Vadregényes szurdok, vadvirágos rétek, fenséges bükkösök

A Bakony turisztikai központjából, Bakonybélből kiindulva fedezzük fel a hegység vadregényes völgyeit, szurdokait, idilli hangulatú kaszálóit, meseszép tisztásait. A Szömörke-völgyben kanyargó Gerence egy szakasza, a Kerteskői-szurdok a Bakony egyik legvadabb pontja, érdekes kontrasztja a Pénzesgyőr feletti hangulatos vadvirágos réteknek, lankás, tágas legelőknek. A meredek sziklákkal határolt Fehér-kő-árok gyönyörű bükköse is fantasztikus túraélményt kínál.

A túra hossza: 17 km

A túra időtartama: 5 óra

A túra jellege

Közepesen nehéz, hosszú túra, többnyire jól jelzett turistautakkal, a Fehér-kő-árokból kivezető szakasz kemény, de rövid emelkedő. Az Augusztintanya és a Ráktanya közti részen a jelzések kissé kaotikusan, nem egyértelműen vannak felfestve. A Pénzesgyőr feletti legelőkön fák hiányában nincsenek jelzések, jól jöhet a térkép, figyeljük a kitaposott utakat. A Kerteskői-szurdokban több helyen csúszós köveken kell átlépdelnünk a patakon, legyünk óvatosak!

Kiindulópont: Bakonybél, a falu központja. Autóval egészen a Szentkút melletti Kálváriáig is elmehetünk.

bakonybel-kerteskoi-szurdok-terkep.jpg

Térképkivágat: Bakony 1:80 000 (Szarvas-Faragó), www.map.hu 

A túra leírása

Bakonybél központjából, a Petőfi utcán indulunk dél felé a S, P+ és KO jelzéseken. Autóval megspórolhatjuk az első eseménytelen, a faluból kivezető kilométert, egészen a Kálváriáig el lehet menni, az út mellett hagyhatjuk az autót. Egy kis tó mellett áll a 2013-ban felújított Kálvária-kápolna, előtte a Szent-kúttal, a Borostyán-kúttal, mögötte a hegyoldalban húzódó stációkkal.

A bakonybéli monostor egykori vezetője, Szent Gellért remeteként sok időt töltött a kútnál, ennek emlékére emelték 1825-ben a kápolnát, felette, az erdős dombra vezető kálvária stációi 1888-ban épültek. 1889-ben angol romantikus stílusban építették újjá a kápolnát, és ekkor alakították ki a források vizét összegyűjtő kör alakú medencét is. A sziklás oldalban, mesterséges kőfülkében Szűz Mária-szobor, lent pedig feszület áll.

A kálváriától a murvás úton folytatjuk utunkat a S és a P□ jelzéseken. Az itt már tágas Szömörke-völgyben, a kanyargó Gerence mellett haladunk, egy nagy S kanyar után a völgy beszűkül, majd a kocsiút balra felkanyarodik, mi jobbra letérünk, egy kis hídon keresztezzük a patakot, majd közvetlenül utána a kettéágazó útnál  a jobb oldali, P□ jelzésű ösvényt követjük.

A fák között jobbra a Hegyes-kő magas sziklája tűnik fel, a másik oldalon is meredek sziklák meredeznek, belépünk a Fehér-kő-árokba. A völgy hamarosan kitágul, ligetes, zsombékos erdőn keresztül vágunk át, balra megnyílik a táj, szép kilátás nyílik a környező kopár hegyoldalra. Széles, füves utunk követi a patakot, majd zárt erdőbe érünk, ahol a völgy is összeszűkül, az út mellett jobbra tornyosodik a völgy névadója, az impozáns Fehér-kő sziklaalakzata.

Egy újabb sziklaformációnál, a Szökrényes-kőnél a völgy Y alakban kettéválik, mi a jobb oldali, egyre szűkülő vadregényes ágban megyünk tovább a P□ jeleket követve. A Fehér-kő-árok felső szakasza meseszép bükkösön vezet keresztül, a lassan emelkedő útról a jelzések balra mutatnak, és egy komoly szuszogtató emelkedőn kapaszkodunk ki az árokból az erdészeti köves útra. Jobbra fordulunk a murvás úton, majd kb. 100 méter után balra, derékszögben térünk le egy földútra, mely egy magánterület kerítése mellett visz a kulcsosházként funkcionáló Augusztintanya épületéhez.

A ház előtti turistaútcsomópontban a S, a P és a P+ jelzésekkel is találkozunk, a S és a P+ jelzéseket kövessük, bár nem túl egyértelműek a jelzések, akkor járunk legjobban, ha a P+ jeleket próbáljuk követni, melyek először egy szép szálbükkösben vezetnek, majd egy magaslesnél egy fiatalos erdő mellett haladnak el. Egy irtás szélén találkozunk ismét a valahonnan előtűnő S és a P□ jelzésekkel, majd egy derékszögű elágazásnál balra kanyarodunk immár csak a S és a P+ jelzéseket figyelve.

Szép tisztásnál lyukadunk ki a Ráktanya épületeinél, a kulcsosház padjainál meg is pihenhetünk. Tovább haladva a jelzett szekérút hamarosan elágazáshoz ér egy fenyves mellett, itt jobbra a P+ jelzésre térünk, a S jelzés egyenesen megy tovább. Egy fiatal csemetést védő, hosszú kerítés mellett megyünk el, majd vegyes szálerdőben ereszkedünk lefelé a széles szekérúton, és rövidesen egy fenyves után kibukkanunk egy tágas, hatalmas legelőre.

Messzire megnyílik a táj, előttünk az Iharos-tető erdővel fedett dombja, melyet becélozva, majd annak oldalában haladva folytatjuk utunkat a hangulatos, vadvirágos réten keresztül. Felérve a dűlőúton az Iharos-tető oldalába, előttünk jól látszanak a Bakony legmagasabb hegyei, a jellegzetes alakú Nagy-Som-hegy és a gömb alakú lokátorral koronázott Kőris-hegy. Megkerülve az Iharos-tető kúpját jobbra kanyarodunk le egy erdősáv mellett, majd a rét alsó sarkán, két erdőtömb között, egy újabb nyitott területre jutunk.

A Pénzesgyőr feletti hatalmas legelőkön járunk, a rét közepén megy kitaposott utunk, balra mellőzünk egy erdős horhost, majd a fokozatosan lejtő térség jobb alsó sarkán találjuk meg az erdőbe bebújó és meredeken lefelé tartó jelzett ösvényt. Leérünk a kerteskői műútra, itt balra fordulunk a Z jelzésű betonútra, és 200 méter után, amikor a kövesút balra kanyarodik, a jelzések jól láthatóan jobbra egy kis ösvényre vezetnek. A rendkívül hangulatos csapás gyönyörű ligetes, ártéri erdőben vezet, jobbra lustán kanyarog a Gerence, átvágunk egy gyönyörűséges tisztáson, melyet fagyöngyöktől roskadó fák kereteznek, és kiérünk a patak partjára.

Szorosan a patakot követi Z jelzésű ösvényünk, a Szömörke-völgy lassan összeszűkül, és pár perc múlva balra a Z∆ jelzésű csapáson tehetünk egy kitérőt a szurdok felett meredező Oltár-kő tetejére, ahonnan a növényzet miatt meglehetősen korlátozott kilátás nyílik, majd tovább a festői környezetben lévő pihenővel övezett Judit-forráshoz.

Visszatérve a Z jelzésre, balra megyünk tovább a Kerteskői-szurdok egyre vadabbá váló mélyébe. Átkelünk a patakon, majd jobbról érkezik a Z∆ jelzésű út, és belépünk a vad sziklafalak szűk, sűrű erdővel takart szorosába, ahová még a nyári napsugár is alig talál utat. A Bakony egyik legvadregényesebb szurdoka alig 300 m hosszú, az utat néhol kidőlt fák, csúszós kövek nehezítik. Kijutva a szurdokból egy tisztásra érünk, ahol a Z jelzés élesen jobbra, fel a hegyoldalnak fordul.

Egy rövid emelkedő után, az elágazásnál balra fordulunk továbbra is a Z jelzéseket követve, a Z+ egyenesen megy tovább. Az Öreg-Kerülő-hegy oldalában haladunk szép bükkerdőben, később egy kereszteződésben, az erdőszélen találkozunk a P+ jelzéssel, melyen balra fordulunk. A kereszteződésnél érdemes kimenni a füves Csúcs-hegy (383 m) tetejére, ahonnan szép kilátás nyílik a Nagy-Som-hegyre, a Kőris-hegyre. A P+ jelzés egy szép zöld legelőt védő kerítésig visz, melynek szélén a széles út jobbra megy, mi egyenesen tovább, jobb oldalunkon a kerítéssel haladunk tovább az enyhén lejtő úton.

A kellemes, hangulatos ösvény rövidesen beér az erdőbe, majd hirtelen, erős lejtővel kanyarog le a bakonybéli Kálváriához, kiindulási pontunkhoz.