Meseszép bércek, fenséges bükkösök, vad patakvölgyek

A Börzsöny legmagasabb csúcsára, a Csóványosra, a Kemence és Diósjenő közti völgyben fekvő Királyházáról indulnak a leglátványosabb túraútvonalak. A Rakottyás-bércen keresztül, fenséges bükkerdőkön át mászunk fel a kilátóhoz, majd a Pogányvár sűrű bükkösén átvágva ereszkedünk le a Rózsás-patak vad völgyébe. A Magas-Börzsöny északi területén súlyos károkat okozó 2014. év végi jégkár nyomai még ma is jól láthatók a letarolt hegyoldalakon, járhatatlanná lett völgyekben, de a javasolt útvonal 2017-ben már jól járható, új felfestések, nyomvonalak teszik biztonságossá a bejárást.

A túra hossza: 12,5 km

A túra időtartama: 5 óra, pihenők nélkül

A túra jellege:

Közepesen hosszú, de főleg a nagy szintkülönbség miatt nehéznek bizonyuló körtúra jól jelzett turistautakon, ösvényeken, szekérutakon. Elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, útközben vízvételi lehetőség csak a túra végénél, a Tűzköves-forrásból van. A Pogányvár bércéről történő leereszkedés kellemetlenül meredek, nedves, sáros időben nem ajánlott.

Szintkülönbség: 600 m fel, ugyanannyi le.

Kiindulópont:

Királyháza, a Kemence és Diósjenő közti erdészeti magánút mellett fekvő, néhány házból álló kis telep. Megközelítése, elméletileg, csak az engedéllyel használható erdészeti úton. Diósjenőnél és Kemencénél is egy Mindkét irányból behajtani tilos (kivéve engedéllyel) tábla áll. Gyakorlatilag be tudunk hajtani, sorompó nincs, Királyházánál parkoló is van. Ellenőrzés lehetséges, bár mi még nem hallottunk konkrétan szankciókról. Az út használatáról folyamatos vita megy, a kirándulók nagy része azonban szabadon használja. A vendégházakba tartóknak elméletileg nem kell engedély.

 csovanyos-poganyvar-terkep.jpg

Térképkivágat: Börzsöny 1:40 000 (Cartographia), http://www.cartographia.hu/borzsony-turistaterkep-5.html

A túra leírása

A királyházai kis parkolótól, északi irányba, Kemence felé induljunk az aszfaltúton, bal oldalon a MOL, a másik oldalon az Ipolyerdő vendégházai között megyünk el. Pár lépés után balra térünk le egy bitumenútra, itt már útjelzőtábla is mutatja az irányokat és a jelzéseket. A P, a P□, a K□ és a Z+ jelzéseket követve, pár méter után ismét balra fordulva széles szekérúton térünk be az erdő fái közé. A K□ rövidesen balra fordul fel meredeken a hegyoldalba, mi még pár lépést teszünk a völgyben, aztán jobbra fordulunk, átmegyünk egy kis hídon a Rózsás-patak felett, és a P□ és Z+ jelzéseket követve hamarosan kibukkanunk egy szép, üdén zöldellő tisztáson, melyről szép kilátás nyílik a Hegyhát alacsony vonulata felé.

A tisztás túloldalán a jelzések kissé balra kalauzolnak egy keskeny ösvényre a széles szekérútról, de néhány méter után újból egy széles földútra érünk, melyen balra kanyarodva folytatjuk lassan emelkedő utunkat. Rövidesen kiérünk a Királyné pallagja hosszúkás alakú tisztására, melynek közepén vágja át magát széles földutunk. A hagyomány szerint Beatrix királyné udvartartásával itt várta meg vadászaton lévő férjurát, Mátyás királyt.

 A Z+ jelzés alig észrevehetően jobbra tér el egy kis ösvényre, mi maradva a kényelmes szekérúton, a P□ jelzéseket követjük továbbra is, lassan emelkedve a Bangola-tető gerincén. Gyönyörű, dús füves aljú tölgyesben, majd bükkösben emelkedünk, hamarosan elmegyünk a Rend-kövek szép sorban álló vulkáni sziklaképződménye mellett, majd szálbükkösben érünk el egy elágazásig, ahol jelzett utunk balra tartva kapaszkodik fel a Rakottyás-bérc erdős gerincére. A rövid, de meredek kaptató után szintet tartva először egy régi drótkerítés mellett megyünk, majd hamarosan balra P∆ jelzés hívja fel figyelmünket egy pár méterre található kis kopár hegyoldalra, ahonnan csodás kilátás nyílik a szemközt magasló, részben tarra vágott Sasfészek-bércre és a mögötte fekvő Pogányvár csúcsára.

Tovább követve a P∆ jeleket, pár lépés múlva visszaérünk a Rakottyás-bérc tetején futó P□ jelzésű utunkra. Kellemes ösvényen, hangulatos bükkösben gyalogolunk, kisvártatva jobbra P (talán emlékművet szimbolizáló) jelzésű ösvény ágazik le. Kb. 100 méter után tekintélyes, terméskőből épült építményhez érünk, a márványtábla szerint ezen a szent helyen ejtette el József főherceg ezredik szarvasbikáját.

Keskeny csapásunk, a P□ egy rövid emelkedő után szintben halad tovább, majd ismét kapaszkodni kezd gyönyörű, idős bükkök között. A gerincről rövidesen kissé balra, a hegyoldalba térünk, széles kanyarral megkerüljük a Rakottyás-patak völgyének egyik völgyfőjét. Szerencsére a turistautat már megtisztították a 2014-es jégkár okozta pusztítás nyomaitól, de szomorú látványt nyújt a szinte teljesen letarolt hegyoldal. Egy pozitívuma van, a kilátás most teljesen zavartalan a hegység északi része felé. A megnyílt területen viszont nagyon elszaporodott a csalán, a sokszor ember nagyságúra megnőtt csípős növények közt néha csak feltartott karral tudunk átjutni.

A völgyfő túlsó oldalán ismét bebújunk az erdő megmaradt fái közé, elmegyünk a gigantikus Viski-kövek vulkáni sziklatornyai mellett, majd a Rakottyás-patak második völgyfőjét is megkerüljük. Itt talán még elborzasztóbb a gyökerestől kifordult bükkfák végtelen sora. Sudár kőrisek oszloperdejében érünk fel a Sasfészek-bércre, ahol utunk becsatlakozik, a balról, a Nagy-Mánáról érkező P jelzésű turistaútba. Jobbra fordulunk, megkezdjük lassú kapaszkodásunkat a Csóványos és a Magosfa közti furcsa nevű Három-hányás nyerge felé. Jelzett utunk meseszép, dús, hosszú füvű, lágyan ringó aljnövényzetben kanyarog, fenséges szálerdőben.

Felérünk a hosszan elnyúló nyeregbe, találkozunk a Z jelzéssel, balra kanyarodunk, hamarosan jobbról csatlakoznak a P∆ és a K∆ jelek is. Immár négy turistajelzéssel is megtámogatva laza negyedóra alatt szép bükkösben érjük el a Csóványos  (938 m) tetejét és a pár éve, a régi geodéziai mérőtorony átalakításával, turisztikai céllal átépített új kilátótornyot. A Börzsöny legmagasabb pontján álló 23 m magas torony legfelső szintjéről káprázatos panoráma nyílik, nagyon tiszta időben állítólag még a Magas-Tátra is látható, bár nekünk még sosem volt részünk ilyen csodában, de szinte az egész Börzsöny a lábunk alatt fekszik, keletre a Mátra, délre a Pilis és a Budai-hegység, nyugatra a Gerecse vonulatai láthatók. A teraszon panorámaképek segítik a hegyek beazonosítását.

A hegy széles, lapos platóján jól kiépített pihenők is szolgálják a kirándulók kényelmét. Az Országos Kéktúra útvonala is itt megy keresztül, mi a Z jelzésen, Diósjenő felé folytatjuk túránkat, a nyílegyenes lejtős út a Nyír-réti nyiladék bükkösén vezet át. Leérve egy nyeregbe, jelzett utunk, Z és P∆, kissé balra tér el a széles földútról, majd pár méter után, a Varsa-tető kis emelkedésén kettéválik, a jobb oldali ág, a Z jelzésű út Diósjenőre megy, a balra vezető P∆ jelzésű ösvény, Királyháza felé, idős bükkösön fúrja át magát. A P∆ jelű úton végigmegyünk egy füves gerincélen, leérünk a Pogányvári-nyerges kis tisztására, majd felkapaszkodunk a Pogányvár (823 m) sziklás, erdővel borított kúpjára.

A hegy tetején őrt álló hatalmas gyökérzetű bükkmatuzsálemek látványa egészen elképesztő. A késő bronzkori földvár jól kivehető hajdani sáncának tetején fut ösvényünk. Folyamatosan lefelé tartó gyalogutunk néhány nagy kanyarral ér le a Pogányvári-kaszáló idilli rétjére, ahonnan szép kilátás nyílik a környező, erdős csúcsokra. Még pár lépés és megkezdjük, hosszú, kellemetlenül meredek ereszkedésünket a Pogányvár bércéről. Néhol, két szusszanás között balra szépen rálátunk a Nagy-Mána kopár tisztással koronázott ormára.

Csúszós, törmelékes lejtőnk végül leér a Rózsás-patak (balra) és a Pogányvári-patak (jobbra) völgyének egyesüléséhez. A 2014-es jégkár ezekben a szűk völgyekben különösen nagy pusztítást okozott, a kidőlt fák végtelen sora konkrétan teljesen járhatatlanná tette az utakat, a Pogányvári-patak völgyében vezető Z∆ jelzésű ösvényt meg is kellett szüntetni. érdemes benézni, jobbra a völgybe, igazi dzsungel, őskáosz mindenhol, nehéz elképzelni, hogy anno itt még kisvasút is közlekedett.

Leérve a patakhoz, legyünk nagyon figyelmesek, habár a jelzett turistaút, a P∆ nyomvonalát már megtisztították (2017 június), és már nem is kell a pótnyomvonalon, fel a Dobogó-bércre menni, azért még elég nehezen járható. A jelzések már frissen festettek, de nagyon résen kell lenni, mert a sok fakidőlés miatt értelemszerűen ritkásabbak a jelek és a fő gond, a megnyílt területen nagy számban fejét igencsak felütő, méretesre növő csalánerdő. Látszik, hogy az erdészet emberfeletti munkát végzett a Rózsás-patak völgyében.

Eleinte a patak bal partjához közel halad utunk, később átkelünk a másik oldalra. Széles dózerutunk követi a Dobogó-bérc és a Nagy-Mána-bérc közé szoruló völgyet. Több mint egy km múlva balról betorkollik a Rakottyás-patak is, a Nagy-Mánáról jövő P jelzésű úttal. Kényelmessé váló, széles szekérúton megyünk lefelé a kőgörgeteges Rózsás-patak völgyén, 10 perc múlva balra egy furcsa sziklafalat láthatunk, tövében, a romantikus Tűzköves-forráshoz tehetünk kis kitérőt. A pihenő melletti tábláról érdekes dolgokat tudhatunk meg Szokolyi Alajosról, az első újkori olimpia első versenyszámának egyes rajtszámot viselő atlétájáról. 10 perc sétával érünk vissza a P□ már ismert elágazásáig, ahonnan pár lépés és visszaérünk Királyházára.