-16.00, belépő: 2,50/1,50 €). Az épület udvarából nyílik a XV. századi, 80 m hosszú Mihály-akna. Ugyanebben az épületben találjuk a városi turisztikai információs központot is.

A Szentháromság-tér alja becsatlakozik a Radničné námestie-be, ahol a klasszicista stílusú, általában zárva tartó evangélikus templom. Ha mégis nyitva találnánk, kukkantsunk be az érdekes kialakítású, torony nélküli épületbe, belső tere az elliptikus hajóval és a háromemeletes galériával színházra emlékeztet.

Kammerhofská

Selmecbánya főutcájának jellegzetessége megemelt, korlátokkal védett járdája, amely talán a város egyetlen nem lejtős része. Hajdanán itt korzóztak a város polgárai, ma is itt találjuk a legtöbb üzletet, vendéglátóhelyet. Legjelentősebb épülete a Kammerhof, a bányakamara egykori székhelye. A terjedelmes épület magja a XII. századból származik, de külsején a reneszánsz a legmeghatározóbb stílus. Bármilyen meglepő, de itt is a Szlovák Bányászati Múzeum kiállítását találjuk, ezúttal a felvidéki bányászatról és a bányavárosok életéről. (Nyitva: okt-ápr: H-P 08.00-16.00, máj-szept: K-Szo 09.00-17.00, belépő: 2/1 €)

Nagyjából a Kammerhoffal szemben az Akademická ulica elején áll a Nagyboldogasszony- (Német) templom barokk-klasszicista stílusú épülete. Ha tovább megyünk az Akademická utcán felfelé, a város több pontjáról is jól látható monumentális Erdészeti és Bányászati Akadémia 1892-1912 között épült épületéhez jutunk, mellette a hangulatos botanikus kerttel.

A Kammerhofská vége felé egy igazi nemesfémbányába is leereszkedhetünk, a Glanzenberg akna 450 m hosszú, szűk alagútjában egészen a városházáig mehetünk a földalatti tárnában. Számos illusztris vendég fordult már meg itt a sötét járatokban, köztük II. József és Ferenc József. A bánya meglátogatásához előzetes foglalás szükséges, nyáron H és V kivételével 12 órakor indulnak csoportok, szombaton háromszor 10, 12 és 14 órakor, ősztől tavaszig, csak kedden, csütörtökön és szombaton. Foglalni legegyszerűbb a főtéren lévő Turisztikai Információs Központban, belépő 4 euro.

Egyéb látnivalók

A Radničné térről a Sládkovičová utcán érjük el a Klopácskát, azaz a Kalapács-tornyot, a reneszánsz épületben működött a bányászok órája, innen ébresztették egy keményfa deszkára mért kalapácsütésekkel a bányászokat hajnali 5 órakor. Ma már csak nyáron napjában kétszer 10 és 14 órakor hallhatjuk a kopácsolást, az épületben egy hangulatos teaház működik.

Kissé feljebb a temető mellett láthatjuk a Behavazott Szent Máriának szentelt Frauenbergi temlom gótikus épületét, illetve vele szemben a város egykori kapuját, a Piargi kaput.

Népszerű látnivaló még a város déli határán, a hajdani középkori bányák felett kialakított Szabadtéri Bányászati Múzeum. A skanzenszerű területen régi bányász házakat, berendezéseket láthatunk, sőt még egy tárnába, a Bertalan-aknába is leereszkedhetünk. Az egyetlen visszatartó erő, hogy a múzeumot csak szlovák nyelvű vezetéssel látogathatjuk. (Belépő: 5/2,50 €, nyitva: júl, aug: H 12-17, K-V 9-18, máj, jún, szept: K-V 9-17, márc, ápr, nov, dec: Sze-V 9-17, okt K-V 9-17, jan, feb: zárva)

http://www.banskastiavnica.sk