Budapest egyetlen igazi mocsara gazdag élővilággal

Valódi természeti kincset rejt Budapest XVII. kerülete, a Rákosmente, közvetlenül a ferihegyi repülőtér szomszédságában rejtőzik a Merzse-mocsár, fővárosunk egyik legháborítatlanabb vizes élőhelye, a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője, hírmondója. A mocsár és környezetének élő- és növényvilágát egy 15 állomásos tanösvény segítségével ismerhetjük meg.

Megközelítés:

Gépkocsival: A XVII. kerületben lévő Rákoskert vasúti megállóhelyet a Rákoskert sugárúton keresztül elérve az út végénél balra fordulva 100 méterre átkelünk a fénysorompóval biztosított síneken, majd a néhol hepehupás földúton 1200 métert haladva egyenesen érünk a tanösvény nyitó állomásához. Csapadékos, nedves időben terjedelmes pocsolyákra számítsunk, ilyenkor csak terepjáróval célszerű menni.

Tömegközlekedéssel: legegyszerűbb Rákoskert vm.-ig menni vonattal (félóránként a Keleti pu.-ból), onnan a fent leírt útvonalon tudjuk elérni a nyitó állomást.

merzse-mocsar-terkep.jpg

 

A Merzse-mocsár élő- és növényvilága

A mocsár területét 1977-ben nyilvánították védetté, 1999-ben pedig 40 hektárra bővítették a védett területet. 2012-ben építették ki a 15 állomásos tanösvényt tájékoztató táblákkal. A terület két jól elkülöníthető részből áll, a nagyobbik mocsaras, lápos rész a tulajdonképpeni Merzse-mocsár, míg a kissé távolabb, a város felé lévő lápos területet Gyolcs-rétnek hívják.

A vidék növényvilága a tipikus vizes élőhelyekre jellemző. A kiszáradóban lévő, és egyre kisebb területre visszahúzódó mocsár nyílt víztükre inkább csak tavasszal, vagy nagyobb csapadékosabb időszak végén figyelhető meg. Területén kiterjedt nádas, sásos figyelhető meg, peremén bokorfüzes és fűz-nyár ligeterdő húzódik.

Élővilága is igen gazdag, több védett madárfaj is költ itt rendszeresen, mint pl. barna rétihéja, bölömbika, nádi rigó, vízityúk, a környező ligetekben megfigyelhető többek közt gyurgyalag, kakukk, vércse, karvaly, vörös vércse. természetesen fácán és fogoly is sűrűn előfordul. A madarak megfigyelésére érdemes távcsövet hoznunk.

Kétéltűek és hüllők is bőven találhatók a területen, bár mostanában mintha kevesebb békakuruttyolást hallanánk. Állítólag mocsári teknősből itt él a legtöbb a fővárosban.

Nyulakat, őzet, rókát is gyakran pillanthatunk meg, de a közelben lévő vadászház miatt talán a vadász a leggyakoribb.

Ami mindenféle leírás, utána járás nélkül is egyértelmű a látogató számára, az a rendkívül gazdag rovarpopuláció. A mocsár egésze hangos a zümmögéstől, még a közelben felszálló repülőgépek zaját is elnyomják.

A tanösvény látogatása

A tájékoztató táblákkal is ellátott állomások száma 15, bár az első állomás a Rákoskerti vasútállomáson van, 9 a Merzse-mocsár, további 5 pedig a Gyolcs-rét közelében.

A tanösvény kb. 6 km hosszú, mindegyik táblán szerepel egy térkép, így menet közben is folyamatosan képben vagyunk. A tanösvényt a 8-9. állomásnál le tudjuk rövidíteni, egyenesen menjünk tovább a kocsiúton, mely egy nagy jobb kanyarral 15 perc alatt visszavisz a kiindulási pontra.

A tanösvény legérdekesebb része a bejárattól induló kis csapás, amely a mocsár szélén visz egész a nádasba benyúló stégen álló, fából ácsolt madárlesig, ez a 2-es és a 6-os állomás közti szakasz. A madárles előtti füves tisztáson kulturált pihenőhelyet találunk padokkal. Sajnos a mocsár bejáratánál, a kis parkolónál lévő 2 és 3 számú táblákat lelkes vandálok megrongálták valamikor 2014 elején, azóta sem sikerült pótolni azokat.

A madárvártához menet, a fapallón vigyázzunk lépteinkkel, sok helyen hiányosak a deszkák, a lyukakon egy négyéves pont be tud esni a mocsárba.

A rozogának tűnő építményből szépen rálátunk a mocsár növényvilágára, bár a madarak megfigyeléséhez, egy nagy adag szerencsére és egy jó távcsőre lesz szükségünk.

A pihenőtől a tanösvény széles kocsiúton, nyárfaligeten át folytatódik, az út mellett rengeteg selyemkórót láthatunk, amely a táblák szerint egy rendkívül agresszív betolakodó idegen faj. Tény, ami tény nagyon sok van belőlük errefelé.

A tanösvény jelzése fehér alapra festett zöld béka, elég sűrűn láthatók a jelek, jól követhető a tanösvény egész vonalán. A piros + jelzés is ugyanarra megy, már a Rákoskert vm.-től követhetjük.  A 12-es állomástól visszafelé az út elég egyhangú, mezőgazdasági területek között halad nyílegyenesen a poros vagy sáros földút. Kisgyerekekkel érdemes a fentebb vázolt rövidítéssel élni.

Babakocsival nagyon nehézkesen járható a tanösvény, elsősorban a homokos, nedves időben pocsolyákkal sűrűn megtűzdelt utaknak köszönhetően, de a mocsár mellett húzódó hangulatos, vékony kis csapás sem kedvez a babakocsinak.