Kalandtúra a szépséges Cuha-szurdok gázlóin átgázolva

A Bakony egyik legszebb völgye, a hazánkban páratlannak számító Cuha-patak szurdoka, melyet meredek sziklafalai közt zubogó bővizű patakja és az azt többször is kalandosan keresztező sétaútja mellett az azzal párhuzamosan futó, műemléki védettséget élvező vasút viaduktjai, alagútjai tesznek felejthetetlenné. Változatos, könnyű körtúránkat a patak vizén többször is átvezető gázlókon való átkelések teszik igazán kalandossá.

A túra hossza: 14 km

A túra időtartama: 4 óra

A túra jellege:

Túlnyomórészt könnyű, szintben tartó jelzett turistautak, egy kisebb emelkedő a Porva-Csesznek vá.-tól a Kopasz-hegyre. A túra nehézségét a patak vizén történő átkelések jelentik, megfelelő lábbeli, vízhatlan bakancs elengedhetetlen. Magas vízálláskor, nagyobb csapadék, hóolvadás után járhatatlanná válnak a gázlók.

Útvonal: Vinye v.m. – Cuha-szurdok – Porva-Csesznek v.á. – Kopasz-hegy – Üveghuta – Hódos-ér – Vinye v.m.

Kiindulási pont: Vinye vasúti megálló, Bakonyszentlászlótól 5 km-re délre.

cuha-szurdok-terkep.jpg

Térképkivágat: Bakony 1: 80 000 (Szarvas-Faragó), www.map.hu 

A túra leírása

A vasúti megállótól pár méterre tehetjük le a kocsit, a vinye.hu büfé kellemes kertje mellett. Szemben, a fatelep mellett a Pokol csárda hívogat, a pár házból álló kis település útján a P, a S és a Z jelzést követve indulunk el, pár lépésre azonban a jelzések balra egy gyalogútra terelnek, ahol 100 méter után egy hídon átkelve érünk a Cuha-patakhoz. A patak túlpartján szép pihenőhely, tábla mutatja az irányt a Kőpince-forráshoz és a barlanghoz. A sziklafalban nyíló hasadékot a hírhedt bakonyi betyár után Savanyó Jóska-barlangnak is hívják.

Jobbra fordulunk a szorosan a patak partján haladó P jelzésű sétaútra, mely rövidesen elér az első komolyabb gázlóhoz, melyet gyors egymásutánban még 4-5 patakon való átkelés követ. Néhol köveken, faágakon egyensúlyozva bukdácsolunk át, néhol pedig nem marad más választásunk, mint egyszerűen átgázolni a patak vizén. Összeszűkül a völgy, elhaladunk néhány a sziklafalban megbújó kis barlang, majd később egy pihenőhely mellett, és a következő kanyar után átbújunk a gyönyörű vonalvezetésű vasút viaduktja alatt.

Jobbra fenn a vasútvonal építésének millenniumi évére emlékeztető kissé romos kőobeliszk emelkedik, balra pedig egy alagút bejárata sötétlik. Itt érünk a Cuha-szurdok legszűkebb szakaszához, a patak túloldalán a vasútvonal hosszú, mohával lepett védőfala húzódik. A kanyargó Cuha-patakot hatalmas mészkősziklapadok szorítják össze, a medret irdatlan nagy sziklatömbök borítják, hóolvadáskor, nagy esőzések után félelmetesen dübörög a víz.

A nemzeti vagyon részének tekintett, műemléki védettség alatt álló vasútvonal szorosan követi a sétautat, mely többször is gázlókon kel át a rohanó patakon. Több viadukt és alagút mellett megyünk el, majd a lassan kitáguló, megszelídülő völgyben érintünk egy hangulatos, ámbár sokszor szeméttel teli pihenőhelyet. Később balról csatlakozik hozzánk a S és a P+ jelzés, elmegyünk egy másik szép tisztáson kialakított pihenőhely mellett, és pár perc séta után egy elágazásnál jobbra fordulva átmegyünk a hídon és megérkezünk a Porva-Csesznek vasútállomás épületéhez.

Átkelünk a síneken, a szemben lévő kulcsosházat jobbról a sínek felől kerüljük meg, a ház mögül indul meredeken a hegynek felfelé a S+ jelzésű kis ösvény (a Hódos-ér felirat is ki van írva). Túránk legmeredekebb, megerőltető szakasza kezdődik itt, a Kopasz-hegyre való felkapaszkodás. Az ösvény hamarosan egy szélesebb erdészeti útba torkollik, melyen feljutunk a hegy gerincére, azonban nemsokára ismét egy árok meredek oldalában húzódó csapásra kalauzolnak a jelzések, melyen egy szép tisztásra bukkanunk ki.

Figyeljük a ritkássá váló jelzéseket, a rét bal oldalán menjünk végig, amíg el nem érünk egy erdészeti utat, melyen élesen balra fordulva lefelé ereszkedünk tovább. Kiérünk egy tágas, lejtős tisztásra, elmegyünk egy magányosan álló, hatalmas fenyő mellett. Az előttünk fekvő réten valaha üveghuta működött, innen a neve, az egykori, ma már sűrű aljnövényzettel borított legelő közepén egy vadles árválkodik. A jelzések eltűnnek, menjünk le egészen a völgyig, majd kanyarodjunk jobbra, kerüljük meg a vadles fatornyát, és rövidesen rábukkanunk a S jelzésekre, melyek a Hódos-ér partjától nem messze vezetnek. Balról követjük a patakot, lassan beérünk az erdőbe, majd többször is gázlón átkelve keresztezzük a vízfolyást.

Több réten is keresztülvágunk, majd szekérutunk becsatlakozik a P+-el  jelzett köves útba. Innen már kényelmesen folytatjuk túránkat a Hódos-ér partja mellett. A völgy egyre keskenyebbé, szurdokszerűvé válik, elhaladunk egy szép, borostyánnal borított sziklafal mellett, majd pár száz méter után balról feltűnnek a Hódos-éri üdülőházak, és kiérünk a fenyőfői országútra. Jobbra fordulunk és 1 km gyaloglás után visszaérünk kiindulási pontunkhoz, a vinyei vasúti megállóhoz.