A Börzsöny bérceire, semmibe futó sínek mentén, vadregényes völgyekben

A Börzsöny egy távolabbi szegletébe kalandozunk, a kemencei erdei vasút végállomásától indulva az egykori kisvasút ma már csak nyomokban látható sínpárját követve a vadregényes Csarna-völgyön át a Csóványos nyugati nyúlványán lévő Kőkorsó szikláihoz, majd a jégkár pusztította bükkösben, a Börzsöny legmagasabb hegyének oldalában fel a Magosfára, a hajdani Tátralátóra.  Bérceken, nyergeken keresztül, a Godóvár oldalában ereszkedünk vissza a Fekete-völgybe.

A túra hossza: 16,5 km

A túra időtartama: 5 és fél óra

A túra jellege:

Meglehetősen hosszú gyalogtúra jelentős szintkülönbséggel. A legmeredekebb kaptató a K∆ jelzésen az Oltár-pataktól a Csóványos oldalában húzódó P∆ útig tart. A Csarna-, majd az Oltár-patak medrét több ízben kell gázlókon, köveken átugrálva keresztezni, magas vízálláskor, csapadékos idő után az átkelések problémásak lehetnek. Az útvonal legnagyobb része jól van jelezve, az Oltár-patak szurdokából kivezető szakasz (K∆) és a Z jelzés a Miklós-tető környékén hiányos. Ivóvizet vigyünk magunkkal, útközben vízvételi lehetőség nincs!

Szintkülönbség: 620 m fel, ugyanannyi le, kisebb, jelentéktelen ellenemelkedők.

Kiindulópont: Feketevölgy panzió, a kemencei erdei vasút Feketevölgy nevű végállomása. A kisvasút csak hétvégén és ünnepnapokon közlekedik. http://www.kisvasut.hu/kemence

 kemence-magosfa-terkep.jpg

 Térképkivágat: Börzsöny 1:30 000 (Szarvas-Faragó), www.map.hu 

A túra leírása

A kemencei erdei kisvasút Feketevölgy nevű végállomásától indulunk. Kocsival egész idáig be lehet jönni egy keskeny, töredezett aszfaltú úton. A Feketevölgy Panzió (300 m) előtti parkolóban hagyhatjuk az autót. A megállóhely előtti útjelzőtáblától a K jelzésű úton indulunk, jobbról elhagyjuk a panzió nagy épületét és kertjét, majd át is kelünk első gázlónkon a Fekete - (Csarna) patak köves medrén.

Egészen 1992-ig járt itt a kisvasút, azóta pusztul a pálya, a pár évenként ismétlődő áradások lassan elmosták a töltések, hidak, sínek jórészét. Kis pihenőt érintünk a gyér vizű, kifolyó nélküli Fekete-kút mellett, majd a vadregényes, romantikus Csarna-völgyben folytatjuk túránkat. Sokszor a síneken megyünk, rozogának tűnő hidakon kelünk át, vagy csak egyszerűen átgázolunk a patak köves medrén. Megkapó, a mély, sötét völgyben a több helyen a levegőben lógó sínek látványa, a romos, mohás vasúti talpköveken futó turistaút igazi élmény.

Elérjük az egykor a favágók szállásául szolgáló kis Hamuház (372 m) épületét, mellette pihenőpadok és egy elágazás. A K jelzés és a Mária-út jobbra felfelé folytatódik, mi maradunk lenn a Fekete-patak völgyét követő K+ jelzésű ösvényen, továbbra is az elmosott vasúti pálya nyomvonalát követve. Rövidesen a szebb napokat is látott Halyagosi kulcsosházhoz érünk, itt szintén pihenőpadok, tűzrakóhely várja a turistákat. Itt jártunkkor egy csodaszép foltos szalamandra félénk társaságát élveztük.

A háztól a Fekete-patak völgye egyre szűkebbé válik, a vasút nyomvonalát már csak nyomokban lehet felfedezni, sínek már nincsenek, az ösvény a hajdani töltésen fut. A 2014. decemberi jégkár pusztításának nyomai egyre szembetűnőbbek, ahogy feljebb érünk az enyhén emelkedő ösvényen.

Kidőlt fák a mederben mindenütt, az egyiken át is kelünk a túloldalra, majd kis emelkedő után, a Magas-hidi-rét csinos kis tisztását érintjük. Utunk itt kettéágazik, a K+ a Rakodó felé megy, mi balra térünk a K∆ jelzésű ösvényre, mely szép szálbükkösben vezet át az Oltár-patak egyre szűkülő völgyébe. A folyamatosan emelkedő, bükkerdő ölelte völgyben is vonat közlekedett hajdanán, bár manapság ezt már nehéz elképzelni. Átkelünk a patak köves medrén, ahogy feljebb érünk egyre szívszorítóbb a látvány, a túlparti hegyoldal bükköse szinte teljesen letarolódott, mikádó játékszerűen hevernek a földön, a patakon keresztben a kidőlt faóriások.

Az Oltár-patak felső, beszűkült része már-már járhatatlannak tűnik a keresztben fekvő fáktól, itt nagyon figyeljük a jelzéseket, mert élesen balra fordulva szerpentinezik fel a jelzett ösvény a meredek hegyoldalon. A cikk-cakkban vezető út végén tábla mutatja a Kőkorsó sziklás, napos teraszát, melyet az úttól kissé jobbra érünk el. Érdemes ezen a szép kilátást nyújtó sziklateraszon megpihenni, hisz a következő szakasz lesz a legmeredekebb kaptató utunk során. Szép a kilátás a Szabó-kövek gerincére és a csóványosi kilátót is felfedezhetjük.

Csodaszép szálbükkösben, izzasztó kaptatón érjük el a Csóványos nyugati oldalában futó P∆ turistautat. Balra kanyarodunk a nagyjából szintben futó szép vonalvezetésű útra. Baloldalra letekintve a völgybe brutális a teljesen letarolt bükkös szomorú látványa. Jól látszik, hogy az erdészek emberfeletti munkát végeztek, mikor a turistautat megtisztították a keresztbe dőlt hatalmas fáktól, megrázó a gyökerestül kifordult termetes fák képe.

Észak felé kanyargózó ösvényünk rövidesen elágazáshoz ér, a K∆ és a P∆ élesen jobbra fordul a Csóványos csúcsa felé. (Ha időnk és erőnk engedi, tehetünk egy kitérőt az innen egy kilométerre lévő kilátóhoz. (80 m szintemelkedés).) Balra fordulunk a P és a Z jelzésű kényelmes, széles turistaútra, mely pár perc múlva, a Három-hányásnál, kettéválik. Mi a baloldali Z jelzéseket követjük, mely enyhe emelkedővel vezet fel a Magosfa (Tátralátó) kilátást már nem nyújtó, erdős kúpjára (915 m). A csúcs körül bronzkori földsánc nyomait figyelhetjük meg.

A mohos sziklákkal borított csúcsról szép bükkösben, széles úton ereszkedünk, 1 km séta után jobbról kissé megnyílik az erdő, és jobbról csatlakozik be a Z+ jelzésű út, mely a Nagy-Oros-bércen át visz le Királyházára. Balra folytatjuk túránkat a Z jelzéseket követve, széles úton ereszkedünk a Dósnya-nyeregig, majd szintbe váltó úton kelünk át a Pléska-bércen. Jobbról kissé benőtt, füves úton kerüljük meg a Miklós-tető ormát, az út kissé jobbra kanyarodik, sűrű aljnövényzeten vág át szederbokrok között, a jelzések eltűnnek, nagyon legyünk résen, mert egy természetvédelmi területet jelző táblánál a Z jelzésű út élesen balra fordul és befúrja magát a nem túl hívogató, sűrű aljnövényzetbe. (Ha a széles, egyenes úton elérünk egy vadászleshez, akkor túljöttünk, menjünk vissza a tábláig!)

Szerencsére a benőtt szakasz rövid, ösvényünk később kiszélesedik és jól járhatóvá válva kerüli meg balról a Godóvár sáncát. Ritkás erdőben érjük el a Z□ jelzés leágazását, melyen élesen balra kanyarodva hagyjuk el a Z jelzést és pár perc múlva egy gyönyörű hegyoldalban élesen jobbra fordulva meredeken ereszkedünk egy kis patak medrét követve egészen a kiindulópontunkig, a Feketevölgy panzióig. Az út végén fahídon kelünk át a Fekete-patakon.