Mediterrán város az Alpok égbenyúló hegyei közt

Meran (Merano) Dél-Tirol legjelentősebb turisztikai központja, mediterrán növényzettel, pálmafákkal, körülvéve 3000 m magas hegyekkel, évi több mint 300 nap napsütéssel, a tartomány legnagyobb, ultramodern fürdőkomplexumával, középkori óvárossal, elképesztően szép fekvésével. Az elegáns, virágokkal borított folyóparti promenádok, a drága boltokkal, kávézókkal, éttermekkel zsúfolt, szűk, árkádos, óvárosi utcák, a városka felett húzódó, látványos panoráma sétaút mind kihagyhatatlan látnivalója a dél-tiroli kirándulásoknak.

Meran rövid története

A már a XIII. században létrejött Meran történelmét két fénykorszak határozza meg. A közeli Tirol falu melletti Tirol kastély nevét felvett grófok a XIII. sz. végén tették meg Meran-t uradalmuk központjaként. 1317-ben lett Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája. 1363-ban az utolsó tiroli grófnő a Habsburgoknak adta a gazdag tartományt, akik egyre jobban pártolták a nagy hasznot hózó ezüstbányákhoz közelebb fekvő Innsbruckot, míg 1420-ban át is helyezték központjukat az Inn-parti városba.

Meran óvárosának képe őrzi a XIV-XV. századi fénykort, a gótikus templomok, a jellegzetes árkádos főutca, a Lauben és a környékbeli magaslatokra épült impozáns nemesi kastélyok, várak mind e korszak élő tanúi. A XVI. századtól a XIX. századig mély Csipkerózsika álomba merült város életében nem sok változás történt. A jelentőségét vesztett Meran új korszakának kezdete egy bécsi orvosnak, Dr. Johann Huber-nek köszönhető, aki a bécsi udvarban befolyásos Schwarzenberg házból való Mathilde hercegnőnek javasolt Meran-ban a kedvező klíma miatt gyógytartózkodásokat az 1830-as években.

A hercegnő több sikeres gyógykezelésén felbátorodva a doktor 1836-ban kiadott egy brosúrát, melyben ecseteli Meran kitűnő levegőjét, majd a polgármester hathatós segítségével megindult a város európai hírű gyógyhellyé fejlesztése. A legnagyobb lökést Erzsébet királynő (Sisi) látogatásai jelentették, 1870 és 72 között két telet is a városban töltött leányaival. 1881-ben pedig megépült a Merant a Brenner-hágóval és Bozennel összekötő vasútvonal is.

A századfordulóra Európa egyik legdivatosabb gyógyüdülőhelyévé fejlesztett Meran szárnyalását az első világháború alapjaiban rázta meg. A Monarchia szétesett, 1918-tól Dél-Tirol olasz fennhatóság alá került, a német nyelvű Meran provinciális kisvárossá süllyedt. A II. világháború után, csak a 60-as évektől indult meg lassan a város fejlődése, majd a turizmus beindulásával, a XXI. századra, főleg a radioaktív források vizére épült modern gyógyfürdőkomplexumnak és a rendkívül hatékony turizmusmarketingnek köszönhetően Meran újra régi fényében ragyog.

Meran főbb látnivalói

Merano három, jól elkülöníthető, idegenforgalmi jelentőségű részből áll. Az egykori városfalakkal körülhatárolt középkori jellegű óvárosból, ahol a gótikus emlékek dominálnak, a XIX. századi – XX. század eleji gyógyüdülőhelyből, amit elsősorban a Passer folyó mentén elterülő, főleg klasszicista, szecessziós és Jugendstil stílusú impozáns épületei határoznak meg, a harmadik turistamágnes pedig a város feletti dombokon húzódó Tappeinerweg panoráma sétánya a dús mediterrán növényzettel, fantasztikus kilátással a városra és a környező hegyekre.

Meran óvárosa

Miután a XV. században Innsbruck lett Tirol fővárosa, a meráni óváros gótikus épületei mély hibernációba süllyedtek, ennek hála ma szinte teljes épségben maradt meg a hajdani középkori városmag. A városfalak már nincsenek meg, viszont a négy egykori városkapuból hármat láthatunk még. A leglátványosabb köztük a Bozner Tor, mely a Sandplatz irányából vezeti a turistákat az óvárosba, a dómhoz.

Lauben

A kompakt óváros kelet-nyugati tengelye, egyben főutcája a Laubengasse (Via Portici). A Dóm előtti Pfarrplatztól a piacként is működő Kornplatzig húzódó, szűk, mindkét oldalán magas, árkádos, gótikus szerkezetű házakkal határolt Lauben, Meran fő sétáló- és bevásárló utcája rengeteg apró és nagyobbacska üzlettel, butikkal, kávézóval, kocsmával, étteremmel. Az utcára néző keskeny homlokzatú házak hátulról mélyen elnyúlnak, több szárnyból állnak, és több helyen szűk közök határolják őket, melyek merőlegesek a Laubenra.

Szent Miklós plébániatemplom (Duomo)

A Tirol legjelentősebb gótikus műemlékének számító templom, messziről látható 83 m magas tornyával Meran fő jelképe. Az 1302-től 1465-ig épített templom déli homlokzatán egy óriási Christoforus-freskó ékeskedik. A háromhajós épület belső terét a gótika határozza meg, de a XVIII. sz. végi barokk stílusú átépítés is nyomot hagyott, elsősorban a mellékoltárokon. A templombelső egyik fő látnivalója az 1500 körül, Hans Schnatterpeck által készített kis gótikus szárnyasoltár.

A templom mögötti kis utcácskában több, középkori síremléket találunk a falban, az utca a szintén gótikus Barbara-kápolnához vezet, mely egészen 1848-ig a temető kápolnájaként funkcionált, alsó szintjén a csontházzal. A XV. századi épület belső tere szép gótikus hálóboltozatú, két barokk mellékoltárt, egy későgótikus szárnyasoltárt és egy impresszív Utolsó Vacsora ábrázolást (üveg alatt) is láthatunk itt.

Meran – Kurstadt, a gyógyüdülőhely

A várost átszelő, sebes folyású Passer folyó partjain épült ki a XIX. századi üdülő városrész. Fő látnivalói a főleg Jugendstil és bécsi szecessziós stílusban épült impozáns épületek, a virágos, buja vegetációjú, elegáns parti sétányok és a túlparton kiépült hatalmas, ultramodern fürdő, a Therme Meran komplexuma.

Kurhaus

A XIX. században a városfalak elbontásával, a folyó és az óváros közti területen épült ki az elegáns üdülőhely, melynek központi épülete a Kurhaus. Az épület egy része, mint Alte Kurhaus már 1874-ben elkészült, amit később 1912-14 között tiszta bécsi szecessziós stílusban kibővítettek a most is látható, impozáns formára. A kívül-belül nagyszerű, elegáns Kurhaus jelenleg koncerteknek, rendezvényeknek ad otthont, a városra néző nyugati sarkában pedig a kitűnően felszerelt turista információs iroda kapott helyet.

Kurpromenade

A Theaterbrücké-től a Postbrücké-ig húzódó parti sétány a legnépszerűbb korzózó hely a városban, nagyteraszos vendéglátóhelyek, fagyizók nyílnak a sétányra, mely a sebesen zúgó Passer partján épült ki, több helyen modern kilátóplatformokkal kiépítve. A nyugati végén álló Városi Színház (Puccini Theater) Jugendstil stílusban épült müncheni építészek terve alapján.

A keleti oldalon, a Postbrücke aranyozott girlandokkal díszített szecessziós stílusú hídján át jutunk a gyönyörű, part menti Elisabethparkba, ahol Erzsébet királynő ülőszobrát fantasztikus növényzet öleli körül. Itt, az egykori Untermais városrászben áll, a hídhoz közel a Szentlélek-templom (Heiliggeistkirche), a kívülről viszonylag szerény XV. századi gótikus csarnoktemplom belső terében számos gótikus stílusú emléket találunk.

A Postbrückétől felfelé, a Passer bal oldalán a Winterpromenade (Téli sétány), a jobb oldalon pedig a Sommerpromenade (Nyári sétány) húzódik. Az elnevezés onnan ered, hogy a téli sétány a napos, míg a nyári hónapokban kedvelt útvonal inkább árnyékos. A Winterpromenade fő épülete a félig nyitott Wandelhalle freskókkal, mellszobrokkal díszített csarnoka, mely eső idején nyújtott védelmet a korzózó előkelőségeknek.

Therme Meran (Terme di Merano)

A radioaktív radon források vizét használó ultramodern fürdő épületét a dél-tiroli sztárépítész Matteo Thun tervei alapján építették. A hatalmas üvegkocka alakú komplexum 2005-ben nyitott meg a város szívében, a Passer óvárossal szembeni partján egy 51 000 négyzetméteres, ősfás, gyönyörű park közepében. A létesítményben 25 medence van 2000 m² vízfelülettel, egy 1250 m²-es szaunavilág, 1400 m²-es Spa- és Vital Center, egy hatalmas ötcsillagos szálloda is tartozik az épületkomplexumhoz. A 12 kültéri medence 18-27 C fokos, míg a 13 beltéri, 34-37 C fok közötti hőmérsékletű.

Tappeinerweg

A Meran óvárosa feletti hegyoldalban, 100 méterrel a házak felett, a XIX. században kialakított panorámasétány dús mediterrán vegetációjával, parádés kilátással az egyik legnépszerűbb látnivaló, kirándulóhely. 

Gyakorlati tudnivalók

Turista információs iroda: Freiheitsstrasse 45, a Kurhaus épületében. Nyitva: H - P: 9 - 17, Szo: 9.30 - 13.00.

Vasútállomás: a belváros nyugati szélén, 10 perc séta a Theatarplatztól, a Freiheitsstrassén.

Buszpályaudvar: a vasútállomás előtti téren.

Parkolás: a belvárosban mindenhol fizetős a parkolás, de még így is képtelenség szabad helyet találni. Legcélszerűbb valamelyik parkolóházban hagyni az autót, a fürdőnél (Therme) (2,30 euro/óra)ill. a belváros nyugati részén, a Goethestrasse és az Otto Huber Strasse sarkán a Parkhaus Plaza (2,20 euro/óra). Valamivel kedvezőbb árú a Parkplatz Karl Wolf, Karl-Wolf-Str./Verdistr. (2,00 euro/óra)