Velemből a Dunántúl tetejére

A Kőszegi-hegység, egyben az egész Dunántúl legmagasabb pontja, az Írottkő (883 m), melynek tetején magasodik a trianoni határ által „kettévágott” kilátó. Kőszeg-Hegyalja egyik leghangulatosabb községéből, Velemből indulunk a hegycsúcs meghódítására, útba ejtve a bájos Szent Vid-kápolnát, visszaúton pedig a hegység legérdekesebb geológiai nevezetességét, a Kalapos-kövek sziklaalakzatait.

A túra hossza: 14,5 km

A túra időtartama: 5 óra

A túra jellege: Közepesen nehéz körtúra jól jelzett turistautakon, ösvényeken, néhány keményebb kaptatóval és lejtővel.

Kiindulópont: Velem község főutcája, a Stirling-villánál kis parkoló.

irottko-terkep.jpg

Térképkivágat: Kőszegi-hegység 1:35 000 (Szarvas-Faragó), www.map.hu 

A túra leírása

Velemből, a falu központjából indulunk útnak, az úttól jobbra elterülő Alkotóház, az egykori Stirling-villa közeléből, ahol a tanösvény egy tájékoztató táblája hívja fel figyelmünket az egykori koronaőrző bunkerra. 1944 decemberének végétől 1945. március 18-ig őrizték itt a koronázási jelvényeket és a Szent Jobbot is. A P és a K+ jelzéseket követve a műúton elhagyjuk a buszfordulót, majd balról egy mélyen bevágódott kis patak mellett megyünk el, jobbról a Velemi Régészeti Témapark két kis épületét, egy késő bronzkori házacskát és egy késővaskori műhelyt láthatunk.

A lassan emelkedő országúton elhagyjuk a falu utolsó házait is, a P jelzés jobbra felfelé tér el, mi maradunk a K+ jelzésű aszfaltcsíkon, mely egy nagy jobb kanyarban folytatódik, a jelzett út pedig egyenesen tart tovább egy széles, köves mélyúton. Az alpannonia túraút sárga jelzéseivel is jelölt út egy nagy bal kanyar után erős kaptatóval ér fel a platóra, melyen a fehérre meszelt falú, piros tetejű, bájos kis Szent Vid-kápolna áll, a Kőszegi-hegység egyik emblematikus jelképe.

A kápolnát elhagyva a szép hegygerincen megyünk tovább a K+ jelzéseken, a széles, kényelmes út eléri az erdészeti aszfaltutat, majd keresztezve azt meredeken emelkedni kezd. A folyamatosan emelkedő ösvény először szép bükkerdőben, majd később sötét fenyvesen vág át. Egy éles bal, majd jobb kanyar után nyílegyenesen kapaszkodunk fel a szélessé váló földúton. A szuszogtató kaptató végén egy széles szekérútra érünk, melyen a K∆ jelzés fut, balra kanyarodunk és pár lépés után egy pihenőnél kijutunk egy aszfaltútra.

A műúton megyünk tovább a Hörmann-forrás felé, a K+ jelzés balra tér le, a KO megy a forráshoz. A forrásnál megpihenve és feltöltődve az Országos Kéktúra útvonalán megyünk tovább az Írott-kő felé. Az enyhén emelkedő, jól követhető széles földutat a Z és az alpannonia piros jelzései is mutatják. A Hármashatár-hegynél elérjük az országhatárt és kényelmes emelkedővel, néhol dél felé szép kilátást élvezve érünk el egy pihenőhöz, mely közvetlenül a csúcs alatt van. Innen jobbra már tényleg csak pár lépés az Írott-kő (883 m) lapos teteje és a kilátótorony.

A felújított, 1913-ban épült kilátóból lenyűgöző körpanoráma tárul elénk, a torony belső termeiben kis történelmi kiállítást láthatunk a trianoni békeszerződésről és a környék viszontagságos történetéről. A pont az országhatáron magasodó kilátó előtt pihenőhelyen gyűjthetünk erőt a túra következő szakaszára. Pár méterre az osztrák oldalon láthatjuk a hegynek nevet adó nagy sziklát, mely a Batthyányak és az Esterházyak birtokának határait jelölte.

Visszatérve a csúcs alatti pihenőhöz, a K és a P jelzéseket követve erős lejtőn, gyönyörű fenyőerdőben ereszkedünk le a hegyről. Egy nagy tisztás szélén, egy vadetetőnél elágazáshoz érünk, jobbra kanyarodunk továbbra is a K és a P jelzésű úton maradva. Balra a K+ jelű út vezet a Hörmann-forráshoz. A kellemes, széles, lejtős út hamarosan kereszteződéshez ér, a P jelzések élesen balra fordulnak, mi a Kéken maradva élesen jobbra lefelé kanyarodunk.

Gyönyörű szálbükkösben kanyargunk le a Sötét-völgybe, a pár évvel ezelőtti hatalmas vihar szomorú mementói a Mikado játékszerűen egymásra dőlt hatalmas bükkök. A patak medre mellett folytatódik kellemesen lejtő, kényelmes utunk. Az egyre sűrűbb, félhomályos erdőben balról csatlakozik hozzánk a nehezen járható Z jelzésű ösvény. A K és a Z jelzésű széles út továbbra is a patakot követi a Sötét-völgyben.

Pár perc múlva a jelzett út jobbra tér a Sötét-völgyből, hogy felkapaszkodjon a Hollerwiese nyergébe, a széles erdészeti út tovább követi a Sötét-völgyet Bozsok felé. Amennyiben rövidíteni akarunk, válasszuk ezt a jelzetlen, de jól követhető utat. Felkapaszkodva a Hollerwiese (602 m) tetejére, továbbra is az országhatáron haladunk, mígnem a K jelzések balra nem mutatnak egy jól követhető ösvényre, a Kalapos-kő irányába. Egy pihenőhely mellől indul a jel a közelben lévő Holler-barlanghoz. A K jelzésű keskeny kis csapás rövidesen bizarr sziklavilágba érkezik, a jellegzetes alakú Kalapos-kő és különböző formájú, rétegelt kőzetből álló társaik közé.

Utunk a sziklák között erősebb kezd lejteni, egy kereszteződésnél a K jelzések derékszögben jobbra fordulnak Bozsok felé, mi balra kanyarodunk a P∆ jelzésű tanösvényt követve egy meglehetősen benőtt, meredeken lejtő, nyáron kellemetlenül csalános nyiladékon keresztül. Balra kis kitérő kínálkozik a Kalapos-kői-barlanghoz. A benőtt csapás szerencsére hamar leér a Sötét-völgy aljában futó széles földútra, amin jobbra kanyarodva pár perc alatt Y alakú elágazáshoz érünk. A bal oldali ágat választva a széles erdészeti út elmegy a ma már vízműként funkcionáló Szentkút mellett, majd az újabb elágazásnál a P∆ jelzésű úton kissé jobbra tartva negyedóra alatt feltűnnek Velem szélső házai. Innen rövidesen leérünk a falu főutcájára, kiindulási pontunkra.