Gigászi sziklahíd, csak csónakkal járható, vadregényes szurdok

A Cseh Svájc klasszikus, kötelező gyalogtúrája összefűzi a Nemzeti Park két leglátványosabb természeti csodáját, Európa legnagyobb természetes sziklaívét, a Pravčická brána-t, és a Kamenice folyó elragadó szurdokát, melynek egy része olyannyira szűk, hogy csak csónakkal tudunk közlekedni rajta. A bizarr sziklavilág, a vadregényes szurdok és az elbűvölő erdő életre szóló élményt nyújt a régióba látogató turistáknak.

A túra hossza: 14,9 km

A túra időtartama: 5,5 óra (nem számolva a pihenőket, a sziklaívnél, a kilátókkal együtt még egy óra nézelődéssel lehet számolni)

A túra jellege:

Közepesen nehéz, viszonylag hosszú túra, nem túl megerőltető kapaszkodókkal. Végig kitűnően jelzett, jól karbantartott turistautakon, a kritikus helyeken korláttal biztosított szakaszok. Nagyobb gyerekekkel problémamentesen végigjárható. A sziklaív és a mellette lévő kilátó látogatása díjköteles. A folyó völgyében kétszer is csónakra szállunk, természetesen itt is fizetni kell.

Nyitva tartás – Pravčická brána: ápr – okt: minden nap 10.00 – 18.00, nov – márc: P, Szo, V 10.00 – 16.00, karácsony és újév között minden nap 10.00 – 16.00

Belépő: 75 Kč, gyerek, nyugd.: 25 Kč

Csónak: Edmundova soutĕska: Márc. 25 – okt. 3 2016: 09.00 – 18.00, okt. 4 – okt. 31: 09.00 – 17.00, utolsó járat Mezná felé 17.30 ill. 16.30

Divoká soutĕska: Márc. 25 – okt. 3 2016: 09.00 – 17.00, okt. 4 – okt. 31: 09.00 – 16.00, utolsó járat Mezní louka felé 16.30 ill. 15.30

Jegyek: Edmundova soutĕska: Felnőtt 80 Kč, kedv: 40 Kč, Divoká soutĕska: Felnőtt 60 Kč, kedv: 30 Kč

Kiindulópont: Mezní louka, kis üdülőhely Hřensko és Jetřichovice között. Nagy parkoló a szálloda mögött, napi díj: 100 Kč. Hétköznap a szálloda előtt nem szoktak kérni parkolójegyet.

A túra leírása

Mezní loukából, a kemping melletti információs centrumként is funkcionáló recepció épülete mellől indulunk a Piros jelzésű, széles, kényelmes turistaúton. Kellemes, ritkás fenyőerdőben enyhén emelkedve gyalogolunk néhol terjedelmes sziklák között. Egy jobb, majd egy éles balkanyar után utunk izgalmasabbá válik, lépcsősor vezet fel a Gabrielina stezka sziklabirodalmába, hatalmas homokkő sziklafalak tövében, óriási gyökerű bükkök társaságában a sziklafal tövének peremébe vágott, látványos vonalvezetésű turistaúton hatolunk beljebb e különös világba.

Néhol feltárul a Kamenice völgyére nyíló panoráma, máshol teljesen áthajló sziklák alatt haladunk, a kritikus szakaszokon korlát biztosítja a biztonságos közlekedést. Később gigászi, különös alakú sziklákat kerülgetünk, utunk a sziklafalak tövéhez alkalmazkodva szeszélyesen kanyarogva kerüli meg a Pravčicky dúl mély, erdős katlanját, melyre egy ponton külön sziklapárkányon kialakított kilátóból csodálhatunk rá. Továbbra is méretes sziklákat kerülgetve átmegyünk a katlan túloldalára, majd néhány kanyar és további sziklafalak után elérjük a Pravčická brána felé vezető elágazást.

A sziklafalba vágott, merész vonalvezetésű szerpentinút kis hidakon át kanyarog fel a Pravčická brána szigorúan védett területére. A németül Prebischtor-nak hívott természetes homokkő sziklaív Európa legnagyobb sziklakapuja. A tövében álló romantikus épület, a Sokolí hnízdo (Falkennest) 1881 óta várja a kirándulókat étellel, itallal és szállással. A természeti csoda meglátogatásához belépőjegyet kell váltanunk. A jeggyel szabad utat kapunk a sziklaívhez és a szemben vele magasló sziklák tetején kialakított kis kilátóteraszok meglátogatáshoz, melyekre korláttal biztosított lépcsősorok vezetnek fel.

A sziklahíd tetejére tilos felmenni az erózió miatt, de a túlsó végébe egy sziklafalba épített úton el tudunk menni. A legszebb rálátás a Prebischtorra a túlsó sziklafal tetejéről kínálkozik, a sziklák másik oldaláról pedig elképesztő a panoráma a Cseh Svájc bizarr sziklabirodalmára, a homokkőtornyokra, a távoli koporsó alakú tanúhegyekre. Miután kigyönyörködtük magunkat, a szerpentinúton visszatérünk a P jelzésű turistaútra, és jobbra fordulva folytatjuk túránkat Hřensko irányába.

Pár méter után elágazás vezet balra a Českych bratu barlanghoz, követjük a lejtős P jelzésű ösvényt, mely hatalmas sziklák közt szerpentinezik lejjebb. Egy éles bal kanyar után mohákkal lepett szűk sziklaszoroson kelünk át, egy éles jobb, majd balkanyar után hangulatos fenyvesben, macskaköves makadámúton ereszkedünk, míg elérjük az országút aszfaltját a Tři prameny nevű pihenőnél. Jobbra fordulunk az aszfaltcsíkra és jó másfél kilométeres, viszonylag eseménytelen, lejtős sétával érjük el Hřensko település szélét.

Vendéglőkként működő, szép favázas házak mellett megyünk el egészen a Kamenice folyó felett átívelő hídig, melyen átkelünk a folyón és a Sárga jelzésű úton balra fordulva, szilárd burkolatú sétaúton követjük a hangulatos Kamenice folyó partját. Pár perc után egy hídon átmegyünk a túlpartra és egyre mélyebbre hatolunk a Kamenice varázslatos szurdokába. Ezt a szakaszt a csehek Edmundova vagy Tichá soutĕskának hívják, németül Edmundsklamm. Az Edmund-, Csendes-szurdok sétaútja néhol sziklafalakba vágva, kisebb alagútszerű szikla összeborulásokon keresztül, szorosan követi a folyót, több helyen korlát nyújt biztonsági érzetet. Az egymáshoz egyre közelebb kerülő sziklafalak közt szikla áthajlások alatt bújunk át fapallós részen, majd néhány vízlépcső után elérjük a kis csónakkikötőt.

Innen már csak vízi járművel járható a szurdok, a turistákat 25 személyes, nagy csónakokkal viszik keresztül a szurdok legszűkebb szakaszán. A kb. 20 perces csónakút a Csendes-szurdokban, a Kamenice függőleges falak által határolt vadregényes kanyonjában feledhetetlen élmény. Az áhítatos szemlélődést csak a csónakot irányító jóember folyamatos sztorizgatása, és a nagy adag képzelőerővel elnevezett környező sziklák fantázianevével való viccelődés rontja némiképp. A cseh nyelvtudás biztosan javítana a helyzeten. Az egyik sziklafalról mesterséges vízesést is varázsol a csónakos egy jól irányzott kötélhúzással a turisták legnagyobb ámulatára.

Kikötés után egy part menti, nagy teraszos vendéglőben pihenhetjük ki az átélt izgalmakat, majd a továbbra is szorosan a part mentén haladó Sárga jelzésű úton folytatjuk tovább túránkat. Látványos, galéria jellegű, sziklába vájt útszakasz következik, termetes sziklák hevernek a folyó medrében. Rövidesen elágazáshoz érünk, a Zöld jelzésű, keresztező turistaút balra egy hídon át kapaszkodik ki a völgyből, Mezná településre. Erre rövidíthetünk is, 2km innen Mezní louka a Z jelzésen.

A Sárga jelű sétaút továbbra is a folyó partján, gigantikus sziklafalak tövében vezet, ezt a szakaszt már Divoká soutĕskának, németül Wilde Klamm-nak hívják. Mondjuk, nem tűnik vadabbnak a Csendes-szurdoknál. 600 méter után pedig elérjük a másik hajóállomást. Ez egy rövidebb, 10 perces csónakúttal leküzdhető szakasz, hasonlóan vadregényes környezetben, függőleges sziklafalak közt csendesen csordogáló folyón.

Kikötés után fahídon megyünk át a folyó túloldalára, folytatódik a rendkívül látványos vándorlás a szurdokban. Egy hosszabb szakaszon a sziklafalba erősített fémjárdákon megyünk közvetlenül a folyó felett, majd nagy, áthajló sziklák alatt sétálunk tovább a kényelmes sétaúton. Egy bal oldali oldalvölgynél tábla figyelmeztet, hogy el kell hagynunk a folyó kanyonját, innen már nem vezet járható út a parton. A Sárga jelzések balra egy kis völgybe vezetnek tovább meredeken felfelé.

Nagy kövekkel kirakott meredek úton kaptatunk a hangulatos, magas sziklák által keretezett patakvölgyben. Az elágazásnál balra fordulunk Mezní louka felé a Kék jelzéseket követve. Túránk utolsó másfél kilométeres szakaszát a K jelzésű, széles, enyhén emelkedő, kényelmes úton gyönyörű fenyőerdőben tesszük meg kiindulási pontunkig, Mezní loukáig.